I. Johanna nápolyi királynő

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
I. Johanna
Jeanne Ière de Naples, dite la Reine Jeanne, comtesse de Provence.jpg

Ragadványneve Nápolyi Johanna
Nápolyi (Szicíliai) Királyság királynője
Giovanna I
Uralkodási ideje
1343. január 16/19.1381. június 2.
Örököse 1. (1345–1348): Károly nápolyi királyi herceg
2. (1348–1349): Katalin nápolyi királyi hercegnő
3. (1351–1352): Franciska nápolyi királyi hercegnő
4. (1352–1366): Mária nápolyi királyi hercegnő
5. Lajos, Anjou hercege
Koronázása Róma
1352. május 23.
Elődje I. (Bölcs) Róbert
Utódja III. (Kis) Károly
Provence-i Grófság grófnője
Joana I
Uralkodási ideje
1343. január 16/19.1382. május 22.
Elődje I. (Bölcs) Róbert
Utódja I. (Anjou) Lajos
Achajai Hercegség hercegnője
Ιωάννα Α' της Νάπολης
Uralkodási ideje
1373.1381. június 2.
Elődje II. (Tarantói) Fülöp
Utódja I. (Balzo) Jakab
Mallorcai Királyság királynéja
Joana de Nàpols
Uralkodási ideje
1363. december 14.1375. január 10.
Elődje Vilaragut Jolán
Utódja Aragóniai Eleonóra
Életrajzi adatok
Uralkodóház Anjou-ház
Teljes neve Anjou Johanna
Született 1326
Elhunyt 1382. május 22. (56 évesen)
Muro Lucano, Nápolyi Királyság
Nyughelye Szent Klára bazilika, Nápoly
Házastársa 1. András magyar királyi herceg, címzetes nápolyi király (1327–1345)
Házastársa 2. Tarantói Lajos címzetes nápolyi király (1327/1328–1362)
Házastársa 3. IV. Jakab mallorcai király (1337–1375)
Házastársa 4. Ottó tarantói herceg és Braunschweig-Lüneburg hercege (1320–1399)
Gyermekei 1. férjétől:
1. Károly (1345–1348)
2. férjétől:
2. Katalin (1348–1349)
3. Franciska (1351–1352)
3. férjétől:
4. N. (gyermek) (elvetélt 1364)
Édesapja Anjou Károly calabriai herceg (1298–1328)
Édesanyja Valois Mária francia királyi hercegnő (1309–1328)

I. Johanna (1326Muro Lucano, 1382. május 22.), olaszul: Giovanna I d'Angiò, franciául: Jeanne Ire de Naples, occitánul és katalánul: Joana I reina de Nàpols, görögül: Ιωάννα Α' της Νάπολης. Szicília[1] ('Nápoly') királynője, Achaja hercegnője, Provence és Forcalquier grófnője a saját jogán, a harmadik házassága révén Mallorca királynéja, a negyedik házassága révén braunschweig-lüneburgi hercegné. A Capeting-dinasztia Anjou-ágának tagja.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Anjou Károly calabriai herceg és Valois Mária francia királyi hercegnő harmadik lányaként I. (Bölcs) Róbert nápolyi királynak, valamint Jolán aragón infánsnőnek és szicíliai királyi hercegnőnek, III. (Nagy) Péter aragón és szicíliai király, valamint Hohenstaufen Konstancia szicíliai királyi hercegnő lányának az unokája. Nagyapja fiúutódok hiányában[2] őt jelölte a nápolyi trónra, melyet a királyság hűbérura, a pápa is támogatott ellentétben I. Károly (Róbert) magyar király jogos trónigényével.[3] A magyar igényeket azonban nem lehetett figyelmen kívül hagyni Magyarország nemzetközi súlyánál fogva, így 1333-ban Károly Róbert elutazott Nápolyba másodszülött fiával, András herceggel, és nyélbe ütötte fiának Johannával történő eljegyzését. Megegyezett nagybátyjával, hogy közösen fognak uralkodni, tehát András herceg is tényleges nápolyi király lesz. A pápa szentesítette az eljegyzést, de I. Károly halála után Róbert nápolyi király megváltoztatta végrendeletét, melyben csak Johannát nevezte meg örökösének. A következő évben, 1343-ban meghalt a nápolyi király is, és végrendelete értelmében csak unokáját, Johannát kiáltották ki királlyá I. Johanna néven. András még a királyi címet sem kapta meg felesége mellett. András herceget mellőzték a nápolyi udvarban, és nyíltan sértegették, melyet a magyar királyi udvar, és különösen az anyakirályné, Piast Erzsébet kevéssé tűrhetett, ezért 1343-ban a magyar kincstár jelentős aranykészleteivel Nápolyba utazott, hogy előmozdítsa rég nem látott fia királlyá koronázását. Utazásával annyit elért, hogy VI. Kelemen pápa ígéretet tett András herceg királlyá koronázására. András halála előtt nem sokkal hivatalosan is megkapta a királyi címet, és készülhetett a pápai koronázására. 1345. szeptember 18-án Aversában azonban az ifjú királyt várandós felesége közvetlen környezetében meggyilkolták. Johanna bűnrészessége a gyilkosságban mai napig tisztázatlan maradt. A pápa felmentette a gyilkosság vádja alól, de a magyar királyi udvar Johannát mindvégig férjgyilkosnak tartotta. Három hónappal később, 1345. december 25-én Johanna megszülte gyermekét, egy fiút, akit dédapja után „Martell” Károlynak neveztek el.

