Nagynyárád

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Nagynyárád
Nagynyárád címere
Nagynyárád címere
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Dél-Dunántúl
Megye Baranya
Kistérség Mohácsi
Jogállás község
Polgármester Mintál Tibor[1]
Irányítószám 7784
Körzethívószám 69
Népesség
Teljes népesség 743 fő (2013. január 1.)[2]
Népsűrűség 29,58 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 24,34 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Nagynyárád  (Magyarország)
Nagynyárád
Nagynyárád
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 45° 56′ 48″, k. h. 18° 34′ 22″Koordináták: é. sz. 45° 56′ 48″, k. h. 18° 34′ 22″
Nagynyárád  (Baranya megye)
Nagynyárád
Nagynyárád
Pozíció Baranya megye térképén

Nagynyárád (németül Großnaarad, horvátul Jarad, Narad, Narod, Njarod) község Baranya megyében, a Mohácsi kistérségben.

Elnevezései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A település német neve Großnaarad. Horvátul több elnevezés is létezik. A töttösiek Jaradnak, a lánycsókiak Naradnak, a hercegszántóiak Narodnak, a mohácsiak Njarodnak hívták a falut.[3]

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nagynyárád Baranya megyében, a Mohácsi kistérségben, Mohácstól 12 km-re, Bólytól 7 km távolságra a Pécs–Villány–Mohács-vasútvonal mellett található, alig 800 főt számláló község, az ún. „Schwäbische Türkei” jellegzetes települése.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nagynyárád , az Árpád-kori kis település Szent István király idején már királyi birtok volt.

Nevét már 1093-ban már említi egy oklevél Narad néven, mely szerint I. László király 1093-ban a bátai apátságnak adta, s határát leíratta.

1270-ben nyárádi nemesek Adoson voltak birtokosok.

1337-ben a bátai apát panaszolta a pápa előtt panaszolta, hogy a pécsi püspök elfoglalva tartja Nyárád nevű mezővárosát, 6 faluval együtt, melyet Szent László adományozott. (A pécsi püspök jogalapját Nyárád elfoglalására egy hamis oklevél képezte, mely szerint II. Endre a királyi madarászok és pecérek Nyárád nevű földjét Bertalan pécsi püspöknek adta és határait leíratta.)

A pécsi püspökön kívül birtokuk volt itt a délnyugati határon a Tétény nemzetségbeli Both utódainak is.

1332-ben papja 20 báni pápai tizedet fizetett.

A török hódoltság alatt a falu elnéptelenedett, lakói – a mohácsi csata helyének közelsége miatt – a környéken zajló csaták áldozataivá váltak, vagy elmenekültek. A török uralom után a faluban a Rajna vidékéről származó német földműves családok telepedtek le.

A második világháború után a falu német lakosságát Németországba telepítették át. A kitelepített lakosság helyére az ország különböző részeiből, és a csehszlovák-magyar lakosságcsere következtében felvidéki magyarok telepedtek be. A mai lakosság több mint hatvan százaléka német nemzetiségű.

A népesség alakulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A helyi önkormányzat adatai szerint:

Év Lakosok száma
1980.
1101 fő
1990.
1012 fő
1995.
941 fő
2000.
872 fő
2006.
794 fő

A 18. századi Habsburg telepítésekig rácok (szlávok) lakták, akiket az 1720-as évektől letelepülő németek fokozatosan kiszorítottak a faluból. A település máig őrzi a 18. században kialakult arculatát.

A lakosság nagy része római katolikus volt és elsősorban mezőgazdaságból élt. Kisebb csapások időnként érték a falut, ilyen volt például az 1836-os ázsiai kolera és a hatalmas szárazság, aminek következtében kiapadtak a kutak és elmaradt a termés, vagy az 1918-as spanyol influenza.

A legnagyobb sorscsapás azonban a második világháború után érte a nyárádiakat, amikor 1946 és 1948 között előbb 145, majd 185 főt telepítettek ki Németország nyugati, illetve keleti megszállási övezetébe, kollektíven felelőssé téve a németeket a háború szörnyűségeiért. Bár a keleti zónába telepítettek közül a legtöbben visszaszöktek, életüket szinte teljesen a nulláról kellett újra kezdeniük. Házaikat, földjeiket, jószágaikat elkobozták a hatóságok, és szétosztották a telepesek és a felvidékről kitelepített magyarok közt. Az ebben az időben, a magyar-szlovák lakosságcsere-egyezmény keretében Nagynyárádra telepített felvidékiek és leszármazottjaik alkotják a falu magyarjainak magját ma.

A háborút követő kényszerű kitelepítésekkel a svábok megpróbáltatásai korántsem értek véget, hiszen a magyar kisebbségpolitika, ha egyáltalán létezett ilyen az ötvenes évek közepéig, mindenféle jogot megvont tőlük.

