Lengyel József (író)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Lengyel József
Élete
Született 1896. augusztus 4.
Marcali
Elhunyt 1975. július 14. (78 évesen)
Budapest
Nemzetiség magyar
Szülei Lengyel Pál, Vittmann Janka
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok) novella, regény, vers
Első műve Nyári dél erdőn és tisztáson; Vert ember ha énekel
Fontosabb művei Igéző
Oldás és kötés
Hídépítők
Szembesítés
Irodalmi díjai József Attila-díj (1957)
Kossuth-díj (1963)

Lengyel József (Marcali, 1896. augusztus 4.Budapest, 1975. július 14.) magyar József Attila-díjas (1957) és Kossuth-díjas (1963) író, költő.

...olyan tiszta szemmel néz körül a pokolban, mint Dante.
Hegedüs Géza

Élete és munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kezdetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szülei: Lengyel Pál és Vittmann Janka voltak.[1] Az elemi iskola négy osztályát Marcaliban, a gimnázium első osztályát Keszthelyen végezte. Gyerekként Petőfi hatására verseket írt. 1907-ben apja tönkrement, családja Pestre költözött. Tanulmányait a budapesti Barcsay utcai gimnáziumban folytatta. 1914-ben beiratkozott a Budapesti Tudományegyetem bölcsészkarára, ahol művészettörténetet is hallgatott. 1915-ben megkezdte tanulmányait a pozsonyi egyetem jogi karán, 1916-ban abbahagyta.[2] Az első két verse 1916-ban Kassák Lajos lapjában, A Tett-ben jelent meg.[3] 1916-1917-ben több verse, egy novellája, művészeti kritikái jelentek meg A Tett, majd a Ma folyóiratokban, valamint 1917-ben az Új költök könyve[4] c. kötetben. 1917 végén az oroszországi forradalmi események hatására György Mátyással, Komját Aladárral és Révai Józseffel együtt kiváltak a Ma köréből, s Kilencszáztizenhét címen új irodalmi folyóirat programját hirdették meg, ám a folyóiratot a cenzúra már indulásakor betiltotta. A programot röpiratként [5] terjesztették. 1918-ban megalakították a forradalmi szocialista írók csoportját, majd 1918 Szabadulás című közös kötettel léptek a nyilvánosság elé.[6]

A forradalmak sodrásában[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Megismerkedett Szabó Ervin nézeteivel, részt vett az illegális antimilitarista mozgalomban, csatlakozott a forradalmi szocialisták csoportjához. Az őszirózsás forradalom győzelme után a csoport agitációs tevékenységet folytatott a polgári forradalommal elégedetlen munkások körében, 1918 november végén a csoporttal együtt csatlakozott a KMP-hez, később pedig a Vörös Ujság szerkesztőségében dolgozott. 1919. február 21-én, a KMP vezetőségével együtt letartóztatták, március 20-án szabadon bocsátották.

A Magyarországi Tanácsköztársaság idején a Vörös Ujság kultúrrovatának, majd az Ifjú Proletár c. lap szerkesztője volt. A Tanácsköztársaság bukása után Pest környékén és Pesten rejtőzködött. Barátja, Nemes-Lampérth József műtermében bujkálva megírta első novelláját, Szegény Kovács Gábor tanulság nélküli élete címen.[7] 1919 végén Ausztriába szökött. A határon osztrák rendőrök elfogták és karlsteini internálótáborba vitték.

Bécsi emigrációban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1920–1927 között Bécsben élt. 1922–1923-ban a Bécsi Egyetem hallgatója volt. Az egyetemen történelmi és műtörténeti órákra is beiratkozott, angolul tanult, valamit fotó- és mikrofotógráfiai kurzusra is járt.[8] Alkalmi munkából, majd munkanélküli segélyből élt. Házasságot kötött Kornhauser Irénnel, az orvosi egyetem hallgatójával. A házassága rövid ideig tartott. A bécsi tartózkodás alatt kétszer járt Olaszországban. 1919–1921 között Ausztria Kommunista Pártjának tagja volt. 1921–1924-ben lelki válságba került, kilépett a pártból. 1924-ben visszatért a pártba. Fizetés nélkül a Die Rote Fahne kommunista lap külpolitikai munkatársa volt. Néhány írása megjelent az emigráns magyar lapokban. Fordítással is foglalkozott.[9] 1923-ban az általa szerkesztett az Írók könyvtára sorozat 3. köteteként megjelent első önálló könyve Ó Hit Jeruzsálem…Gábriel Lajos változásai, egy verssel és egy novellával, valamint németül a népmeséket feldolgozó Sternekund und Reinekund mesekönyv és korábbi novellája Des armen Gábor Kovács Lebenslauf címmel.[10]

