Csata (település)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Csata (Čata)
Közigazgatás
Ország  Szlovákia
Kerület Nyitrai
Járás Lévai
Turisztikai régió Alsó-Garammente
Rang község
Polgármester Varga János
Népesség
Teljes népesség 1074 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség 73 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 132 m
Terület 14,77 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Csata (Szlovákia)
Csata
Csata
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 47° 57′, k. h. 18° 40′Koordináták: é. sz. 47° 57′, k. h. 18° 40′
Csata weboldala
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Csata (szlovákul Čata) község Szlovákiában, a Nyitrai kerület Lévai járásában, Lévától 35 km-re délre a Garam jobb partján. 2011-ben 1074 lakosából 666 magyar és 341 szlovák volt.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Területén már az újkőkorban is éltek emberek. A régészek a vonaldíszes kerámia népének és a hévmagyarádi kultúrának a nyomait, illetve bronzkori, hallstatt és latén kori temetőket tárták fel. Találtak település maradványokat a római korból és a szláv időszakból is.

1386-ban "Chatha" néven említik először, a máriacsaládi pálos kolostor és a lekéri bencés apátság birtoka volt. 1405-ben „Csatha” néven szerepel. 1601-ben 48 háza volt. 1715-ben malom, szőlőskert és 23 háztartás volt a településen. 1720-ban 25 adózója volt a községnek. 1828-ben 105 házában 735 lakos élt, akik mezőgazdasággal, szőlőtermesztéssel foglalkoztak.

Vályi András szerint "CSATA. Elegyes falu Bars Vármegyében, földes Ura a’ Religyiói Kintstár, az előtt a’ Szent Pál Szerzetbéli Atyáké vólt, lakosai katolikusok, fekszik Garam vize mellett, Lévától négy mértföldnyire, határja termékeny, fája tűzre, és épűletre elég, legelője, földgye, réttye jó, malma helyben, alkalmatos piatzozása, mellyekhez képest, a’ második Osztályba számláltatott. " [2]

Fényes Elek szerint "Csatta, magyar falu, Bars vármegyében, a Garan jobb partján, Esztergom vármegye szélén, az oda vezető országutban: 783 kath. lak. Határja bőtermékenységü; van jó rétje, legelője, erdeje, vizimalma. F. u. a lekéri apátur. Ut. p. Kéménd. " [3]

1910-ben 1 776, túlnyomórészt magyar lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Bars vármegye Lévai járásához tartozott. Lakói a közeli nagybirtokokon napszámosok és mezőgazdasági munkások voltak. Mások szővéssel, kosárfonással foglalkoztak. 1928-ban tűzvész okozott károkat a településen. 1938 és 1945 között Magyarországhoz tartozott. 1944-45-ben a hosszan elhúzódó harcok okoztak károkat a községben. 1947-ben sok magyart áttelepítettek Magyarországra, helyettük szlovákok jöttek.

2001-ben 1 207 lakosából 828 magyar és 329 szlovák volt.

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A falu temploma 1958-ban épült.
  • A polgármesteri hivatal és a vasútállomás épülete 19. századi.
  • Az Erzsébet-parkot 1896-ban létesítették.
  • I. világháborús hősi emlékmű.
  • A szlovák uniós csatlakozás emlékműve.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]