Labancok
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A labancok (laboncok, loboncok) a 16.-18. században, elsősorban a Thököly-szabadságharc és a Rákóczi-szabadságharc idején a császárhű magyar katonák és a bécsi udvar (Habsburgok) híveinek elnevezése. Velük szemben álltak a kurucok. A labanc szó a magyar nemzeti érzésűek szemében a gyávaság, ravaszság és hazafiatlanság szinonimája.[1]
A 21. századi magyar közéletben továbbra is megtalálható a kuruc-labanc párhuzam és egyfajta reneszánszként alakulnak kuruc és labanc érzelemvilágot magukénak valló szerveződések.[2][3]
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] A név eredete
A labanc név eredetére számos elképzelés él:
- A magyar eredetű hasonló lobonc, loboncos szóból származhat, mely a bécsi udvarban divatos nagy parókára utalt. A lafanc szó is adhat magyarázatot, hisz ez lompost, rongyost jelent. A kurucokat gúnyoló Otrokocsi Fóris Ferenc szerint nem is gúnynév, hanem a lobbancs (azaz gyújtó, hevülő) szóval azonos.[4]
- A szónak lehet francia eredete is a "Le Blanc"-ból (ejtsd: löblank), melynek jelentése "Fehér". Ez arra vezethető vissza, hogy a korabeli osztrák katonaság döntő többsége (főleg a gyalogosok) fehér egyenruhát viselt. Rákóczi udvarában nagyon sok francia kiképzőtiszt szolgált. Valószínűleg tőlük vehették át a magyarok a kifejezést, miután a franciák az osztrákokat gyakran "löblankok"-ként (kicsit magyarosítva löbancokként), azaz a fehérekként emlegették.
[szerkesztés] Irodalmi vonatkozások
|
Bujdosó kuruc rigmusa - részlet Kergettem a labanc-hordát, – |