Németországi emigrációban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1927-ben Berlinbe költözött. 1927–1930 között a Németország Kommunista Pártja tagja. Az Antiimperialista Ligában archívumot rendezett, a Vörös Szakszervezeti Internacionálé folyóirata számara angolból németre fordított, később a Der drohende Krieg, majd a Film und Volk szerkesztője és a Welt am Abend külpolitikai rovatának vezetője volt. Dramaturgként is dolgozott a Prometheus Film és Weltfilm filmvállalatoknál. 1929-ben Berlinben írta meg a Visegrádi utca c. művét, amelyben személyes élményei alapján az 1918–1919-es magyar forradalmak eseményeit dolgozta fel.

A proletárok hazájában. Érkezéstől letartóztatásig[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1930 április végén Moszkvába érkezett a Berlin am Morgen lap tudósítójaként. Ősztől a Vörös Szakszervezeti Internacionáléban dolgozott. Volt a Mezhrabpomfilm vállalat dramaturgja. 1932-ben feleségül vette Kizevalter Nyina Szergejevnát, zene- és ritmika (mozgásművészet) tanárt. 1936-ban felvette a szovjet állampolgárságot. 1932–1934-ben a moszkvai Külföldi munkások kiadóvállalata magyar szekciójának vezetője. Publikált a Sarló és Kalapács magyar nyelvű lapban (novellákat, publicisztikákat), 1933-34-ben a szerkesztője volt.[11] Az 1930-as évek közepétől (vagy 1935-től vagy 1936-tól) szabadfoglalkozású.

Magyar és orosz nyelven Moszkvában kiadták a Visegrádi utcát, 1936-ben megjelent a kanadai magyar kiadás is. Néhány könyve megjelent oroszul. Három regény írásába belekezd: Föld és külföld, A moszkvai követ és Prenn Ferenc hányatott élete. A Föld és külföld[12] c. regénye a Szovjetunióban működő külföldi szakemberek életéről szólt, egyes fejezetek megjelentek a Sarló és Kalapácsban[13], valamint oroszul az Oktyabr[14] folyóiratban. A moszkvai követ című regény, amely gróf Brockdorff-Rantzau, a weimari Németország moszkvai követéről szólt, befejezetlenül maradt (csak két fejezete készült el). Novellákat írt (Szőlők, nóták, álmok, Kulcs, Wengraf, A német, Örökkévalóság).

Gulágon, száműzetésben[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1938. február 21-én letartóztatták, 1939 májusában a Belügyi Minisztérium Rendkívüli Bizottsága (OSzO) 1939. április 23-án az 58. paragrafus (8) (10) pontja alapján távollétében 8 évi javító-nevelő munkatáborban letöltendő szabadságvesztésre ítélte. Büntetését a norilszki és kanszki táborokban töltötte le. Csak 8 év és 10 hónap letelte után, 1946 utolsó napján szabadult. Több hétig tartó útját a kényszer-letelepedési helyig az Elejétől végig művében írta le. 1947–1948-ban az ún. 101. kilométeren, Moszkvától 113 km távolságban lévő Alekszandrov városban élt. Lektor-fordítóként alkalmazták az Idegennyelű Kiadónál.[15] Eleinte gyakran utazott be Moszkvába, s egy-két napot családjával töltött.[16] Két mesét írt orosz nyelven, valamint az Alka c. elbeszélést[17].

