Zselíz

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Zselíz (Želiezovce)
Zselíz címere
Zselíz címere
Közigazgatás
Ország  Szlovákia
Kerület Nyitrai
Járás Lévai
Turisztikai régió Garammente
Rang város
Első írásos említés 1274
Polgármester Ondrej Juhász
Irányítószám 937
Körzethívószám 036
Népesség
Teljes népesség 7186 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség 127 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 139 m
Terület 56.52 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Zselíz (Szlovákia)
Zselíz
Zselíz
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 48° 02′ 49″, k. h. 18° 39′ 16″Koordináták: é. sz. 48° 02′ 49″, k. h. 18° 39′ 16″
Zselíz weboldala
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Zselíz (szlovákul Želiezovce, korábbi magyar nevén Zseliz) város Szlovákiában, a Nyitrai kerület Lévai járásában. Garammikola és Szodó tartozik hozzá. Magyarországi testvérvárosa Makó és Barcs.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lévától 25 km-re délre a Garam jobb partján fekszik.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Már az őskorban lakott hely, melynek újkőkori leleteiről a vonaldíszes kultúra külön csoportot (zselízi csoport) neveztek el. Ezeken kívül a hévmagyarádi kultúra településének maradványai is előkerültek. Bronzkori, hallstatt és latén kori, ill. a 2. – 3. századból germán település nyomait tárták fel. Román templomának alapjai 11. századiak.

A falut templomával, malmával és kőhídjával 1274-ben említik először "Selyz" alakban. Nevét a Garam mentén északra húzódó vas szállítására használt, ókori útról kapta. 1293-ban "Selez", 1307-ben "Zelyz", 1311-ben "Zeleyz" néven szerepel a korabeli forrásokban. A Hont-Pázmány nemzetség birtoka, majd 1308-ban a Zselizi, 1345-ben pedig a Becsei családé. 1557-ben önálló uradalmi központ, mely a Dessewffy, később az Eszterházi család birtoka volt. 1536-ban 31 portája adózott. 1601-ben iskola, két major és 78 ház állt a településen. 1709 áprilisában Károlyi kuruc hadai itt hajóhidat építettek, melynek biztosítására a Garam mindkét partján földsáncokból kisebb erődítményt emeltek. 1715-ben 29 adózója volt. 1828-ban 189 házában 1300 lakos élt, lakói főként mezőgazdasággal foglalkoztak. A faluban régi postaállomás működött. A Párkány – Léva vasútvonalon túl, keskeny nyomtávú vasút kötötte össze a Börzsönyi erdészeti vasutakkal, a dohány és papírgyárral.

Vályi András szerint " ZSELÉZ. Zselíz, Zselczov. Magyar falu Bars Várm. földes Ura Gr. Eszterházy Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Lévához 2 mértföldnyire; határja ollyan, mint Garam Mikoláé; Szentegyháza jeles, vagyonnyai külömbfélék." [2]

Fényes Elek szerint " Zseliz, Bars vm. magyar falu a Garan jobb partján a Léváról Esztergomba vivő országutban, 812 kath., 17 evang., 359 ref. lak. Van itt egy kath. anya, s ref. filial szentegyház; csinos urasági kastély és kert. vendégfogadó, vizimalmok. Róna határa gazdag termékenységü, rétje, legelője bőven levén, a jobbágy sok szarvasmarhát, az uraság pedig gyönyörü merino nyájakat tart. F. u. gr. Eszterházy Jánosné, s feje egy jövedelmes uradalomnak. Postahivatal helyben." [3]

