Felsőszemeréd
| Felsőszemeréd (Horné Semerovce) | |
| Katolikus templom | |
| Közigazgatás | |
| Ország | |
| Kerület | Nyitrai |
| Járás | Lévai |
| Rang | község |
| Első írásos említés | 1268 |
| Polgármester | Pásztor Tamás |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 610 fő (2011)[1] +/- |
| Népsűrűség | 61 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 132 m |
| Terület | 10,09 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
| Koordináták: é. sz. 48° 07′ 30″, k. h. 18° 52′ 40″ | |
| é. sz. 48° 07′ 30″, k. h. 18° 52′ 40″ | |
| Felsőszemeréd weboldala | |
| Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |
Felsőszemeréd, (szlovákul Horné Semerovce) község Szlovákiában, a Nyitrai kerület Lévai járásában. 2011-ben 610 lakosából 314 szlovák és 276 magyar volt.
Tartalomjegyzék |
Fekvése [szerkesztés]
Ipolyságtól 8 km-re északnyugatra, a Selmec jobb partján fekszik.
Története [szerkesztés]
1268-ban IV. Béla oklevelében "Zemered" néven említik először. Neve a régi magyar "Zemere" személynévből származik. 1324-ben "Scemered", 1351-ben "Eghazaszemered", 1403-ban "Felseuzemered", 1511-ben "Zemered Superior" néven szerepel az írott forrásokban. 1332-ben a pápai tizedjegyzék szerint papja 6 garast adózott, ez alapján a jelentősebb települések közé tartozott. A 13. század végén mint az ipolyviski vár tartozéka a gróf Cseszneky család birtoka volt. A 14. században a Kacsics nemzetségbeli Kónyi család birtoka volt. A 18. században a báró Hellenbach családé, a 19. században a Földváry és Ivánka családoké. A 18. századra a falu elnéptelenedett. 1715-ben 11, 1720-ban 7 háztartása volt. 1770-ben 10 jobbágy és 8 zsellércsalád élt a faluban. 1828-ban 50 házában 302 lakos élt. 1850-ben 359 lakosa volt. Jelentősebb birtokosai a Hellenbach, a Wilczek, az Ivánka és a Stainlein-Saalenstein családok voltak.
Vályi András szerint "Alsó, Felsõ Szemeréd. Két Magyar falu Hont Várm. Alsónak földes Ura Gr. Koháry Uraság, amannak pedig több Urak; Felsõ az Alsónak filiája; lakosaik katolikusok, fekszenek Honthoz 2 mértföldnyire, a’ Selmetzi víz mellett; határbéli földgyeik jól termõk, külömbféle vagyonnyaikat jó áron eladhattyák." [2]
Fényes Elek szerint "Szemeréd (Felsõ), magyar falu, Honth vmegyében. Igen kies környéken 1/4 mértföld a szalatnyai savanyú vizhez: 337 kath., 72 evang. lak. Határja hasonló az Alsó-Szemerédihez. F. u. Steinlein, Ivánka, sat. Ut. p. Ipoly-Ságh" [3]
1910-ben 690, túlnyomórészt magyar lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Hont vármegye Ipolysági járásához tartozott.
2001-ben 633 lakosából 344 magyar és 178 szlovák volt.
Nevezetességei [szerkesztés]
- Római katolikus temploma kapuzatának felirata alapján 1482-ben épült gótikus stílusban, mellette magyar rovásírás olvasható, mely az évszámot és papjának nevét tartalmazza.
- A Wilczek-kastély 1763-ban épült barokk stílusban, a 19. században klasszicista stílusban alakították át. Eredetileg a Hellenbach családé volt, akik élénk társadalmi életet éltek. Több neves személyiség, köztük Széchenyi István és Erkel Ferenc is megfordult falai között.
- A falu határában található az egykori nagybirtok 150 m hosszú pincéje, melyet a 18. században még Hellenbach János építtetett. Egy ideig a bor tárolása mellett gabonatárolásra is használták.
- A falu közepén álló kőharangláb a 18. század elején épült.
- a falu közepén még látható néhány szép, népi építésű parasztház.
- A két világháború áldozatainak emlékművét 1998-ban avatták fel a temetőkertben.
Híres emberek [szerkesztés]
- Itt született 1818-ban Ivánka Imre történész, emlékíró, katona, a kiegyezés politikusa, több országos egyesület alapító tagja (Magyar Vöröskereszt, Országos Honvédegylet).[4] Emléktábláját 2004-ben leplezték le.
- Itt született 1817-ben Ivánka Zsigmond politikus, híres szónok, gazdasági szakíró.
- Itt volt nevelő Hamaliár Márton evangélikus egyházi író.
Külső hivatkozások [szerkesztés]
Jegyzetek [szerkesztés]
- ↑ http://www.scitanie2011.sk/wp-content/uploads/EV_národnosť_12_7_v12.pdf
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása. Buda. 1796. Online hozzáférés
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851. Online hozzáférés
- ↑ Dr. Kiss László- Ozogány Ernő- Lacza Tihamér - A magyar tudomány évszázadai II.-Magyar orvosok, mérnökök, tudósok (Lilium Aurum Kft., Dunaszerdahely, 1996, ISBN 80-88837-02-2)
|
|||||||||||