1947 tavaszán beadta hazatérési kérvényét. 1948 telén a moszkvai lakásán ellenőrizték, és 24 órán belül vissza kellett térni a bejelentkezési helyre, Alekszandrovba. Ott találkozott sorstársával, Olga Szergejevna Ancipo-Csikunszkájával, aki ugyanabban a házban volt bejelentve, de eddig Moszkvában, a barátainál lakott. Néhány magyarnak sikerült visszatérni Magyarországra. Lengyel József hazatérési kérelmét még 1948 tavaszán utasították vissza, de erről nem értesítették. Ősszel is reménykedett a hazatérésben. 1948. november 22-én ismét letartóztatták, s a vlagyimiri börtönbe szállították. 1949. február 9-én örök száműzetésre ítélték. 1949 márciusában börtönvagonban visszavitték Szibériába. Letelepedési helyének Makarovót, a Kanszktól 50 kmre eső falut jelölték ki. Itt írta a későbbi Igéző ciklusának majdnem minden darabját („jóformán az egészet; amit most "elévült tartozás"-nak nevezek utólag[18]), valamint az Isten ostora c. filmdrámát. Makarovóban csőszként, szénégetőként, erdőkerülőként dolgozott a helyi kolhozban. 1949 őszén önként jött hozzá Olga Szergejevna. 1955 februárjában élettársával együtt visszatért Moszkvába és beadta a rehabilitálási kérvényt. 1955 májusában házasságot kötötték Olga Szergejevnával. 1955. június 25-én bűncselekmény hiányában rehabilitálták.

Újrakezdés 60 évesen[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Augusztusban feleségével együtt 35 évi távollét után hazatért Magyarországra. Sikerült átcsempésznie 2557 oldalnyi kéziratot, feljegyzést. 1956 augusztusában megjelent korábbi novelláit tartalmazó első magyarországi kötete, a Kulcs, 1957-ben a Visegrádi utca első hazai kiadása, 1958-ban befejezte és kiadta Prenn Ferenc hányatott élete c. regényét. 1959 és 1960 között egy történelmi regényen dolgozott, amelynek hősei a lánchidat megálmodó Széchenyi és az azt megépítő William Tierney Clark és Clark Ádám. A regény Három hídépítő (más címén Hídépítők) címmel 1960-ban jelent meg. 1960 nyarán Kínába utazott. Az utazás élményeiről szóló Keresem Kína közepét c. útinaplója 1963-ban jelent meg. Élete utolsó éveiben Margittay Ilona volt az élettársa (bár feleségétől nem vált el). 1968-ban Duczyńska Ilonával együtt vették egy parasztházát Monoszlón, azóta a nyarakat ott töltötte. Élete végen néhány színdarabot (Ilók és Mihók, Anyu, Antiktirón) és újból verseket írt.

Minden leírt soromat vállalom.
– Lengyel József[19]

A Gulag magyar írója[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hazatérése után írói és emberi hivatását abban látta, hogy elmondhassa mindazt, amit átélt a lágerekben, a száműzetésben. Az 1950-es évek végén azokon a műveken dolgozott, amelyek első fogalmazványait Szibériában írta meg. Elsőként Reggeltől estig c. elbeszélés jelent meg.[20] A ciklust 1958-ban fejezte be. Az 1961-ben megjelent Igéző című kötet a címadó kisregényen kívül 5 művet tartalmazott, amelyekben a szovjet táborok és kényszerlakhelyek világát írta meg. 1962-ben a ciklusból további művek jelentek meg (Nefelejcs[21], Sárga pipacsok[22], Kicsi mérges öregúr[23]). Az Open Society Archives (OSA) archívumban Lengyel József anyagában feljegyezték, hogy „orosz munkatáborokról szóló novellák közlése miatt feljelentést tett ellene Andics Erzsébet Aczél Györgynél”.[24] A Kicsi mérges öregúr közlése után Illés Lajost, az Új írás főszerkesztőjét, figyelmeztették, hogy mellőzze hasonló írások publikálását. 1962 szeptemberében Lengyel József művei egy nagyobb írószövetségi vita egyik fő témájává váltak.[25]

Miután 1962 novemberében a szovjet Novyj Mir folyóiratban megjelent Szolzsenyicin Iván Gyenyiszovics egy napja című elbeszélése, Illés Lajos vállalta az Elejétől végig[26] közlését, amely így Magyarországon egy hónappal megelőzte Szolzsenyicin művét[27]. Rövidesen a Magyar Nemzetben egy terjedelmes cikkben azzal vádolták Lengyel Józsefet, hogy Szolzsenyicinnel ellentétben, akinél ártatlanul elítélt emberek „szocialista várost építenek”, ő csak emberi mivoltukból kivetkőzött alakokat ábrázol és közelharcot a falat kenyérért, a hőse, Nekeresdi György, szabadulván odakint is „tábort” talál.[28] Lengyel Józsefért és művéért Tatay Sándor[29] és Hevesi Gyula[30] állt ki. 1963-ban az „egész életművéért, különösen az Igéző című novelláskötetéért” Lengyel József Kossuth-díjat kapott. Erről beszámolt a Szabad Európa Rádió.[31] Rövidesen ott egy külön méltatás hangzott el, amelyben Lengyel Józsefet először nevezték a „magyar Szolzsenyicin”nek.[32]

