Angster József (orgonakészítő, 1834–1918)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Angster József

Angster József (Kácsfalu, 1834. július 7.Pécs, 1918. június 9.[1]) magyar orgonakészítő mester és dinasztiaalapító volt, Európa egyik legnevesebb és Közép-Európa egyik legkeresettebb orgonagyártója, a magyar iparművészet kimagasló alakja.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Származása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kácsfalun (ma Jagodnjak, Horvátország) született, német telepes családban: német bevándorlók közül vált az egyik legnevesebb magyarrá. Nagyapja öt testvérével és József apjával az alsó-ausztriai Michelstätten faluból költözött Magyarországra az 1790-es években. Angster József német nyelven írt naplóját idős korában fordította magyar nyelvre, gyermekei kérésére, ezt jegyezve az elejére: „Mint magyar: gyermek vagyok, mint író: iskolázatlan öreg.”

Tanulmányai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Eszéken volt asztalossegéd.[1] Kétszer indult vándorútra. Először Temesváron, Német-Bogsánban és Oravicában dolgozott. Másodjára Bécsben, Titz műhelyében tanulta az orgonakészítést, majd 1861-ben Drezdában, Lipcsében és Kölnben.[1] 1863 és 1866) között a párizsi Aristide Cavaillé-Collnál tanult, ahol a Cologny-kastély, a Notre-Dame és a St. Trinite templom orgonáinak felépítésében segédkezett.[1] Bár unszolták, hogy maradjon, hazagyalogolt.

Munkája, élete és halála[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1866-ban Pécsett telepedett le, és megalapította orgonakészítő cégét.[1]

Első hazai megrendelését az új pécsi zsinagógától kapta: Pécsett műhelyt alapított és 1869. március 21-ére készült el az orgonával, amely mindjárt megalapozta hírnevét. A következő évtizedekben sorban kapta a megrendeléseket, az ország és a régió országainak számtalan pontján. Angster még Olaszországban is épített orgonát. A családi történet szerint az alapító és családja minden délben együtt ült egy hosszú asztal mellé az alkalmazottal, és még a kisinast is az Angster-lányok szolgálták ki.[2] 1887-ben a pécsi székesegyház orgonáját készítette, amely a 100. alkotása volt.[1]

Mélyen vallásos volt. A pápa a Szent Gergely Rend lovagkeresztjével tüntette ki. Haláláig a pécsi legényegylet elnöke volt. Tüdőgyulladásban hunyt el, a halál szőlőjében érte. „Apám, Angster Emil idézte fel az utolsó órákat a szőlőben. Magas lázában égi zenéről beszélt, és ezekkel a szavakkal távozott” – írta unokája, az azonos nevű Angster József.[3]

A dinasztia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az orgonagyár vezetését 1903-tól Angster Emil és Oszkár vette át. A harmadik vezetőgeneráció, 1940-től az 1949-es államosításig Angster József (1917. január 2.2012. március 14.)[4] és unokatestvére, Angster Imre voltak, akiknek idejében megalapították az Angster József és Fia Orgona- és Harmóniumgyár Rt. rákospalotai fióküzemét és több technikai újítást vezettek be.

A családot a kommunista hatalomátvételkor meghurcolták, tagjait koncepciós perbe fogták, a gyár értékes fémeit eladták, az orgonakészítést megszüntették.

Az 1949-es államosításig az Angster mintegy 1300 orgonát és 3000 harmóniumot épített. Virágkorában, a 19. század fordulóján jóval több mint száz munkást foglalkoztatott.

Az Angster hagyományait az 1992-ben alapított, az idős Angster József erkölcsi támogatásával létrejött Pécsi Orgonaépítő Manufaktúra Kft folytatja.[5]

Fontosabb orgonái[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Angster gyárának fontosabb orgonái[6]

Írásműve[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Az orgona története, lényege és szerkezete (Pécs, 1886)[1]

Emlékezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Emlékezetét az Angster nagyszámú ma is üzemelő hangszerének akkordjai őrzik. Nevét viseli a pécsi 500. számú szakiskola és egy pécsi utca is.[7]

Díjai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Nagy Szent Gergely-rend lovagkeresztje (a pápa adta át, 1918)[1]

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • (az ifjabbik) Angster József: Angster (könyv a pécsi orgonagyár és a család történetéről, Pannónia Könyvek, 1993).
  • Angster József halála (Zenei Szemle, 1918. 5. szám).

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c d e f g h Pécs Lexikon  I. (A–M). főszerkesztő Romváry Ferenc, Pécs Lexikon Kulturális Nonprofit Kft. 2010, Pécs. 39. o. ISBN 978-963-06-7919-0
  2. http://ujember.katolikus.hu/Archivum/2004.07.11/1101.html
  3. [1]
  4. http://www.orgonakoncertek.gportál.hu
  5. Orgona.hu
  6. Az Angster orgonáinak listája
  7. A róla elnevezett iskola

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]