Ény
| Ény (Iňa) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Szlovákia |
| Kerület | Nyitrai |
| Járás | Lévai |
| Rang | község |
| Első írásos említés | 1156 |
| Polgármester | Jozef Rosipal |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 200 fő (2011)[1] +/- |
| Népsűrűség | 35 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 171 m |
| Terület | 5,68 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 Ény
Pozíció Szlovákia térképén
|
|
| é. sz. 48° 10′ 19″, k. h. 18° 25′ 04″ | |
| Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |
Ény, (szlovákul Iňa) község Szlovákiában, a Nyitrai kerület Lévai járásában. 2011-ben 200 lakosából 193 szlovák volt.
Tartalomjegyzék |
Fekvése[szerkesztés]
Lévától 15 km-re délnyugatra a Garammenti dombság északkeleti részén, a Lyska patak partján fekszik.
Története[szerkesztés]
1156-ban „Eng” néven említik először, amikor az esztergomi érsek tizedét a káptalannak adja [2]. 1251-ben „En”, 1332-ben „Hem” néven szerepel az írott forrásokban. 1275-ben Bars várának tartozéka volt, később több nemesi családé. Utolsó birtokosai a Balogok és a Majtényiak voltak. 1601-ben 17 ház állt a faluban. 1715-ben mindössze két háztartást számláltak és 1720-ra a falu el is néptelenedett. 1828-ban 29 házában 203 lakos élt, akik főként mezőgazdaságból éltek. 1910-ben 322, többségben szlovák lakosa volt, jelentős magyar kisebbséggel. A trianoni békeszerződésig Bars vármegye Verebélyi járásához tartozott. 1938 és 1945 között újra Magyarország része volt.
2001-ben 209 lakosából 184 szlovák volt.
Nevezetességei[szerkesztés]
A Rózsafüzér Királynője tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1866-ban épült.
Források[szerkesztés]
- Kniezsa István: Az esztergomi káptalan 1156-i dézsmajegyzékének helységei. Budapest, Egyetemi ny., 1939 [1]
Külső hivatkozások[szerkesztés]
|
|||||||||||
