Ipolybél

Ipolybél (Bielovce)

Ipolybél katolikus temploma
Közigazgatás
Ország	Szlovákia
Kerület	Nyitrai
Járás	Lévai
Rang	község
Első írásos említés	1138
Polgármester	Irena Skladanová
Irányítószám	935 74
Körzethívószám	036
Népesség
Teljes népesség	232 fő (2011)^[1] +/-
Népsűrűség	20 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	115 m
Terület	11,38 km²
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Ipolybél Pozíció Szlovákia térképén Koordináták: é. sz. 47° 59′ 32″, k. h. 18° 46′ 25″47.9922222222, 18.7736111111
é. sz. 47° 59′ 32″, k. h. 18° 46′ 25″47.9922222222, 18.7736111111
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Ipolybél (szlovákul Bielovce) község Szlovákiában a Nyitrai kerület Lévai járásában. Vámosmikolával szemben, tőle 2 km-re északra, a magyar határnál van. 2011-ben 232 lakosából 186 magyar és 28 szlovák volt.

Fekvése [szerkesztés]

Lévától 28 km-re délkeletre, Ipolyságtól 16 km-re délnyugatra, az 564-es út mentén, az Ipoly jobb partján fekszik.

Története [szerkesztés]

Területe már az őskortól fogva lakott. Ezt bizonyítják a zselizi, a hallstatti és a laténi kultúra itt megtalált leletei. A település 1274-ben "Byl" alakban szerepel először oklevélben, de más források szerint már 1138-ban is említik amikor a dömösi prépostsághoz tartozott. 1342-ben "Beel" néven említi írott forrás. Lakóinak egy része a 16. században református vallású lett. A 17. században a Rudnay, majd a 18. században a Lipthay, Madocsányi, később pedig többek közt a Szentiványi, Majthényi, Rakovszky és Bossányi családok birtoka. 1715-ben 16 háztartása volt. 1828-ban 72 házában 428 lakos élt, akik mezőgazdasággal, szőlőtermesztéssel, régen halászattal is foglalkoztak. A módos községben több vízimalom és szeszgyár is működött. Lakói mezőgazdasággal, szőlőtermesztéssel foglalkoztak.

Vályi András szerint "BÉLL. Tót falu Hont Vármegyében Peretséntöl nem meszsze fekszik Ipoly vize mellett, Szakállosnak szomszédságában, mellynek filiája, lakosai katolikusok, birtokosai Dvornokovits, és Madocsányi Uraságok. Határbéli legelõje elegendõ, mind a’ két féle fája van, szõlõ hegye középszerû, elsõ Osztálybéli." ^[2]

Fényes Elek szerint "Bél, vagy Béel, (Bielovce), magyar falu, Honth vgyében, Ipoly-Pásztóhoz 1/4 mfd. 217 kath., 210 ref. Ref. filial, ekklézsia és oskola. Földjei, rétjei kövérek; bora jó; tölgyes erdeje derék. F. u. többen. Ut. post. Ipoly-Ság. " ^[3]

1910-ben 509, túlnyomórészt magyar lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Hont vármegye Vámosmikolai járásához tartozott. 1938 és 1945 között Magyarországhoz tartozott.

Nevezetességei [szerkesztés]

Szent Márton tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1714-ben épült, mai formáját 1884-ben nyerte el.
Református temploma 1781-ben épült, de a 19. század végén leégett, 1913-ban építették újjá.
A Bossányi-kúria a 19. század végén épült neoklasszicista stílusban, 1950-ben emeletet építettek rá.
Az ún. "sárga kastélyt" a 20. század elején építette Csécsi Nagy Miklós neogótikus stílusban, ma művelődési ház van benne.
A faluban sok jellegzetes régi parasztház látható.
A temetőben levő Simonyi-temetőkápolnában nyugszik Simonyi Sándor 48-as honvéd főhadnagy.