A szörnyű események ellenére a nagynyárádi németség nem veszett el, öntudata megmaradt és az átélt események ellenére erősödött.

2001-ben lakosságának 44,3%-a vallotta magát németnek, 53,4%-a magyarnak, 2,3%-a cigánynak.

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Márton napi búcsú, búcsúfa állítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A búcsúfa állítása egybe esik a Márton nappal. E népszokás a helyi német kisebbség ünnepe, mely még máig is él. Az őszi betakarítás befejezését ünnepelték ilyenkor úgy, hogy egy kb. 10 méter hosszú farúdat – melyen három kerékforma is volt – feldíszítették színes őszi virágokkal, beásták a földbe és körbetáncolták. Ezután következett a búcsúbál sok tánccal, vigalommal. E néphagyomány ugyanígy elevenedik fel napjainkban is minden második évben.

Falumúzeum[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nagynyárád, Kossuth L. u. 5. A régi iskola egyik nem használt épületszárnya lett átalakítva 2002-ben múzeummá. A múzeumban az iskolatörténeti kiállítás mellett egyéb régiségek, régi használati eszközök tekinthetők meg. Például itt látható a régi templomóra szerkezete.

Kékfestés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A falu fő vonzereje a sváb hagyományok mellett Sárdi János országos hírű kékfestő mester műhelye. A műhelyében megtekinthetők a kékfestés munkafolyamatai és munkaeszközei. Az elkészült kékfestő anyagok megvásárolhatóak.

Kékfestő Fesztivál[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Minden év július utolsó szombatján és vasárnapján megrendezett, már tradicionálisnak számító kulturális rendezvény a Kékfestő Fesztivál. A fesztivál során különböző programokon vehet részt az idelátogató: színpadi előadások, énekegyüttesek, táncosok, kékfestő anyagokból készült ruhabemutató. A művelődési ház egyik termében kékfestő anyagokból készült ruhák és egyéb képzőművészeti alkotások tekinthetők meg egy kiállítás keretében. A kiállítás a rendezvény folyamán folyamatosan nyitva tart. Azok, akik szeretnének a kulisszák mögé tekinteni, megtehetik, hisz Sárdi János, (a népművészet mestere) kékfestőműhelye nyitva áll az érdeklődők előtt.

Hogy az idelátogatónak ne kelljen üres kézzel távoznia, kézműves kirakodó vásár várja azokat, akik szeretnének valamilyen kis emléktárgyat vásárolni.

Mivel a rendezvényt nyár közepén rendezik, ezért akik megszomjaznak és kíváncsiak a nagynyárádi kitűnő borokra, azokat várják a "nyitott pincék" ahol megkóstolhatóak a királyi nedűk. A településen falusi turizmus keretében szállás és étkezési lehetőség is van.

Római katolikus templom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A római katolikus templom

Mária Terézia királynő építtette. A díszes barokk-stílusú templom építése 1757-ben kezdődött, és mint az ország egyik legszebb barokk alkotása 1766-ban fejeződött be. Építője Fischer von Erlach volt.

A templomot az 1914-1918. évi első világháborúig sem lényeges rendkívüli kár, sem rongálás nem érte. Az első világháborúban azonban már 1916-ban hadicélra igénybe vették harangjait és az orgonájából 23 ónsípot. A második világháború nagy romlást hozott. A háború után a templom szomorú képet festett, a harcok úgy megrongálták, hogy tornya ledőléssel fenyegetett, falai ágyúlövések nyomait viselték. Tetőzete tönkrement, orgonája a bombatámadás folytán használhatatlanná vált. Az újjáépítés az akkori építési nehézségek miatt csak 1957. április 4-én indult meg.

A templom berendezései: Mária-szobor, 1766. Gyóntatószék, szószék, barokk 18. század.

A kápolna[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Állíttatója ismeretlen, adományokból tartották fenn. Különösen a nők keresték fel, és végezték ott ájtatosságaikat. Később a szűk kis kápolnát lebontották és elkezdték az új 8 méter hosszú, 5 méter széles, 3,5 méter magas kis toronnyal is ellátott kápolna építését. A toronyra 1896. június 22-én tűzték fel a keresztet. A toronyba kis harangot is szereltek. Az ünnepélyes felszentelés az első szentmise napján, 1897. szeptember 29-én történt meg.

hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Nagynyárád települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. december 14.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2013. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2013. augusztus 27. (Hozzáférés: 2014. január 13.)
  3. Folia onomastica croatica 14/2005. (pdf). Živko Mandić: Hrvatska imena naseljenih mjesta u Madžarskoj. (Hozzáférés: 2012. július 24.)

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Nagynyárád témájú médiaállományokat.