IV. Péter aragóniai király

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
IV. Péter
Pietro IV d'Aragón.jpg
IV. Péter Manuel Aguirre y Monsalbe festményén, 1885

Ragadványneve Szertartásos Péter
Aragón Királyság királya
Pere IV/Pedro IV
Uralkodási ideje
1336. január 24.1387. január 5.
Koronázása Zaragoza
1336. április 13.
Elődje IV. (Jó) Alfonz
Utódja I. (Vadász) János
Barcelonai Grófság grófja
Pere III
Uralkodási ideje
1336. január 24.1387. január 5..
Elődje III. (Jó) Alfonz
Utódja I. (Vadász) János
Valenciai Királyság királya
Pere II
Uralkodási ideje
1336. január 24.1387. január 5.
Koronázása nem volt külön koronázás
Elődje II. (Jó) Alfonz
Utódja I. (Vadász) János
Szardíniai Királyság királya
Piero I
Uralkodási ideje
1336. január 24.1387. január 5.
Koronázása nem koronázták meg
Elődje I. (Jó) Alfonz
Utódja I. (Vadász) János
Életrajzi adatok
Uralkodóház Barcelonai-ház
Teljes neve Aragóniai Péter
Született 1319. szeptember 5.
Balaguer, Katalónia
Elhunyt 1387. január 5. (67 évesen)
Barcelona, Katalónia
Nyughelye Poblet-kolostor
Házastársa 1. Évreux Mária (1330–1347) navarrai királyi hercegnő
Házastársa 2. Eleonóra portugál infánsnő (1328–1348)
Házastársa 3. Aragóniai Eleonóra (1325 (körül)–1375) szicíliai királyi hercegnő
Házastársa 4. Fortià Szibilla bárónő (1350 (körül)–1406)
Gyermekei 1. feleségétől:
1. Konstancia (1344–1363)
2. Johanna (1344–1385)
3. Mária (1345/46–1348)
4. Péter (1347–1347)
3. feleségétől:
5. János (1350–1396)
6. Márton (1356–1410)
7. Eleonóra (1358–1382)
8. Alfonz (1362–1364)
4. feleségétől:
9. Alfonz (1376–1377 után)
10. Péter (1379–1379)
11. Izabella (Erzsébet) (1380–1424)
Édesapja IV. (Jó) Alfonz aragón király (1299–1336)
Édesanyja I. Teréz, Urgell grófnője (1300 körül–1327)

IV. Péter (Balaguer, 1319. szeptember 5.Barcelona, 1387. január 5.), ragadványneve: Szertartásos Péter, katalánul: Pere el Cerimoniós, spanyolul: Pedro el Ceremonioso, szárdul: Piero su Cerimoniosu. Aragónia, Valencia, Mallorca és Szardínia királya, Barcelona grófja. A Barcelonai-ház aragón királyi ágának a tagja. Ragadványnevét, a szertartásos jelzőt azért kapta, mert mániákusan vonzódott az udvari ceremóniákhoz, amelyek közé többek között a királyi és királynéi koronázások, házasságkötések, uralkodói évfordulók tartoztak, és legfőképp az 50 éves uralkodásának jubileuma, amellyel az uralma egyedülállóan hosszú időszakot ölelt át e korban.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

IV. (Jó) Alfonz aragón királynak és első feleségének, Entençai Teréz urgelli grófnőnek a legidősebb fia. Nyolcéves volt, mikor édesanyja meghalt, és kilencéves, mikor apja újranősült. Életét előbb apjával, majd pedig a gyerekeivel, elsősorban a fiaival való konfliktusa határozta, illetőleg keserítette meg. A szertartások iránti rajongása: koronázás, házasság, évfordulók, különösen az uralkodása 50. évfordulójának megünneplése miatt kapta a szertartásos melléknevet. Angolbarát magatartást tanúsított a Százéves háborúban, míg elsőszülött fia, Vadász János franciabarát érzelmeiről volt ismert.

