Hontfüzesgyarmat

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Hontfüzesgyarmat (Hontianska Vrbica)
Hontfüzesgyarmati templom
Hontfüzesgyarmati templom
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületNyitrai
JárásLévai
Rangközség
Első írásos említés1272
PolgármesterKarol Pilinský
Irányítószám935 55
Körzethívószám036
Forgalmi rendszámLV
Népesség
Teljes népesség611 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség24 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság159 m
Terület23,85 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 48° 08′, k. h. 18° 43′Koordináták: é. sz. 48° 08′, k. h. 18° 43′
Hontfüzesgyarmat weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Hontfüzesgyarmat témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Hontfüzesgyarmat (szlovákul Hontianska Vrbica, korábban Hontianske Ďarmoty) község Szlovákiában, a Nyitrai kerület Lévai járásában.

Fekvése[szerkesztés]

Lévától 13 km-re délkeletre, a Perec és a Sikenica patakok összefolyása közelében fekszik.

Élővilága[szerkesztés]

Hontfüzesgyarmaton körülbelül 2003 után a gólyafészek leesett az oszlopról, azóta nem fészkelnek gólyák a faluban.[2]

Története[szerkesztés]

A község neve alapján valószínű, hogy területe a honfoglalást követően a Gyarmat törzs szállásterülete lehetett. Első írásos említése 1135-ből származik, amikor Syrtin nevű birtokosa két ekényi földjét két emberrel és réttel a bozóki premontrei apátságnak adta. A 13. században az esztergomi érsekség birtoka, melyet 1292 előtt a Hontpázmány nemzetségbeli Pászthóiak kiraboltak. 1332-ben a pápai tizedjegyzék papját is említi, a befizetett tized alapján a tehetősebb községek közé tartozott. A török rajtaütések és a reformáció terjedése ellenére is az esztergomi érsekség birtoka maradt. 1715-ben egy kúria, 22 elhagyott és 52 lakott háza volt. 1720-ban már 61 porta adózott.

A 18. század végén Vályi András így ír róla: „Fűzes Gyarmat. Magyar falu Hont Vármegyében, földes Ura az Esztergomi Érsekség, lakosai katolikusok, többen reformátusok, fekszik Peretsénhez két mértföldnyire, Fegyvernekhez 1/4 órányira. Határja 3 nyomásra osztatott, réttyeit némelly helyen a’ víz elönti, dohányok melly porrá törettetik, az egész Országban nevezetes, legelője elég, fája mind a’ két féle, szőlö hegyei is középszerűek, piatzok Báthon, patakja a’ falun végig foly, első Osztálybéli."[3]

1828-ban 141 házában 848 lakos élt, akik mezőgazdasággal és szőlőtermesztéssel foglalkoztak. A községben a 19. században jelentős dohánytermesztés folyt.

Hont vármegye monográfiájában pedig ezt olvashatjuk róla: „Füzesgyarmat, a Szikincze völgyében fekvő magyar kisközség, 166 házzal és 1219 ev. ref. és róm. kath. lakossal; vasúti állomása és távirója Zselizen, postája helyben van. Körjegyzőségi székhely. Az esztergomi érsekség régi birtoka, melyet az mindvégig megtartott. A község róm. kath. temploma 1423-ból való és ugyanabból az időből maradt fenn kehelyalakú kőkeresztkútja. A plébánia egyházi edényei között 1519-től való ostyasütőt őriznek. Az ev. ref. templom 1784-ben épült, de 1900-ban átalakították; az ev. ref. egyháznak aranynyal befuttatott ezüst urasztali kelyhe 1600-ból való és dombormíves díszítését ez a német felirat környezi: IS: GODT: MIT: VNS: WOLL: KAN: WEDDER VNS: DYRNKET: VNDE: ETETH: GODT: NICHT: VER: GETETH: ANNO: 1600. A község dülőnevei közűl kettő történelmileg nevezetes; így a »Török-ölés« nevű dülőben véres vereséget szenvedett egy török csapat; a »Hajdúrét« pedig a kurucz háborúk idején a hajdúk táborozó helye volt."[4]

A trianoni diktátumig Hont vármegye Báti járásához tartozott. Ezután az új csehszlovák államhoz került. 1938 és 1945 között újra Magyarország része.

A második világháború után magyar lakosságának nagy részét, mintegy 140 családot telepítettek ki, helyükre szlovákok érkeztek. Ennek következtében mára a község szlovák többségű lett.

Népessége[szerkesztés]

1880-ban 1080 lakosából 994 magyar és 44 szlovák anyanyelvű volt.

1890-ben 1084 lakosából 1035 magyar és 27 szlovák anyanyelvű volt.

1900-ban 1219 lakosából 1189 magyar és 18 szlovák anyanyelvű volt.

1910-ben 1160 lakosából 1137 magyar és 17 szlovák anyanyelvű volt.

1921-ben 1044 lakosából 1035 magyar és 8 csehszlovák volt.

1930-ban 1042 lakosából 957 magyar és 60 csehszlovák volt.

1941-ben 1081 lakosából 1068 magyar és 11 szlovák volt.

1991-ben 573 lakosából 275 magyar és 295 szlovák volt.

2001-ben 574 lakosából 347 szlovák és 212 magyar volt.

2011-ben 568 lakosából 371 szlovák és 177 magyar volt.

2021-ben 611 lakosából 422 (+5) szlovák, 154 (+13) magyar, (+1) ruszin, 7 egyéb és 28 ismeretlen nemzetiségű volt.[5]

Nevezetességei[szerkesztés]

Neves személyek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
  2. ↑ bociany.sk No. 403. [2016. március 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. július 24.)
  3. ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.  
  4. ↑ Borovszky - Magyarország vármegyéi és városai. mek.oszk.hu. (Hozzáférés: 2017. március 8.)
  5. ↑ ma7.sk
  6. ↑ Dobszay János (2012): Kis madárhatározó. HVG, 2012. december 22. 51–52. szám, 16–18.
  7. ↑ Tóth László (szerk.): Szlovákiai magyar írók arcképcsarnoka, SZMIT, 2009

Irodalom[szerkesztés]

  • Eva Fottová – Petra Smetanová – Martin Bóna – Miroslav Matejka 2016: Výsledky archeologického a architektonického výskumu kostola sv. Martina v Hontianskej Vrbici v rokoch 2014 – 2015. Študijné zvesti 60.
  • Laczkóné Erdélyi Margit 1997: Hontfüzesgyarmat személynevei. Magyar Névtani Dolgozatok 147.

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Commons:Category:Hontianska Vrbica
A Wikimédia Commons tartalmaz Hontfüzesgyarmat témájú médiaállományokat.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Hontfüzesgyarmat&oldid=26745847”