Bars vármegye monográfiája szerint "Zseliz, a lévai járás alsó részében fekvő magyar kisközség, 2367 róm. kath. és ev. ref. vallású lakossal. E község a pápai tizedszedők jegyzékében Ziliz alakban van felemlítve. 1345-ig koronabirtok volt, a mikor Nagy Lajostól csere útján a Becsei család birtokába került és Becsei Imre és fiai Töttös és Vesszős bírták. Ebbe a családba házasodott a Dessewffy, azután az Eszterházy család és ezen a réven került a birtok az Eszterházyak kezébe. Eszterházy Miklós nádor 1636-ban 4000 arany forintért zálogba adta Eszterházy Pál nógrádi kapitánynak, a kinek tulajdonában meg is maradt. Ezután a birtok a Szakmáry és a gróf Amade család tulajdonába került, kiktől az Eszterházyak megvették és ezektől, leányágon a gróf Breunner család nyerte, melynek örökösei most is bírják. A Rákóczy-féle szabadságharcz alkalmával Zseliz fontos stratégiai pont volt, melynek megtartására és megvédésére úgy a felkelők, mint a császáriak nagy súlyt fektettek. Bottyán János, Rákóczy parancsára itt hidat veretett a Garamon és ezen át szállíttatta az élelmet az érsekújvári, nyitrai, tapolcsányi, esztergomi és komáromi őrségnek. 1706-ban maga Rákóczy is itt táborozot. 1709 február 9-én itt kelt át a Garamon Károlyi Sándor is seregével, 14-én azonban ismét itt volt. 1709-ben a zselizi Garamhíd már sánczokkal volt megerősítve és 1200 gyalogos védte, megfelelő számú ágyúkkal. Ugyanez év április 29-én Rákóczy vezérei 4000 harczossal táboroztak itt. Mikor azután a kuruczok Zseliz alól távozni voltak kénytelenek, Bottyán a hidat szétbonttatta és a sánczokat széthányatta, de a császáriak ismét felépítették a hídat és felhányták a sánczokat. A község nevét az idők folyamán különféle változatokban találjuk említve. A XVII. század végén Zelész, a XVIII. században Zselez és tótul Zelczov. Már akkoriban, a mikor még az 84Eszterházyak voltak az urai, híres mintagazdaság volt, nagy marhatenyésztéssel szeszgyárakkal és serfőzővel. E jó hírét a gazdaság különben, a kitünő vezetés következtében, a mai napig megtartotta. Zseliz régi postahely és a posta-regále az Eszterházy családnak volt adományozva. Köre kiterjedt az egész alsó Garam völgyére. 1720-ban Eszterházy itt a nagyterjedelmű angol parkban kastélyt is építtetett, mely több becses tárgyat tartalmaz, többek között Eszterházy János zongoráját, melyen Schubert, a híres zeneköltő tanította a gróf leányait 1818-ban és itt írta zeneműveinek egyik legszebbikét, a „Schöne Müllerin”-t. Ezenkivül a kastélyban sok érdekes régi butor és metszet van. Az uradalomhoz tartozó kis erdőben egy kb. 800 évesre becsült élő fa van, melyet fakastélynak is neveznek. Kerülete oly terjedelmű, hogy a belsejében álló asztal körül 12 ember foglalhat helyet. E községben született 1842-ben Kherndl Antal, a Magy. Tud. Akadémia tagja. Kherndl János uradalmi felügyelő neje gazdag és nagybecsű régiség-gyűjteménynyel bír. Az őskori és bronzkori régiségeken kivül sok középkori és újabbkori érdekes és becses tárgy van a gyűjteményében, régi edények és gazdag régi kalotaszegi és szász varrottas gyűjtemény. A község katholikus temploma XIV. századbeli, de több izben átalakították, 1884-ben pedig restaurálták. Régi freskói, melyeket vastag mészréteg alatt találtak, érdekesek és az egyik alak, hajdani földesuri családjának egyik tagját: Becsey Vesszős Margitot ábrázolja. A templom oltárasztala egy római sarkophag, melyet még a Becsei Imre fia Vesszős szállíttatott ide Óbudáról, hol azt Aquincum romjai közt találták. A református templom már a XVIII. század vége felé fennállott. A községben takarékpénztár is van. A községhez tartoznak Sasdomb, Rozina, Pricsina, Árok, Dombi, Gereblye és Kerekudvard puszták és tanyák is. Kerekudvard azelőtt község volt, melyet a törökök pusztítottak el. A községnek van postája, távirója és vasúti állomása." [4]

1922-ig Bars vármegye Lévai járásához tartozott. 1923-ban, Csehszlovákia első közigazgatási átszervezésekor létrehozták a Zselizi járást, mely 1960-ban szűnt meg. 1938 és 1945 között Zseliz újra Magyarország része volt, ekkor a Zselizi járás átmenetileg megszűnt. A második világháború harcaiban 200 lakosa esett el és súlyos károk is érték a települést. Városi rangra 1960-ban emelték.