Apja halála után, 1336. január 24-én 16 évesen lépett trónra, és húsvétkor, 1336. április 13-án koronázták aragón királlyá Aragónia fővárosában, Zaragozában.[1]

IV. Péter 1347-ben fiúörökös hiányában az akkor hároméves legidősebb lányát, Konstancia hercegnőt az aragón trón örökösévé nevezte ki, mellyel mind az öccse, I. Jakab urgelli gróf, mind pedig az Aragón Gyűlés, a Corts ellenállását kiváltotta.[2] A Barcelonai-ház miután házasság révén megszerezte az Aragón Királyságot 1137-ben, amikor I. Petronilla (11361174) aragón királynő feleségül ment IV. Rajmund Berengárhoz (11131162), Barcelona grófjához, a Katalóniában érvényes száli törvény értelmében megtiltották a nők trónöröklési jogát, amely 1502-ig volt érvényben.[3] Konstancia trónöröklési jogának kinyilvánítására azért szánta el magát IV. Péter, mert ugyan 1347. április 28-án megszületett az első fia, Péter herceg, de még ugyanaznap meg is halt, mely az édesanyja, Navarrai Mária életébe került. Ezért az első fiának a születése nem oldotta meg a trónöröklési válságot Aragóniában, hanem még inkább elmélyítette a királyné halálával, egészen 1350-ig, második fiának, a későbbi aragón királynak, Jánosnak a megszületéséig, aki 1350. december 27-én látta meg a napvilágot.

IV. Péter vitatta 1377-ben anyai unokájának, Máriának, aki legidősebb lányának, Konstanciának és harmadik felesége, Szicíliai Eleonóra révén sógorának, III. Frigyes szicíliai királynak volt a gyermeke, a szicíliai örökségét. Mária dédapja, II. Frigyes szicíliai király végrendeletére hivatkozott, amelyet ő úgy értelmezett, hogy a Barcelonai-ház szicíliai ágának magszakadása esetén a lányutódok ellenében az aragóniai ágat illeti az öröklés. XI. Gergely pápa, majd 1378-tól utóda VI. Orbán nem ezt az értelmezést követte, és nyíltan Mária mellé állt, akinek a trónra kerülését még nagyapja sem akadályozhatta meg, aki viszont az avignoni ellenpápa, VII. Kelemen oldalára állt 1378-tól, így a másodszülött fiának, Idősebb Mártonnak a kijelölése a szicíliai trónra csak jelképes aktus maradt a részéről.

IV. Péter csak akkor avatkozott be a szicíliai belpolitikai viszonyokba, amikor az unokája házasságkötése került szóba. IV. Péter sógora és veje, III. Frigyes szicíliai király a végrendeletében úgy rendelkezett, hogy lánya kiskorúsága esetén négy királyi helytartó (vikárius) kormányozza a szigetországot: Artale Alagona, Manfredi Chiaromonte, Guglielmo Peralta és Francesco Ventimiglia. Mária Artale Alagona befolyása alá került, aki a Visconti-házból választott vőlegényt a királynő számára. IV. Péter aragón király azt már végképp nem tűrhette, hogy Szicília egy idegen uralkodóház befolyása alá kerüljön, ezért az idősebb fiával, Jánossal szerette volna összeházasítani az ifjú királynőt, de az apjával rossz viszonyt ápoló trónörökös erre nem volt hajlandó. 1380-ban aztán nagy hajóhaddal megtámadta a szigetországot, ellenállás nélkül partra szállt, és az unokáját, az ország királynőjét Szardínia érintésével (1382) magával vitte Aragóniába, ahova 1384-ben érkezett meg. Máriát végül az unokatestvéréhez, Ifjú Martin herceghez, az apja által szicíliai királynak névlegesen kinevezett Idősebb Márton aragón infáns fiához adták feleségül 1389. június 24-én, már nagyapja halála után.

IV. Péter négyszer nősült, de csak a harmadik házasságából születtek életképes fiai, az idősebb János, aki követte a trónon, és a fiatalabb, Emberséges Márton. Negyedik házassága Fortià Szibillával, aki házasságkötésekor még írni-olvasni sem tudott,[2] ami alapvető elvárás volt egy aragón királyné esetében, mélyítette el a konfliktust a fiaival, akik 1386-ban az uralkodásának 50. évfordulóján tartott ünnepségek alól is kivonták magukat. Elsőszülött fia nem volt hajlandó megjelenni a halálos ágyánál, annyira gyűlölte az új asszonyt, akit apja halála után száműzött az udvartól.

Gyermekei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. L. Gudiol (1989: 30).
  2. ^ a b Lásd Miron (1913).
  3. A nőket a trónöröklésből kizáró törvény Aragóniában 1502-ig volt érvényben, amikor az Aragón Gyűlés, a Corts II. