Pozsareváci béke

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A pozsareváci békekötés osztrák nyeresége

A pozsareváci béke a Habsburg Birodalom, a Velencei Köztársaság és az Oszmán Birodalom között 1718. július 21-én, Pozsarevácon megkötött békeszerződés, lezárva az osztrák–török és a velencei–török háborút. A béke aláírásának következtében a történelmi Magyar Királyság területén megszűnt a török uralom. Nem teljesült az a Habsburg követelés, hogy a Porta szolgáltassa ki „kellő büntetésük végett” Rákóczit, Bercsényit, Forgách Simont, Esterházy Antalt és Vay Mihályt. Rákóczi és hívei Törökországban maradhattak. A szultán határozata szerint a bujdosó Rákóczit és híveit a Márvány-tenger partján fekvő Rodostóba internálta.

A törökök lemondtak a Temesi bánságról, Szerbia és Bosznia északi részéről, Havasalföld nyugati feléről Ausztria javára, de megszerezték Velencétől annak peloponnészoszi birtokait. E békeszerződés után kezdődött a Temesi bánság betelepítése német telepesekkel.

A békekötést követő időszak lehetővé tette, hogy a pragmatica sanctio által a Habsburg uralom megszilárdulhasson Magyarországon.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]