… irritál, hogy engem a magyar Szolzsenyicinnek neveznek. Ha már összehasonlítás lehetséges – bár minden hasonlat sántít –, nevezzenek egy kis ország, szegény ország Malraux-jának.
– Lengyel József[33]

A Kossuth-díj nem szüntette meg a közlési akadályokat. Magyarországon nem jelenthetett meg Elévült tartozás című újabb kötete. Erre 1964-ben került sor, de csak a már publikált műveket tartalmazhatta. Jóllehet számos külföldi kiadó érdeklődött az Elejétől végig iránt, a Szerzői Jogvédő Hivatal utasítást kapott, hogy ne engedélyezze további publikációit.[34] Mégis 1965–1968-ban több nyelven megjelentek az Igéző, az Elejétől végig és más lágertémájú művei.

Harc a Szembesítés megjelenéséért[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1960-as évek elején új regényeken kezdett dolgozni, amelyek a Prenn Ferenc hányatott élete c. regényéhez kapcsolódtak. A tervezett pentalógiából (öt regény) 1965-ben kettő jelent meg Mit bír az ember közös címmel: Trend Richárd vallomásai és Újra a kezdet. 1965 végén befejezte újabb regényét, a Szembesítést, amelyet az életműve „zárókövének[35] tartott. A cselekménye két napon (1948 kora tavasszal) a moszkvai Magyar Követségen és Alekszandrov városban játszódik. Majdnem hét évig tartott az író harca, hogy a regény megjelenjen Magyarországon. Több kiadónak, lapszerkesztőségnek, írónak eljuttatja a gépelt példányokat. 1969. február 28-án a regényről vitát rendeznek az Írószövetségen, amelyről III/III jelentés is készült.[36][37] A hírek a regényről és az írószövetségi vitáról külföldre is eljutottak.[38]. A harc a szocialista országok számára precedens nélküli eredménnyel zárult: 1971 végen a regény „kézirat gyanánt” korlátozott számú példányban jelent meg.Több külföldi lapban megjelenték a tudósítások a regény zártkörű megjelenéséről.[39][40] Peter Owen, Lengyel József angol kiadója kijelentette, hogy élni fog az opciós jogával és kiadja a regényt.[41] A magyar hatóságoknak nem sikerült megakadályozni a regény külföldi megjelentetését. 1973-ban Duczynska Ilona(Anna Novotny álnéven) fordításában a regény megjelent angolul Angliában és az USA-ban, 1975-ben pedig franciául, valamint egy londoni kiadó gondozásában oroszul is. A regény megjelenéséért folytatott többéves harc, valamint a magyarországi politikai légkör változásai hátrányosan hatottak az íróra, a tervezett ötödik regényt, a Banicza végnapjait, amely 1956 előtt és közvetlenül utána játszódott volna, már nem tudta megírni, csak töredékben maradt.

Életének végén belső emigrációban élt. A szocialista gazdasági rendszer megváltoztatására nem látott reálisnak „se evolúciós, se revolúciós utat”.[42] 1968-ban végképp szakított a kommunizmussal, bár baloldali, az igazságért küzdő meggyőződését élete végéig megőrizte. 1968. augusztus 21-én, a Varsói Szerződés csapatainak csehszlovákiai bevonulása napján kijelentette: „Nem érzem magam tovább párttagnak!”.[43]

Elhallgattatása és nézeteinek hamisítása halála után[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az író 1970-ben írt végrendeletében megtiltotta hivatalos temetését. Egyértelműen fogalmazta, hogy az irodalmi hagyatékot helyezzék el „egy nyilvános könyvtárban vagy archívumban”. Az akaratát nem tartották tiszteletben. Halála után sikerült az, amivel életében hiába próbálkoztak: a nevével manipuláltak, hithű, rendíthetetlen kommunistának állították be, aki vakon hitt a kommunista párt igazságában és az eszme csalhatatlanságában, csak a személyi kultusz hibáit kritizálta. A gondolatait meghamisították. Könyveit nem adták ki. A hagyatékát hosszú évekre elzárták az olvasók és kutatók elől.[44][45] Csak 1988-ban jelent meg a Szembesítés, 1989-ben pedig válogatás a noteszeiből.

Emlékezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Versek Lengyel Józsefről[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Baranyi Ferenc: Már megértem… L. J.-nek (vers, Új Írás, 1964. 8. sz.)
  • Vihar Béla: Verssorok a hűségről. L. J. nevére (Új írás. 1965. 2. sz.).
  • Ízes Mihály: Könyörtelen jóratörekvő: Lengyel József hetvenöt éves (Napjaink. 1971. 11. sz.)
  • Károlyi Amy: Búcsú helyett (Élet és Irod. 1975. 29. sz.)
  • Weöres Sándor: L. J. emlékére (Élet és Irod. 1975. 29. sz.)
  • Juhász Ferenc: Óda-kezdet (vers, Új Írás, 1975. 10. sz.)
  • Vészi Endre: Csonka rekviem. L. J. (Titokzatos párhuzamok. Bp., 1977., online elérés)
  • Csokonai Attila: Szembesítés: Lengyel Józsefnek saját szavaival (Tekintet. 2003. 2.)

Évfordulók és egyéb alkalmi megemlékezések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Murányi Gábor: Tűrt, támogatott, tiltakozott: 100 éve született Lengyel József (HVG. 1996. XVIII. évf. 33. sz. 73-75. p.)
  • Vámos Miklós: Tudom, amit nem (Élet és Irodalom. 2004. 44. sz., online elérés)
  • Kende Tamás: A szembesítés kínjai. (Beszélő, 2006. online elérés)
  • Pomogáts Béla: Szobor a feledés ellen. Lengyel József marcali szobrának avatásán. (Kritika. 2006. március online elérés[halott link])
  • Pomogáts Béla: Lengyel József számvetése a történelemmel (Tekintet. 2012. 5. sz., online elérés)

Tudományos konferenciák, kiállítások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1982: Lengyel József tudományos tanácskozás (Marcali)
  • 1986: Lengyel József tudományos tanácskozás (Marcali)
  • 1999: két kiállítást rendezték Oroszországban: a Cvetaevék múzeumban (Alekszandrov) és Magyar Kulturális Központ (Moszkva)
  • 2000: Oldás és kötés. Kiállítás az Orosz Kulturális Központban Budapest

Posztumusz kitüntetések, emléktáblák, szobrok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1985-ben utcát nevezték róla Oroszlányban. 1986-ban a Lengyel József Helytörténeti Múzeum előtt felavattak Lengyel József mellszobrot, amely Gera Katalin alkotása. 2012-ben a Lengyel rétre, amelyet az apja, Lengyel Pál után, így neveznek a helybeliek, helyezték át. 1991-ben posztumusz megkapta a Demény Pál emlékérmet. 1999-ben Alekszadrovban emléktáblát helyezték a házon, ahol lakott 1947-1948-ban. 2005-ben szobrot állítottak a marcali Széchenyi utcai szoborparkban (Gera Katalin alkotása).

Nevét viselő intézmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1985-ben az oroszlányi Gimnázium és Szakközépiskola Lengyel József (LeJó) nevét vette fel [46], azonban 2012-ben a két városi középiskolának egyesítésének ürügyén az intézmény az Oroszlány városi Gimnázium és Szakközépiskola lett, 2013 óta pedig a Hamvas Béla Gimnázium és Szakközépiskola nevet viseli. 1986-ban helyi múzeum a nevét felvette, s így a Marcali városi múzeum Lengyel József Helytörténeti Múzeum lett, s azóta is ezt a nevet viseli.

Lengyel József–díj (helyesebben: ösztöndíj)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lengyel József végrendeletében a jogdíjainak 1/3 részét arra szánta, hogy abból egy „harminc évig nem idősebb író” kapjon egy-egy évig havi ösztöndíjat. Az ösztöndíjat háromszor osztották ki: Deák Mór, Koppány Zsolt (1985); Debreczeny György (1986); Márton László, Babus Antal (1989) kapta.

