Százd
| Százd (Sazdice) | |
 |
|
| Százd látképe | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Szlovákia |
| Kerület | Nyitrai |
| Járás | Lévai |
| Rang | község |
| Első írásos említés | 1261 |
| Polgármester | Zoltán Srna |
| Irányítószám | 935 85 |
| Körzethívószám | 036 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 484 fő (2011)[1] +/- |
| Népsűrűség | 26 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 134 m |
| Terület | 18,24 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 Százd
Pozíció Szlovákia térképén
|
|
| é. sz. 48° 05′ 15″, k. h. 18° 47′ 50″ | |
| Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |
Százd (szlovákul Sazdice) község Szlovákiában, a Nyitrai kerület Lévai járásában. 2011-ben 484 lakosából 238 magyar és 234 szlovák volt.
Tartalomjegyzék |
Nevének eredete [szerkesztés]
Százd neve a "száz" számnév "d" képzős változata, hasonlóan Árpád nevünkhöz, amely az "árpa" "d" képzős változata, és jelentése "árpácska". Ezek szerint Százd nevének jelentése "százacska".
Fekvése [szerkesztés]
Ipolyságtól 13 km-re nyugatra, a Búr patak partján, az azonos nevű völgyben fekszik. A szép fekvésű település a Morda "hegy" aljában fekszik.
Története [szerkesztés]
A premontreiek a 13. század elején kolostort építettek ide. Ennek romjai a templom körül és részben alatta a 19. század végén kerültek napvilágra. A 13. században Hont várának tartozéka volt, a tatárjárás következtében azonban a régi falu elpusztult. Írott forrásban 1261-ben említik "terra Zazd" alakban említik először. Szent Miklós temploma a 13. század második felében épült. 1352-ben "possessio Zazd" alakban említi okirat. 1388-ban vásártartási jogot kapott. A török a falut teljesen elpusztította, 1685-ben a puszta helyek között említik. A 18. század elején főleg szlovákokkal telepítették újra, akik azonban időközben elmagyarosodtak. 1715-ben 27, 1720-ban 32 háza volt. Gazdasági telepeit, Felső- és Alsómajort Hellenbach György báró létesítette a 18. század második felében. 1828-ban 98 házában 591 lakos élt. A Steinlein, majd az Ivánka család birtoka volt. Lakói mezőgazdasággal, szőlőtermesztéssel, állattartással foglalkoztak.
Fényes Elek szerint "Százd, (Saztice), tót-német falu, Honth vmegyében, Ipolysághoz nyugotra 1 1/2 mfd., 406 kath., 170 evangel., 3 ref. lak. Evang. templom. Gazdag határ. Bor, gyümölcs, dinnye, fa elég. F. u. gr. Steinlein stb." [2]
Hont vármegye monográfiája szerint "Százd, búrmenti magyar és részben tót kisközség, 94 házzal és 689 róm. kath. és ág. h. ev. lakossal; vasúti állomása, távirója és postája Ipolyszakállos. A község eredetéről nincsenek adataink; némelyek szerint szászok voltak az alapítói, a mire neve is következtetést enged. Oklevél említi a nevét, Possessio Zaazd alakban, 1352-ben; a későbbi századokban azonban kevés följegyzés emlékezik meg róla. A török hódoltság korában sokat szenvedtek a lakosai, míg végtére is kivándoroltak és Százd 1685-ben az elpusztult helységek között szerepel; 1720-ban azonban újra benépesült. A mult század elején a gróf Steinlein család volt a földesura; jelenleg gróf Steinlein Ottónak és Ivánka Lászlónak van itt nagyobb birtoka. Az itteni katholikus templom építési kora a XVI. század elejére tehető; a templom dombja alatt sokfelé ágazó pinczére akadtak, faragott polczokkal, bejáratánál pedig kőoszloppal körülvett kúttal. Az ág. h. ev. templom 1855-ben épült. Százd községhez tartoznak a Galagonyás, Ivánka, Kakasdomb, Paula és Szellővár nevű puszták." [3]
1910-ben 691, túlnyomórészt magyar lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Hont vármegye Ipolysági járásához tartozott.
2001-ben 439 lakosából 270 magyar és 160 szlovák volt.
Nevezetességei [szerkesztés]
- Szent Miklós tiszteletére szentelt római katolikus temploma a 13. század második felében épült. A 15. században késő gótikus stílusban átépítették, ekkor épült tornya is. A hajó és a szentély falain még láthatók a gótikus freskók maradványai. A képeket 1380 körül festette Nicolo di Tomasso itáliai mester.
- Evangélikus temploma 1885-ben épült.
- A falu elején állt a 18. században épített, eredetileg barokk Hellenbach-kúria, melyet a 19. században klasszicista stílusban alakítottak át.
- A két világháború százdi hősi halottainak emlékműve.
- A községnek országos hírű citera-együttese van. Vezetője:Borka László
- A faluban számos 19. századi népi építésű lakóház és a Morda-hegy oldalában számos borospince található.
- Az erdőben máig látható a "kőlyuk", ami feltehetően a török elleni menedékként épült, és több borospincében is van kijárata, sőt, állítólag még a római katolikus templomba is vezet egy elágazása.
- Néprajzi kiállítás
Híres emberek [szerkesztés]
- Itt született 1946-ban Turcsan László grafikus, festőművész, több szlovákiai magyar könyv illusztrátora.
- Gyermekkorában itt lakott egy ideig Pajor István (1821–1899) költő, szabadságharcos, Petőfi barátja.
- A temetőben a családi kápolnában nyugszik dr. tahvári és tarkői Tahy László (Eperjes, 1881. május 16.-Budapest, 1940. március 4.) [4] diplomata, egykori isztambuli nagykövet, a rodostói emlékhelyek felkutatója [5],[6]. A kápolnát 2002-ben felújították, és szentmise keretében felszentelték.
Külső hivatkozások [szerkesztés]
Jegyzetek [szerkesztés]
- ↑ http://www.scitanie2011.sk/wp-content/uploads/EV_národnosť_12_7_v12.pdf
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851. Online hozzáférés
- ↑ Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai. Hont vármegye.
- ↑ Tóth Endre:Az első kétoldalú tárgyalások Csehszlovákia és Magyarország között (1921)-Bruck an der Leitha (I. rész)
- ↑ Magyar emlékhelyek Törökországban
- ↑ Nagy Ferenc: Egy sajátos kultúrdiplomácia: a rodostói (Tekirdağ) Rákóczi-ház megmentése
|
|||||||||||
