Botka Tivadar

Botka Tivadar portréja a Vasárnapi Újságban

Botka Tivadar (széplaki) (Kisendréd, 1802. július 6. – Kisvezekény, 1885. január 6.) megyei főjegyző, a Magyar Tudományos Akadémia tagja

Élete

Iskoláit Léván, Nagyszombatban és Pesten végezte; tanárai közül Schwartner Márton volt rá a legnagyobb hatással, akit 1819-ben hallgatott. 1821-ben szerezte ügyvédi diplomáját, mire azonnal a megye szolgálatába állott és folyton vagy a közügyeknek, vagy a tudománynak szentelte magát; 1824-től kezdve mint első tiszti alügyész, utóbb főszolgabiró, tiszti főügyész, majd megyei főjegyző s később mint megyebizottsági tag vett részt a megyei ügyekben. Mint főjegyző élesen kikelt a főispánok visszaélései ellen, a miért le is kellett mondania. 1843-ban országgyűlési követté választották és a liberális eszmék harcosai közé állott. 1847–1848-ban ismét megválasztották, de lemondott mandátumáról. A világosi fegyverletétel után, az első provizórium alatt rövid ideig törvényszéki elnök volt; részt vett a megye gazdasági egyesületének megalkotásában és vezetésében mint elnök; az 1866. inség alkalmával mint felső-magyarországi királyi biztos működött. 1861–1872-ig tagja volt a képviselőháznak és részt vett a regnikoláris bizottságban. Ezután viszavonult a magánéletbe. A Magyar Tudományos Akadémia 1847. december 29-én levelező, 1872. május 24. rendes, 1877. május 24. tiszteleti taggá választotta; a Magyar Történelmi Társulatnak alapító és választmányi tagja, a pozsonyi Toldy-körnek alakulásakor elnöke volt.

Munkái

• 1829 De duellis hungarorum litis decisoriis. Pesthini.
• 1831 Notitia diplomatica veteris constitutionis comitatuum praecipue anecdoto vicecomitum et curiali instituto illustrata. Pest.
• 1844 Az 1843–44. országgyűlési időszakból néhány ismeretlenebb közjogi tárgy és megrögzött balvélemény felvilágosítva. Pozsony.
• 1844 Czáfolat városi szavazatok ügyében. Pozsony. (Különnyomat a Századunkból.)
• 1865 Jogtörténeti tanulmányok a magyar vármegyék szervezetéről. Pest. (Különnyomat a Bud. Szemléből.)
• 1867 Kisfaludy Lipthay Imre Bars és Hont megyék alispánjának és országos törökügyi követnek emlékezete a XVII. századi megyei közélet tanulmányozásáúl ujra átdolgozta. Pest.
• 1870 A barsmegyei középponti székhelynek Aranyos-Marótról Lévára szükséges áttételéről. Pozsony.
• 1874 Trencséni Csák Máté és kortársai. Budapest. (Értek. a tört. kör. III. k. 4. sz. Ism. Századok 1873. Tört. Adattár III.)

Kéziratban maradt Barsmegye monographiája, A lévai vár, A szolgabírói hivatal stb..

Számos történeti értekezést írt a szaklapokba, u. m. a Századunkba (1844. Turmező ismertetése), az Uj M. Muzeumba (1860.), a M. Tört. Tárba (1861.), a Tud. Értekezőbe (1862.), a Századokba (1868–78. 1881. 1884.) s a Bud. Szemlébe (XIII–XVI. Uj folyam I. II. IV. XIII. 1861–66. 1869.); az utóbbiban különösen feltünést keltett a régi magyar vármegyék szervezetének története; ő pendítette meg először az ezredéves nemzeti ünnep gondolatát (Századok 1878.); irt még az Akad. Értesítőbe (1861. 1872.), a Győri tört. és rég. Füzetekbe (1863–65.), M. Sionba (1864. 1867.) és a P. Naplóba (1873.)

Források

• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái I. (Aachs–Bzenszki). Budapest: Hornyánszky. 1891.  Online hozzáférés