Könyvei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Önálló kötetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Általános munkakényszer és proletárfegyelem (1919)
  • Ó hit-Jeruzsálem... Gábriel Lajos változásai (1923)
  • Visegrádi ucca (1932)
  • Visegrádi ucca (Kanadai Magyar Munkás Könyvtár) (1936)
  • Kulcs (1956)
  • Visegrádi utca: Történelmi riport (1957)
  • Prenn Ferenc hányatott élete avagy minden tovább mutat (1958)
  • Három hídépítő: Elbeszélés egy alkotás élőéletéről (1960)
  • Keresem Kína közepét: Útinapló (1963)
  • Elévült tartozás (1964)
  • Mit bír az ember: Két kisregény (1965)
  • Mérni a mérhetetlent (Összegyűjtött munkái 2 kötetben) (1966)
  • Tükrök (1967)
  • A tudás fája (1968)
  • Ézsau mondja... (1969)
  • Szembesítés (kézirat gyanánt, 1971)
  • Elejétől végig (1975)
  • Fegyverhordó Ndoló naplója (1978)
  • Elejétől végig (1984)
  • Szembesítés (1988)
  • Beszélgetések (1988)
  • Lengyel József noteszeiből: 1955-1975 (1989)
  • Igéző. Kicsi, mérges öregúr. Oldás és kötés (2007)

Lengyel József összes művei sorozat (Magvető, 1970–1978)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Bécsi portyák (1970)
  • Trend Richárd vallomásai avagy Ante, apud... ultra, trans (1970)
  • Újra a kezdet (1970)
  • Hídépítők (1971)
  • Igéző (1-2. köt., 1971)
  • Isten ostora (1972)
  • Levelek Arisztophanészhez (1972)
  • Ó Hit-Jeruzsálem (1972)
  • Visegrádi utca (1972)
  • Argonidész hajói (1973)
  • Az őszinteség lépcsőin (1974)
  • Neve: Bernhard Reisig: Föld és külföld (1978)

Idegen nyelvű kiadások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Sternekund und Reinekund: Sechs Märchen. Drezden, Verlagsanst. Proletarischer Freidenker Deutschlands, 1923
  • Des armen Gábor Kovács Lebenslauf. Regensburg: Habbel & Naumann Verlag, 1923
  • Изобретатель Андреас. Москва, Изд. ЦК МОПР, 1930.
  • Исторический репортаж. Москва, Советская Литература, 1933.
  • Три домны. Москва, Журн.-газ. Объединение ЦК МОПР, 1933.
  • Visegráder Strasse. Berlin; Budapest, Dietz; Corvina, 1959.
  • Беспокойная жизнь Ференца Пренна или стрелки указывают будущее. Москва, Иностр. лит., 1961.
  • Batte il cuore della Cina. Milano, Milano Nuova, 1964.
  • Bosorák. Bratislava, Slovensky spisovatel, 1965.
  • Dal principio alla fine. Milano, Ferro, 1965.
  • Sortilegio. Milano, Ferro, 1965.
  • From beginning to end. London, Peter Owen, 1966.
  • Prenn drifting: a novel. London, Peter Owen, 1966.
  • Das unruhige Leben des Ferenc Prenn. Berlin, Volk u. Welt, 1966.
  • Le pain amer. Paris, Denoël , 1966.
  • Die Attraktionen des Herrn Tördeky und andere Erzählungen. Reinbeck bei Hamburg, Rowohlt, 1967.
  • Die Bekenntnisse des Richard Trend. Berlin; Weimar, Aufbau-Verlag, 1976.
  • Čarodějník. Praha, Odeon, 1967.
  • From beginning to end. Englewood Cliffs, Prentic-Hall, 1968.
  • The judge's chair: A novel. London, Peter Owen, 1968.
  • Fra begyindelsen til enden og andre fortaellinger. Kobenhavn, Samleren, 1969.
  • Acta Sanctorum and other tales. London, Peter Owen, 1970.
  • Czarownik. Warszawa, Pañstwowy Instytut Wydawniczy, 1971.
  • Confrontation. London, Peter Owen, 1973.
  • Confrontation. Secaucus, N. J., Citadel Press, 1973.
  • Лицом к лицу. London, Overseas Publications Interchange Ltd, 1975.
  • Deux communistes. Paris, Fayard, 1975
  • Endurance humaine. Bp., Corvina, 1976.
  • Die Bekenntnisse des Richard Trend. Berlin ; Weimar, Aufbau-Verlag. 1976
  • Pohnuty život Ference Prenna. Praha, Odeon, 1976.
  • Attila - Bič Boži. Praha, Lidové nakladatelství, 1978
  • The Bridgebuilders. Bp., Corvina, 1979.
  • Избранное. Москва, Худ. лит-ра, 1984.
  • Die Kettenbrücke. Berlin. Verlag der Nation; Corvina, 1981.
  • Gegenüberstellung. Frankfurt, Neue Kritik, 1990
  • Незабудки. Москва, Известия, 1990.
  • Очная ставка. Москва, Радуга, 1990.

