Szántó (település)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szántó (Santovka)
Az egykori Nyáry kastély ma szociális otthon
Az egykori Nyáry kastély ma szociális otthon
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületNyitrai
JárásLévai
Rangközség
Első írásos említés1157
PolgármesterĽubomír Lőrincz
Irányítószám935 87
Körzethívószám036
Forgalmi rendszámLV
Népesség
Teljes népesség659 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség42 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság160 m
Terület17,87 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 48° 09′, k. h. 18° 46′Koordináták: é. sz. 48° 09′, k. h. 18° 46′
Szántó weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Szántó témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Szántó (szlovákul Santovka) község Szlovákiában, a Nyitrai kerület Lévai járásában. Hévmagyarád tartozik hozzá.

Fekvése[szerkesztés]

Ipolyságtól 22 km-re északnyugatra, a Búr-patak partján.

Története[szerkesztés]

A régészeti leletek tanúsága szerint már a kőkorszakban éltek itt emberek. A régészek a vonaldíszes- és a hévmagyarádi kultúra emlékeit, illetve latén kori emlékeket tártak fel.


A falu neve földművelésre kötelezett szolganépekre utal. A ciszterciek már a 15. században iskolát nyitottak a településen. A pilisi apátság egészen Drégely várának 1552. évi elestéig a falu birtokosa, ekkor azonban török uralom alá kerül. 1569-ben ugyan újra visszakapja az apátság, de 1613-ban megint a töröké és csak 1643-ban kerül vissza Szelepcsényi György hercegprímás jóvoltából az apátság birtokába. 1712-ben a Velehradi apátság (Morvaország) apátság birtoka. 1715-ben 17 jobbágytelek volt a faluban. A ciszterciek 1745-ben kaptak engedélyt templom építésére, mely 1754-re készült el a kolostor épületével együtt. A falu gyógyvize már a 16. század óta ismert, elsősorban ívókúrára hordták szét palackozva szerte az országban. Különösen Pestre szállítottak sokat belőle.

A 18. század végén Vályi András szerint: „SZÁNTÓ. Magyar falu Hont Várm. földes Ura a’ Religy. Kintstár, lakosai katolikusok, fekszik Nádashoz nem meszsze, és annak filiája; határja középszerű, borai jók, javai külömbfélék."[2]

1828-ban 46 házában 290 lakos élt. 1850-ben a falu 245 lakosából 108 magyar és 137 szlovák volt.

Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Szántó, magyar-tót falu, Lévához 1 1/2 mfd. Honth vmegyében, 179 kath., 96 evang. lak. Vendégfogadó. Szőlőhegy. Határjában több ásványos vizek találtatnak mellyek még vegytanilag meg nem vizsgáltattak. Savanyu vizét hasznosnak tartja a köznép a gyermek giliszták ellen; – egyébiránt a szarvasmarha is nagyon szereti. F. u. a cisterciták. Van saját postahivatala, s váltás Ipolyság és Báth közt."[3]