Népessége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1910-ben 2301, túlnyomórészt magyar lakosa volt.

2011-ben 7186 lakosából 3550 szlovák és 3501 magyar volt.

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Szent Jakab tiszteletére szentelt római katolikus temploma. Egyik freskója Vesszős György megítéltetését ábrázolja, aki 1348-ban I. Lajos oldalán harcolt az első nápolyi hadjáratban és Aversa városában a király parancsára lefejezte az ártatlanul megvádolt Durazzói Károly nápolyi herceget, Johanna sógorát. Vesszős György a hadjáratból hazatérve, bűneit megbánva zarándokként bolyongott.[5]
  • Az ún. „Baglyosház”-ban a valamikor itt elszállásolt Schubert tiszteletére kiállítást rendeztek be
  • 1736-ban templomának közepén római sírkövet találtak, mely a 19. század végétől a főoltár asztalát képezi.
  • Kastélya 1720 körül épült késő barokk stílusban.
  • Református temploma. A második világháborúban a visszavonuló német csapatok 1945 tavaszán felrobbantották a református templomot. A jelenlegi templom építése 1958-ban kezdődött, felszentelése 1962-ben történt.[6] A templom és a parókia felépítése a gyülekezet akkori lelkipásztorának, Kovács Károlynak kezdeményező és kitartó szervező munkássága által valósult meg. A templomépítő lelkipásztort 2012. szeptember 9-én in memoriam a város díszpolgárává választották.[7]
  • Természetvédelmi területét 1941-ben a szürkegém fészektelepének megóvása érdekében hozták létre.
  • Szlovákia egyik legidősebb és legnagyobb, 200 éves és 24 m magas, védett tiszafája.
  • Közeli erdejében volt az úgynevezett Fakastély, egy hatalmas tölgyfa, belsejében asztal, körben 12 székkel. A hagyomány szerint Mátyás király is megaludt benne Börzsönyi vadászatai alkalmával. 1932. május 29-én egy erős viharban elpusztult.[8]

Iskolák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A magyar tannyelvű Comenius Gimnáziumot 1956-ban alapították. Comenius nevét 2006-ban vették fel.
  • Szlovák tannyelvű gimnázium.

Híres emberek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Franz Schubert mellszobra a múzeum előtt

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Brezňanová, G. - Furman, M. 2012: Laténske nálezy v zbierkach Slovenského banského múzea v Banskej Štiavnici. In: Archeológia na prahu histórie - K životnému jubileu Karola Pietu. Nitra, 59-82.
  • M. Pichlerová - K. Tomčíková 1996: Archeologická zbierka zo Želiezoviec IV. Zbor. SNM - Archeológia 90, 149-182.
  • M. Pichlerová - K. Tomčíková 1995: Archeologická zbierka zo Želiezoviec III. Zbor. SNM - Archeológia 89, 91-128.
  • M. Pichlerová - K. Tomčíková 1994: Archeologická zbierka zo Želiezoviec II. Zbor. SNM - Archeológia 88, 85–128.
  • M. Pichlerová - K. Tomčíková 1993: Archeologická zbierka zo Želiezoviec I. Zbor. SNM - Archeológia 87, 53–90.
  • Püspöki Nagy Péter: Zseliz város címere, 1976, Madách Könyv és Lapkiadó n.v., Pozsony, 691-329-76
  • Vojtech Ondrouch 1938: Limes Romanus na Slovensku. Bratislava, 72.
  • H. Mitcha-Märheim - R. Pittioni 1934: Zur Besiedlungsgeschichte des unteren Grantales. Mitt. Anthr. Ges. Wien 64, 147–173.
  • Botka Tivadar 1874: A zselízi római síremlék. Századok VIII, 418.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Zselíz témájú médiaállományokat.