Fordításai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Rosa Luxemburg: Levelek a börtönből. – Bécs: Europa, 1922. – (Europa ismeretterjesztő könyvtár; 4)
  • Alekszej Nyikolajevics Tolsztoj: Szakadékok, Archip. Gróf Caliostro, Zavaros idők történet, Víz alatt, A cvikkeres ember, Fekete péntek, Iván Szudarev elbeszélései – In: Ősi út: elbeszélések / Tolstoj, Aleksej; Lengyel I. [József] és Sarkadi V. (ford.). - Bp : Új Magyar Kvk., s. a. [1948]. (Alekszej Tolsztoj válogatott művei; 2)
  • Alekszej Nyikolajevics Tolsztoj: Misuka Nalimov, A kis kakas, A sánta herceg, Szakadékok, A víz alatt, A cvikkeres ember, Zavaros idők története, Fekete péntek, Az ősi út, Éjjel a pitvarban, a szénán, Ahogy kezdődött, A hét szurtos, Nyina // Elbeszélések / Alekszej Tolsztoj, Ford. Lengyel József et al. - Bp.: Új Magyar Kiadó., 1956.
  • Alekszandr Tvardovszkij: Kályhások // Nagyvilág. 1959. IV. évf. 4. sz. - 468-488. p. Mai orosz elbeszélők. Európa, 1960. kötetben is volt
  • Mihajlo Kocjubinszkij: Fata morgana: Válogatott művek / Mihajlo Kocjubinszkij; Ford.: Lengyel József, Brodszky Erzsébet. – Bp.: Európa Könyvkiadó - Kárpáti Kiadó., 1971. – 362-488. p.
  • Alekszej Nyikolajevics Tolsztoj: Éjjel a pitvarban, a szénán, Ahogy kezdődött, A hét szurtos, Nyina // Fagyos éjszaka: Válogatott elbeszélések / Alekszej Tolsztoj; Ford. Lengyel József et al. - Bp.: Zrínyi Katonai Könyv- és Lapkiadó, 1986.

