Garamsalló

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Garamsalló (Šalov)
Közigazgatás
Ország  Szlovákia
Kerület Nyitrai
Járás Lévai
Rang község
Első írásos említés 1280
Polgármester Kassai Renáta
Irányítószám 935 71
Körzethívószám 036
Népesség
Teljes népesség 381 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség 20 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 157 m
Terület 19,04 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Garamsalló (Szlovákia)
Garamsalló
Garamsalló
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 48° 00′ 14″, k. h. 18° 42′ 27″Koordináták: é. sz. 48° 00′ 14″, k. h. 18° 42′ 27″
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Garamsalló (1899-ig Garam-Kis-Salló, szlovákul Šalov, korábban Malý Šalov) község Szlovákiában, a Nyitrai kerület Lévai járásában. 2011-ben 381 lakosából 237 magyar, 97 szlovák és 41 roma volt.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lévától 28 km-re délre a Szikince-patak völgyében fekszik.

Nevének eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Neve a magyar sarló főnévből származik.[2]

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A régészeti leletek tanúsága szerint területén már az újkőkorban is éltek emberek, a vonaldíszes kerámiák népének emlékeit találták itt meg, emellett a bronzkorból kerültek elő leletek.

A mai települést 1280-ban "Sorlou" néven említi először oklevél, amikor IV. László király területének három ekényi részét Demeter barsi ispánnak adományozza. 1285-ben "Sarlou", 1404-ben "Kyssarlo" alakban szerepel a forrásokban. Kezdetben a Hontpázmány nemzetség birtoka, majd a zselizi uradalom része. Szent Lászlónak szentelt római katolikus temploma 1293-ban már állott. A reformáció idején a falu is református lett. Az ellenreformáció során a szomszédos falvak református templomait lerombolták, így templomos faluként a környék reformátusainak központja lett. 1601-ben 34 háza volt. 1715-ben 47 háztartás után adózott. 1720-ban 55 volt az adózó háztartások száma. 1828-ban 164 házában 9874 lakos élt.

Vályi András szerint "SALLÓ. Kis Salló, vagy Sarló. Magyar falu Bars Várm. földes Urai több Urak, lakosai katolikusok, és másfélék is; Kis Salló, Nagy Sallónak filiája; határja meglehetős. " [3]

Fényes Elek szerint " Salló (Kis), magyar falu, Honth vgyében, a Szikincze mellett, 75 kath., 508 ref. lak. Ref. anyatemplom. Sok és jó rét s legelő. Nagy juh- és lótenyésztés. Szőlőhegye jeles bort terem. Ut. p. Zeliz. Birja gr. Eszterházy Jánosnő." [4]

1910-ben 1037, túlnyomórészt magyar lakosa volt. Lakói a 20. század elején szőlőtermesztéssel, szőnyegszövéssel, pányvakészítéssel foglalkoztak, ekkoriban a falu az Esterházy-birtokhoz tartozott. A trianoni békeszerződés előtt Hont vármegye Vámosmikolai járásához tartozott, majd az új csehszlovák államban először az Ipolypásztói, majd a Zselizi járásba osztották be. 1938 és 1945 között újra Magyarország része volt. A második világháború után magyar lakosságának egy részét kitelepítették, helyükre szlovákok jöttek. A szocializmus idején sikeres állami gazdaság működött itt, mely a rendszerváltás után tönkrement. Az 1990-es években jelentős számú cigány lakosság telepedett le a faluban, akik a 2000-es évek elejére már a lakosság többségét alkották.

A 2001-es népszámláláskor 445 lakosa volt, melynek 73%-a magyar nemzetiségűnek vallotta magát.

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Református temploma eredetileg 13. századi, később többször átépítették. Az ellenreformáció idején templomos faluként a környékbeli reformátusok központi helye volt.
  • Az Eszterházy-pincészet 1816-ban épült, hossza 145 m.
  • Falumúzeum.
  • A faluban még több 19. századi tornácos ház áll.

Híres emberek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Itt született 1908-ban Csontos Vilmos költő, a szlovákiai magyar irodalom jeles alakja.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. http://www.scitanie2011.sk/wp-content/uploads/EV_národnosť_12_7_v12.pdf
  2. Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára I. (A–K). 4. bőv., jav. kiadás. Budapest: Akadémiai. 1988. 500. o. ISBN 963-05-4568-3
  3. Vályi András: Magyar Országnak leírása. Buda: (kiadó nélkül). 1796.  
  4. Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.