Borovszky monográfiasorozatának Hont vármegyét tárgyaló része szerint: „Szántó, búrmenti magyar kisközség, 66 házzal és 449 túlnyomóan róm. kath. vallású lakossal; vasúti állomása és távirója Ipolyszakáloson, postája helyben van; régiségéről több oklevél emlékezik meg; a 12. században már jelentékeny hely volt, a mit az az oklevél bizonyít, melylyel a falut, 72 zsellérházzal és 40 ekényi földdel, Adorján fia, István, elhalt testvére — Eusidin — e birtokát a garammelléki benczéseknek adományozta. 1428-ban Zantho alakban szerepel a falu neve. A mohácsi vész után a zircz-pilisi apátot e birtokában gyakran megháborgatták. 1541-ben még az apátság birtoka volt, de 1542-ben már Nyáry Ferenc kezén találjuk, a ki 1549-ben is birtokolta. Drégely eleste után Szántó is a török hódoltság körébe esett és három török ur osztozott rajta. 1569-ben ismét a pilisi apát kezébe került, de 1613-ban teljesen áldozatul esett a török hódoltságnak. 1643-ban Szelepcsényi György, a későbbi esztergomi érsek, szerezte meg a birtokot és visszaadatta azt a pilisi apátnak. 1696-ban Illyés András apát 1712-ig terjedő időre bérbe adta a birtokot. A mikor 1712-ben III. Károly király Nezorin Flórián wellehradi cziszterczita apátot nevezte ki pilisi apáttá, Szántó a wellehradi apátság birtokába jutott. Nezorin utóda, Mály József, kezdte meg a szántói templom építését, a melyet 1754-ben fejezett be. A wellehradi apátság eltörlésével (1784.) a pilisi apátság egy időre önállóvá lett, de 1787-ben József császár a pilisi apátságot is eltörölte. A birtokot a beszterczebányai kincstári gazdasági kerülethez csatolták, mignem 1806-ban a visszaállított apátság visszanyerte a jószágot. A szántói híres savanyúvizről 1578 óta vannak adataink. A középkori oklevelek még mélységesen hallgatnak róla és így valószínűleg csak a 16. században fedezték fel a forrást, melynek hiressége azóta mindegyre terjed. Vizét mind hazánkban, mind pedig a külföldön általánosan ismerik és különösen Németországban van nagy keletje. A forrást az apátságtól Konkoly-Thege Sándor bérli, a ki modern gépekkel és fölszereléssel két millió palaczkot töltet a forrásból évenként és állandóan emeli ennek a jeles magyar ásványvíznek a jó hírét. Konkoly-Thege Sándornak csinos kastélya is van a faluban. Szántó határában az Újmajor puszta fekszik."[4]

A trianoni diktátumig Hont vármegye Ipolysági járásához tartozott.

Népessége[szerkesztés]

1880-ban 380 lakosából 141 magyar és 217 szlovák anyanyelvű volt. Hévmagyarád 311 lakosából 186 magyar és 105 szlovák anyanyelvű volt.

1890-ben 420 lakosából 213 magyar és 198 szlovák anyanyelvű volt. Hévmagyarád 332 lakosából 293 magyar és 39 szlovák anyanyelvű volt.

1900-ban 449 lakosából 321 magyar és 128 szlovák anyanyelvű volt. Hévmagyarád 311 lakosából 196 magyar és 106 szlovák anyanyelvű volt.

1910-ben 485 lakosából 381 magyar és 104 szlovák anyanyelvű volt. Hévmagyarád 319 lakosából 243 magyar és 76 szlovák anyanyelvű volt.

1921-ben 473 lakosából 59 magyar és 399 csehszlovák volt. Hévmagyarád 331 lakosából 55 magyar és 274 csehszlovák volt.

1930-ban 580 lakosából 14 magyar és 555 csehszlovák volt. Hévmagyarád 425 lakosából 87 magyar és 311 csehszlovák volt.

1941-ben Hévmagyarád 393 lakosa mind magyar volt.

1970-ben 1247 lakosából 67 magyar és 1167 szlovák volt.

1980-ban 1053 lakosából 77 magyar és 969 szlovák volt.

1991-ben 938 lakosából 89 magyar és 824 szlovák volt.

2001-ben 864 lakosából 756 szlovák és 79 magyar volt.

2011-ben 758 lakosából 658 szlovák és 53 magyar.

Neves személyek[szerkesztés]

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Gyógyvizéről nevezetes település, 4 medencés fürdővel, 26 0C-os vízzel. Ásványvizét "Santovka" néven a mai napig palackozzák. A víz több nemzetközi kiállításon nyert érmet.
  • Szűz Mária Mennybemenetele tiszteletére szentelt, római katolikus temploma 1754-ben épült barokk stílusban.
  • A ciszterci kolostor a 18. század közepén épült.
  • A falu két kastélya szintén 18. századi, a nagyobbik a század közepén, a kisebb 1775-ben épült barokk stílusban.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
  2. ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.  
  3. ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.  
  4. ↑ Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914.   → elektronikus elérhetőség Hont vármegye.

Források[szerkesztés]

  • Dominik Drozd – Martin Neumann – Tomáš Pišúth 2020: Výskumy v Rybníku, Santovke, Šahách a Vrábľoch v reflexii ich účastníkov. In: Slovenská archeológia – Supplementum 1.
  • Jozef Bátora 2023: Záverečná sezóna výskumu opevneného sídliska zo staršej doby bronzovej v Santovke. AVANS 2017

Külső hivatkozások[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Szántó_(település)&oldid=26728475”