Műveiből készült filmek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Művei az interneten[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Születési anyakönyvi kivonata
  2. Szabó József: Lengyel József alkotásai és vallomásai tükrében. Bp. Szépirodalmi K., 1966. (Arcok és vallomások)
  3. A Tett. 1916. II. évf. máj. 6. 13. sz.
  4. György Mátyás, Kassák Lajos, Komját Aladár, Lengyel József lírai antológiája. - Bp.: Kiadja a Ma folyóirat, 1917.
  5. Széchy András: Az orosz szocialista forradalom hatása a magyarországi munkásmozgalomra. Kilencszáztizenhét, Kiáltvány // Ezredvég. 2007. 11. sz.
  6. 1918 Szabadulás. - Bp. : Krausz J. és Társa nyomdája, 1918.
  7. Életem – emlékeim // Az őszinteség lépcsőin / Lengyel József. Bp.: Magvető, 1974. 405. old.
  8. Lengyel József: Bécsi portyák
  9. Rosa Luxemburg: Levelek a börtönből. – Bécs, Európa, 1922. – Európa ismeretterjesztő könyvtár; 4.
  10. Lengyel József: Bécsi portyák
  11. Botka Ferenc: A Sarló és Kalapács (1929-1937) // Jelszótól a világképig / Botka Ferenc. – Bp. : Kossuth, 1982. p. 56-92.
  12. Magyarországon posztumusz kötetként jelent meg 1978-ban a Neve: Bernhard Reisig: Föld és külföld címen (Magvető)
  13. Lengyel József: Ügyletek és üzletek. Sarló és Kalapács. 1932. 4. sz.; Az állomás. Sarló és Kalapács. 1933. 6. sz.
  14. Ленгиель Й. Иностранцы. Главы из романа // Октябрь. 1934. № 8.
  15. РГАСПИ, 495, 199, 1039,091
  16. Noteszek 1973. dec. 23. MTAKK Ms 5535/32
  17. Alka (Farkas-dakszli elmélkedései, tanításai, értékezései a kutyafajiságról, fajfölényről és főképp A KÉTLÁBÚAK TÖKÉLETES, EGYSZERŰ ÉS MAGAS DRESSURÁJÁRÓL): Lengyel József elfelejtett publikálatlan írása // Tekintet. 2006. 19. évf. 3. 9-30. p.
  18. Noteszek 1963. június 23. MTAKK Ms 5535/13
  19. Katona Éva: Az Élet és Irodalom látogatóban Lengyel Józsefnél. – In: Élet és Irodalom. 1966. máj. 7.
  20. Élet és Irodalom. 1957. 6. sz.
  21. Kortárs. 1962. 1. sz.
  22. Élet és Irodalom. 1962. 11. sz.
  23. Új Írás.1962. 6. sz.
  24. HU OSA 300-40-5. Fonds 300. Subfonds 407 Series 5. Archival boksz 110
  25. Illés L.: Lengyel József a lágerekről // Az író magántörténelme / Illés Lajos. Bp., Hét Krajcár Kiadó, 2008. P. 33. ISBN 963-959-628-3
  26. Új Írás. 1963. 1. sz.
  27. Illés Lajos: Lengyel József a törvénysértő perekről és a kényszermunka táborokról // Az Új írás hőskora / Illés Lajos. Bp.: Hét Krajcár Könyvkiadó, 2002 P. 72. ISBN 963-8250-80-1
  28. Zala Tamás: Felismerések és félreismerések az „Ivan Gyenyiszovics egy napja körül” // Magyar Nemzet, 1963. február 17.
  29. Tatay Sándor: Egy nap és a mindennapi kenyér // Élet és irodalom. 1963. febr. 23.
  30. Hevesi Gyula: Egy félresikerült kritika félreismeréséhez // Élet és irodalom 1963. márc. 16.
  31. HU OSA RFE/RL Collection – Background Reports. REPORT: 32-3-130 Kossuth Price for 1963. 1963-3-14 KES 3 pages
  32. HU OSA RFE/RL Collection – Background Reports. REPORT: 32-3-151 The Hungarian "Solzhenitsin" Speaks Up 1963-3-26, AB 17 pages
  33. Noteszek 1974. MTAKK Ms 5535/33.
  34. Noteszek 1965. február 3. MTAKK Ms 5535/14
  35. Noteszek 1965. május 11. MTAKK Ms 5535/16
  36. ABTL.3.1.2.M-35897/1
  37. Szőnyei Tamás: Titkosírás 1956-1990. I. – Bp.: Noran Kiadó. 2012. 469-470. p.
  38. Gömöri György: Könyvek, kéziratok, kérdőjelek (Hazai irodalmi körkép) // Irodalmi Újság. 1969. XX. évf. 15. sz.
  39. Truth in limited edition // The Times Literary Supplement, 1972. April. 28
  40. Ronay G. A limited licence to protest in Hungary // Times. 1972. June. 20.
  41. Owen P. To the Editor // The Times Literary Supplement, 1972. May 5
  42. Noteszek, 1974. július 31. MTAKK Ms 5535/33
  43. Noteszek, 1968. augusztus 21. MTAKK Ms 5535/22
  44. Babus Antal: Egy hagyaték regénye (Lengyel József kéziratainak sorsa) // Örökségünk, élőmúltunk. Gyűjtemények a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárában; Bp., 2001; pp. 376-387
  45. Lengyel Tatjána – Lengyel József író lánya – 2012. május 23-án érkezett kiigazító levele a Vujovits Vladimír interjú 279. oldalán elhangzott kijelentések kapcsán
  46. Évkönyv az Oroszlányi Lengyel József gimnázium fennállásának 25. évfordulója alkalmából. Oroszlány, 1987.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]