I. Johanna

Nagy Lajos 1347/48-ban és 1350-ben büntetőhadjáratot indított Johanna megbuktatására, aki a fia nélkül 1348. január 15-én hajón elmenekült az országból, és az Avignonban regnáló pápa védnöksége alá helyezte magát. A kis „Martell” Károlyt a nagybátyja, a magyar király elismerte az öccse fiának, és 1348 elején Visegrádra küldte, de az 1348/49-ban dúló pestisjárványban, amely miatt a hadjáratot is meg kellett szakítania Nagy Lajosnak, hamarosan, 1348. május 10-én vagy június 19-én Visegrádon életét vesztette a kis trónörökös a magyar királynéval, Luxemburgi Margittal együtt, aki 1349-ben halt meg.

1351-ben térhetett vissza csak királyságába második férjével, Tarantói Lajossal, akivel még 1346. június 20-án kötött házasságot. A házasságból két lány, Katalin (13481349) és Franciska (13511352) született, de mindketten csecsemőkorban meghaltak. Johannát 1352. május 23-án Rómában[4] férjével együtt királlyá koronázták. Rossz előjel volt, hogy férjének, Tarantói Lajosnak a szertartás közben a fejéről leesett a korona. Ekkor halt meg a házaspár második kislánya, Franciska hercegnő.

Tarantói Lajos király 1362-ben halt meg, és a királynő újabb utódok reményében új férjet keresett. 1363-ban a mentálisan retardált,[5], de testileg jó fizikumú, és a királynőnél 11 évvel fiatalabb címzetes mallorcai királyt,[6] IV. Jakabot választotta férjéül a pápa ajánlására. A házasság úgy tűnt, minden nehézsége ellenére szerencsés az utódlás tekintetében, mert a királynő hamarosan teherbe esett, de az örömbe üröm vegyült, hiszen nem tudta kihordani a gyermekét, és elvetélt. Ekkor végleg megromlott a házastársak közötti kapcsolat, és férje dührohamai miatt az életéért aggódó Johanna 1366-ban száműzte férjét Nápolyból, de sohasem váltak el hivatalosan. Jakab ekkor elvesztett országáért harcolt a nagybátyjával, majd e küzdelem közepette vesztette életét 1375-ben.

1376-ban negyedszer, a lehetséges utódok további reményében, az ötvenéves királynő az elhunyt férje mostohaanyjának, Vilaragut Jolán mallorcai királynénak az özvegyéhez, Braunschweigi Ottóhoz ment feleségül. Egy jóst megkérdeztek a királynő házasságaival kapcsolatban, hogy vajon kinek is szánta őt a sors. Ő azt válaszolta: Másnak, azaz latinul Alio, amely Johanna férjeinek kezdőbetűiből áll össze: A(ndreas), L(udovicus), I(acobus), O(tho).

