Pozsareváci béke

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A pozsareváci békekötés osztrák nyeresége

A pozsareváci béke Ausztria, Velence és Törökország között 1718. július 21-én, Pozsarevácon megkötött békeszerződés, lezárva az osztrák-török és a velencei-török háborút. A béke aláírásának következtében a történelmi Magyarország területén megszűnt a török uralom. A Habsburg követelés, hogy Rákóczit, Bercsényit, Forgáchot, Esterházy Antalt és Vay Mihályt szolgáltassa ki a porta „kellő büntetésük végett”, nem teljesült. Rákóczi és hivei Törökországban maradhattak. A szultán határozata szerint a bujdosó Rákóczit és híveit, a Márvány-tenger partján fekvő Rodostóba internálta.

A törökök lemondtak a Temesi bánságról, Szerbia és Bosznia északi részéről, Havasalföld nyugati feléről Ausztria javára, de megszerezték Velencétől peloponnészoszi birtokait. E békeszerződés után kezdődött a Temesi bánság betelepítése német telepesekkel.

A békekötést követő időszak lehetővé tette, hogy a pragmatica sanctio által Magyarországon a Habsburg uralom megszilárdulhasson.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]