Regensburgi fegyverszünet

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Regensburgi fegyverszüneti szerződés
Dominikanerkirche St. Blasius - geo.hlipp.de - 10287.jpg
A Domonkos-rendi kolostor temploma, Regensburg
Típusa meghatározott időtartamra szóló, uralkodók között kötött kétoldalú megállapodás, egy harmadik fél meghatalmazotti képviseletével
Aláírás dátuma 1684. augusztus 15. Royal Standard of the Kingdom of France.svg Banner of the Holy Roman Emperor with haloes (1400-1806).svg
1684. augusztus 20. Royal Standard of the Kingdom of France.svg Estandarte real de 1556-1580 y 1668-1700.svg
Aláírás helye Regensburg, Német-római Birodalom Banner of the Holy Roman Emperor with haloes (1400-1806).svg
Aláírók

Royal Standard of the Kingdom of France.svg Francia Királyság

Banner of the Holy Roman Emperor with haloes (1400-1806).svg Német-római Birodalom
Estandarte real de 1556-1580 y 1668-1700.svg Spanyol Királyság
Nyelvek francia, német
Hivatalos weboldal

A regensburgi fegyverszünet (franciául: trêve de Ratisbonne, németül Waffenstillstand von Regensburg) egy három oldalú megállapodás volt, amelyet 1684. augusztus 15.20-án írt alá XIV. Lajos francia király és I. Lipót német-római császár, aki II. Károly spanyol király nevében is tárgyalt. A megállapodás lezárta a Rajna vidékén 1681 óta francia területfoglalási folyamatot (az ún. „egyesítési politikát”) és az ennek következtében 1683-ban kirobbant francia–spanyol háborút, amelyek során a francia haderő több fontos területet foglalt el a Spanyol-Németalföldtől és a Német-római Birodalomtól (köztük Elzászt). A megegyezés keretében Franciaország megtarthatta legtöbb hódítását, ennek fejében 20 évig (1704-ig) fegyvernyugvásra kötelezte magát a rajnai határokon. A következő 4 éven át, 1688-ig Franciaország nem zavarta meg a Lipót császár és a Szent Liga haderőinek a Balkán meghódítására indított nagyarányú hadjáratát, ekkor azonban XIV. Lajos megszegte a 20 évre kötött regensburgi fegyverszünetet, megszállta a Rajnai Palotagrófságot, kirobbantva ezzel a pfalzi örökösödési háborút.

Előzmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A békekötésre több párhuzamosan zajló politikai folyamat eredményeképpen jött létre. XIV. Lajos francia király elégedetlen volt az 1672–1679-es francia–holland háborúban elért hódításaival. 1681-től kezdve az ún. „egyesítési politikájával” jogot formált Spanyol-Németalföld és a Német-római Birodalom egyes területeire, a Franche-Comtéra és Elzászra. E területeket katonailag megszállta. 1681-ben ostrommal elfoglalta Strassburg szabad birodalmi várost.

Ugyanebben az időben Frigyes Vilmos brandenburgi választófejedelem Franciaország szövetségét kereste, hogy a Napkirály segítségével új háborút indíthasson Svédország ellen, aki 1679-ben még XIV. Lajos szövetségese volt. Törekvéseihez a 4 rajnai választófejedelem és Ernő Ágost hannoveri választófejedelem is csatlakozott. A brandenburgi Frigyes Vilmos közvetítésével már 1681-től kezdve tapogatózó megbeszélések folytak egy lehetséges kiegyezésről Franciaország és a Birodalom között. Ezek mintegy előkészítették az 1684-es közvetlen béketárgyalásokat.[1]

Ugyanekkor a Habsburg Birodalom keleti végvidékén, Magyarországon lejáróban volt az 1664-ben 20 évre megkötött szégyenletes vasvári békeszerződés.[2] 1683 júliusában Franciaország szövetségese, az Oszmán Birodalom ostrom alá vette a Habsburg Birodalom fővárosát, Bécset, de szeptemberben vereséget szenvedett a német–osztrák–lengyel felmentő seregektől. Október elején Sobieski János csapatai Párkánynál csatát nyertek. A bécsi Haditanács úgy ítélte, eljött a stratégiai ellentámadás ideje, meghódíthatják Magyarországot, Szlavóniát, Erdélyt a töröktől.

A francia agressziótól veszélyeztetett Spanyolország 1683 októberében hadat üzent, kirobbant az ún. „egyesítési” háború. 1683. novemberében XIV. Lajos elfoglalta Courtrai (Kortrijk) erődített várost. A spanyol csapatok vereségeket szenvedtek, II. Károly király Lipót császártól várt katonai segítséget. Lipót azonban a keleti hódításnak adott elsőbbséget. 1683. október végén csapatai bevették Esztergomot. 1684 januárjában Lipót – készülve a magyarországi hadjáratra – amnesztiát adott a behódoló magyarországi bujdosóknak és kurucoknak.

1684. március 5-én XI. Ince pápa kezdeményezésére a Habsburg Birodalom, Lengyelország és a Velencei Köztársaság létrehozták a Szent Ligát. Áprilisban a koalíció csapatai megindultak Magyarország belseje felé.

A keleten lekötött Birodalom nem adhatott segítséget a spanyoloknak. Lipót császár biztosítani akarta a hátát nyugaton, és béketárgyalásokat kezdeményezett, miközben XIV. Lajos hadai sorra foglalták el a birodalmi városokat és erődöket a Rajna jobb (keleti) partján. Duquesne francia tengernagy 1684. május 17-én porrá lőtte Genovát, mert a város együttműködött a spanyolokkal. 1684 júniusában a franciák elfoglalták Luxembourg erődjét, Vaudémont grófságot, Saarburg városát, a Saarbrückeni grófságot, a Salm hercegséget, a Zweibrückeni grófságot. A kíméletlen francia fellépést látva Spanyolország utolsó szövetségese, Hollandia is meghátrált. Kerülni akarván bármilyen casus bellit, június 29-én felmondta a szövetséget. A magára maradt Spanyolországnak békét kellett kérnie Lajostól.

1684 júliusában Lotaringiai Károly ostrom alá vette Budát. Ince pápa nagy erőfeszítéssel meggyőzte XIV. Lajost is, hogy átmenetileg ne indítson offenzívát a muzulmánok ellen készülő keresztény koalíció hátában. XIV. Lajos elfogadta a fegyverszüneti tárgyalások felvételét.

A győzelmes Franciaország 1684-ben.

A fegyverszüneti megállapodás tartalma[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Júliusban sietős béketárgyalások kezdődtek Franciaország és a Német-római Birodalom között a regensburgi Domonkos-rendi kolostorban. I. Lipót császár Spanyolországot is képviselte. A császár mindent alárendelt a nagy keleti hódító hadjárat szempontjainak, ehhez biztosítania kellett a Birodalom nyugati határvidékét. A kedvező helyzetbe jutott XIV. Lajos a fegyvernyugvás feltételeként valamennyi hódításának végleges elismerését követelte Spanyolországtól és a császártól is.

1684. augusztus 15-én megszületett a megegyezés, a két uralkodó 20 évre szóló fegyvernyugvásban állapodott meg. XIV. Lajos szinte minden hódítását el tudta ismertetni. I. Lipót császár a maga és a Birodalom (Kaiser und Reich) nevében egy 20 évben meghatározott időtartam lejártáig lemondott uralkodói és hűbérúri jogainak gyakorlásáról a szerződésben körülírt birodalmi tartományokat és szabad birodalmi városokat illetően. A szerződés X. cikkelye rögzítette, hogy 20 éves határidő lejártával közös határmegállapító bizottság fogja megállapítani a végleges békeszerződés alapját képező államhatárokat.[3] Fontos kivételt képezett Elzász (vele Strassburg városa), amellyel kapcsolatban a szerződés leszögezte, hogy itt a császár elismeri a francia király teljes és korlátozatlan felségjogát, habár csak a szerződésben meghatározott időtartam lejártáig. (Elzásznak e külön jogállását, azaz a Francia Királyság szuverén felségjogát 13 évvel később, 1697-ben a rijswijki békeszerződés már véglegesként így rögzítette, és ez a jogállás változatlanul fennmaradt egészen 1871-ig, Elzásznak és Lotaringiának a Német Birodalomba való bekebelezéséig).[4]

Az egyezmény értelmében XIV. Lajos hatalmában maradhatott a Birodalomhoz tartozó Strassburg, Elzász nagyobb része, Luxemburg erődített városa és a többi megszállt birodalmi terület. Néhány, Franciaországgal „egyesített” spanyol-németalföldi területet Lajos visszaadott Spanyolországnak, így Courtrai (Kortrijk) és Diksmuide erődített városait (a mai Belgium területén). A magára maradt spanyol király – nem lévén más választása – elfogadta a Lipót császár döntését és augusztus 20-án csatlakozott az egyezményhez.

A regensburgi megállapodás nem volt de jure békeszerződés (bár néha ilyen néven is említik). Az egyezményt egyetlen állam kormánya sem ratifikálta. Két abszolutista uralkodó megegyezése volt, amely a háború szüneteltetését (latinul treuga, franciául: trêve) irányozta elő a következő 20 évre.

Következmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nándorfehérvár ostroma, 1688.

A rajnai fegyvernyugvás évei (1684–88)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A békeegyezmény XIV. Lajos eddigi hódításainak teljes elismertetését jelentette. Hosszabb ideig semmilyen ellenséges veszéllyel nem kellett számolnia. A következő évben, 1685. október 18-án „legkeresztényibb király” – valószínűleg második, titkos feleségének, Madame de Maintenonnak ösztönzésére – visszavonta a nagyapja, IV. Henrik király által 1598-ban kiadott nantes-i ediktumot, és erőszakos rekatolizálásba kezdett a elfoglalt protestáns német területeken, valamint saját protestáns tartományaiban (Oránia, Cevennes).[5] A frontokon felszabadult dragonyosokat beszállásolták a protestáns lakosság házaiba (dragonades), a katonák szabad kezet kaptak a térítés módszereit illetően.

A 20 évre előirányzott béke lehetővé tette, hogy a Szent Liga csapatai jelentős sikereket érjenek el az Oszmán Birodalom ellen indított támadó háborúban. 1685-ben Lotaringiai Károly fővezérletével elfoglalták Érsekújvárt, majd Thököly felvidéki várait. 1686 júniusában ostrom alá fogták és szeptember 2-án bevették Budát. 1687-ben Badeni Lajos őrgróf a nagyharsányi csatában aratott győzelmet, és 1688-ban elfoglalta Nándorfehérvárt. 1687 őszén Lotaringiai Károly kézre kerítette Erdélyt, és az I. Apafi Mihállyal megkötött a balázsfalvi szerződésben I. Lipótnak biztosította az Erdélyi Fejedelemség fejedelemség trónjának megöröklését.

A megszegett fegyverszünet (1688-tól)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Oszmán Birodalom szövetségese, XIV. Lajos francia király azonban veszélyt látott a Habsburgok váratlanul gyors térnyerésétől. Már négy év után felrúgta a regensburgi fegyverszüneti megállapodást, és 1688. szeptember 27-én offenzívát indított a Rajnánál, elfoglalva a régóta igényelt Rajnai Palotagrófságot. A háború indítékául XIV. Lajos éppen a regensburgi szerződésben foglaltak „beteljesítésére” hivatkozott, amennyiben a Rajna mindkét partját szegélyező birodalmi tartományok a francia király szuverén hatalma alá tartoznak.[6][7]

Kitört a 9 éven tartó, pusztító pfalzi örökösödési háború (1688–1697). A kétfrontos háborúra kényszerített császári haderő keleten meggyengült, az oszmánok felülkerekedtek, a szlavóniai ás szerbiai hódítások elvesztek. 1690-ben a törökök Köprülü Musztafa nagyvezír visszafoglalta Lippát, Kanizsát és Nándorfehérvárt. Párhuzamosan folyt két véres nagyhatalmi konfliktus, keleten a Szent Liga háborúja, nyugaton az augsburgi liga háborúja. A nyugat-európai harcokat 1697-ben a rijswijki békeszerződés, a magyarországi háborút 1699-ben a karlócai békeszerződés zárta le.[8]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. http://dei.larp-bb.de/Kurfuerstentum?show_comments=1
  2. Johannes Molitor: Geschichte des Osmanischen Reiches im Werk des P. Gregor Pusch (1700—1783) aus Niederaltaich., Geschichtverein-Deggendorf, 1983.
  3. Daniel-Erasmus Khan: Die deutschen Staatsgrenzen: rechtshistorische Grundlagen. Kapitel X: Die deutsch-französische Grenze, Mohr-Siebeck, Tübingen, 2004. pp. 542.
  4. Daniel-Erasmus Khan: Die deutschen Staatsgrenzen: rechtshistorische Grundlagen. Kapitel X: Die deutsch-französische Grenze, Mohr-Siebeck, Tübingen, 2004. pp. 543.
  5. CathEn 1917: Huguenots; Gresch 2008: 29; Papp 2009: 329.
  6. http://www.s197410804.online.de/Zeiten/1600.htm
  7. http://www.s197410804.online.de/ABC/ABCLexikon.htm#R
  8. [1] (biztonságpolitika.hu)

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • John A Lynn: The Wars of Louis XIV: 1667–1714. Longman, (1999). ISBN 0-582-05629-2
  • John Baptist Wolf: The Emergence of the Great Powers: 1685–1715. Harper & Row, (1962). ISBN 0061397509