Az öregedő és a gyermekeit túlélt királynő ekkor a trónöröklés megoldatlanságával találta szembe magát. Húga, Mária nápolyi királyi hercegnő 1366-ban gyermekszülésben vesztette életét, és csak lányai maradtak. Johanna a rokonai mellőzésével II. János francia király fiát, I. Lajost, Anjou hercegét jelölte trónörökösévé, és örökbe fogadta 1380-ban. Anjou Lajost az avignoni pápa, VII. Kelemen javasolta, aki mellé végül Johanna állt, míg a törvényes római pápa, VI. Orbán, akit kezdetben favorizált a királynő, ezért kiátkozta Johannát. Nagy Lajos Orbánt támogatta, aki felhatalmazta a magyar királyt Johanna trónjának elfoglalására, és trónfosztotta a királynőt 1381-ben. Nagy Lajos maga helyett Johannával közös unokaöccsüket, ifjabb Durazzói Károlyt jelölte a nápolyi trónra, akinek a felesége, Durazzói Margit Johanna húgának és a Nagy Lajos által 1348-ban kivégeztetett idősebb Durazzói Károlynak a kisebbik lánya volt, és erőteljes katonai támogatással Nápolyba küldte a magyar udvarban nevelkedő Károlyt.

Johanna egyezkedni próbált, és nem volt hajlandó lemondani a trónról. Fogadott fia, Anjou Lajos segítségében reménykedve tárgyalásokat folytatott az új uralkodóval hatalmának megtartása érdekében, azonban kétszínű politikája miatt a III. Károly néven királlyá koronázott durazzói herceg Muro várában megfojtatta a királynőt 1382. május 22-én. Legnagyobb ellenfele, Nagy Lajos, mintha csak erre várt volna, mert alig négy hónappal élte túl egykori jegyesét, és öccsének feltételezett gyilkosát.

Gyermekei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Származása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. A királyság hivatalos elnevezése mindvégig Szicíliai Királyság (A Világítótornyon inneni Szicíliai Királyság) maradt. A Nápolyi Királyság elnevezés csak történészi műszó a másik Szicíliai Királyságtól (A Világítótornyon túli Szicíliai Királyság) való megkülönböztetésre.
  2. Mindkét fiát túlélte, és elsőszülött fiának az egyetlen fia is meghalt csecsemőkorában.
  3. A magyar király a dinasztia elsőszülötti ágából származott, míg Róbert nápolyi király csak a harmadszülött fiú volt.
  4. Vagy május 27-én Nápolyban.
  5. Az elszenvedett lelki kínzások hatására, melyeket a nagybátyja, IV. Péter aragóniai király követett el rajta, amikor 12 éves korától 13 éven keresztül egy vasketrecben tartotta a mallorcai trónörököst.
  6. Apját, III. Jakabot a sógora és hűbérura, IV. Péter aragóniai király 1343-ban trónfosztotta, mert nem volt hajlandó letenni neki a hűbéresküt.

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szakirodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Kulcsár Zsuzsanna: Nápolyi Johanna In: K. Zs.: Rejtélyek és botrányok a középkorban, Gondolat, Budapest, 277–306, 1978. ISBN 963-281-359-6
  • Dümmerth Dezső: Az Anjou-ház nyomában, Panoráma, Budapest, 1982.
  • Kiesewetter, Andreas: Giovanna I d'Angiò, regina di Sicilia, Enciclopedia Italiana, Róma, 2001. URL: L. Külső hivatkozások

Szépirodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Passuth László: Nápolyi Johanna, Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1968 URL: L. Külső hivatkozások

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]


Előző uralkodó:
I. (Bölcs) Róbert
Szicíliai uralkodó
1343 – 1381 (Nápolyban)
A szicília-nápolyi Anjou-k címere
Következő uralkodó:
III. (Kis) Károly
Előző
Vilaragut Jolán
Mallorcai királyné Armoiries Majorque.svg
1363 – 1375
Következő
Aragóniai Eleonóra
Előző uralkodó:
II. (Tarantói) Fülöp
Akháj fejedelem
1373-1381
II. Vilmos címere
Következő uralkodó:
I. (Balzo) Jakab