Bernáth Aurél

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bernáth Aurél
Született
1895. november 13.
Marcali
Elhunyt
1982. március 13. (86 évesen)
Budapest
Foglalkozása festő
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Bernáth Aurél témájú médiaállományokat.

Bernáth Aurél (Marcali, 1895. november 13.Budapest, 1982. március 13.) kétszeres Kossuth-díjas magyar festőművész, grafikus, művészpedagógus, művészeti író, Roboz István újságíró és lapszerkesztő unokája.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Családi háttere[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Édesapja dr. Bernáth Béla ügyvéd volt. A Bernáth-ősök földbirtokosok voltak Bihar megyében, de a vallásháborúk következtében elvesztették vagyonukat.

Pályafutása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Rippl-Rónai Ödön (Rippl-Rónai József testvére) tanácsára kezdett el a festészettel foglalkozni, akivel Kaposvárott ismerkedett meg. Majd Nagybányán tanult tovább, Réti István és Thorma János festőművészek irányítása alatt. 1921-ben Bécsbe költözött, ahol expresszionista és absztrakt stílusban kezdett festeni. Kapcsolatba lépett Kassák Lajossal és az aktivistákkal. 1926-ig élt Bécsben és Berlinben. 1928-tól rendszeresen kiállított a Műcsarnokban és az Ernst Múzeumban. A 1930-as években visszatért a Nagybányai festőiskola tradícióihoz. Festészetére egyre inkább a nagybányai hagyományokon alapuló impresszionista stílus vált jellemzővé. Erőteljesen szembe helyezkedett a nonfiguratív ábrázolás móddal. 1927-ben Pöstyénbe költözött. Erre az időre tehetők, lírai hangulatú, egyedi színvilágú, filozofikus műveinek keletkezése: (Riviéra). 1926-ban a Képzőművészek Új Társasága csoport tagja lett. Az 1930-as években a Gresham-kör szellemi vezére volt. Legjelentősebb művei ekkor születtek, (Reggel, Tél, Aratóünnepre menő lány). 1945-ben a Magyar Képzőművészeti Főiskola tanára lett. 1930-tól rendszeres látogatója volt a Szolnoki művésztelepnek. Az 1940-es években képeinek hangvétele, az addig lírai stílusból átment a ridegebb színvilágba és ábrázolásba. Egyre több monumentális megbízást teljesített. A festészet mellett, grafikai, falképfestői és írói munkássága is jelentős. Kiemelkedő egyéniségű, klasszikus stílust képviselő festőművész volt. Szülővárosában Marcaliban, munkássága elismeréseképpen megnyitották a Bernáth Aurél Galériát.[1]

Bernáth Aurél és feleségének sírja Budapesten. Farkasréti temető: 21/1-2-16. Pátzay Pál műve.

1995-ben megalakult a budapesti Bernáth Aurél Társaság. Célja a festő emlékének ápolása, kiállítások rendezése.

Riviéra és más főművei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Élete egyik főművét a Riviéra című festményét 1927-ben fejezte be. A mű megvalósította a modern hagyomány és az avantgárd törekvések szintézisét. A Riviérának fergeteges sikere volt. Bernáthot meghívták a KUT tagjának. Petrovics Elek, a Szépművészeti Múzeum igazgatója, aki nagy tisztelője volt az alkotónak megvette a múzeum számára a Riviérát. Jelenleg a kép a Magyar Nemzeti Galériában csodálható meg.

Nagy jelentőségű munkái közé sorolják még az Esti park (1930, MNG) és a prágai Károly-híd (1925) című képét. Közismert, hogy a Reggel (1927-28, MNG), a Tél (1929), a Hegedűművésznő (1931, MNG), az Aratóünnepre menő lány (1932) mind-mind nagy sikert arattak a közönség előtt. És sikert aratnak mind a mai napig.

Kiállítások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Köztéri művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A Dunán (secco, 1959, Budapest, Metropol Szálló étterme, 1969-ben elpusztult)
  • Hőerőmű (secco, 1960, Inota, Inotai Hőerőmű Kultúrháza)
  • Történelem (freskó, 1967, Budapest, MTA Régészeti Intézet)
  • Munkásállam (secco, 1970, Budapest, MSZMP Központi Bizottság Székháza)
  • Szentivánéji álom, Az ember tragédiája (freskó, secco, 1973, Budapest, Erkel Színház)
  • Pannó (1974, Kaposvár, Házasságkötő terem).

Társasági tagság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Díjak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Írásai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Magyar Művészet c. folyóirat szerkesztője (19481949)
  • Írások a művészetről, 1947
  • A Múzsa körül, 1962
  • A Múzsa udvarában, 1967
  • Így éltünk Pannóniában, 1956
  • Utak Pannóniából, , 1960
  • Gólyáról, Helgáról, halálról, 1971
  • A kisebb világok, 1974
  • Feljegyzések éjfél körül, 1976
  • Egy festő feljegyzései, 1978

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Kortárs magyar művészeti lexikon I. (A–G). Főszerk. Fitz Péter. Budapest: Enciklopédia. 1999. 239–240. o. ISBN 963-8477-44-X
  • Magyar művészeti kislexikon. Budapest : Enciklopédia Kiadó, 2002. Bernáth Aurél lásd 36-37., 268. o. ISBN 9638477660

Jegyzetek és külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Bernáth Aurél témájú médiaállományokat.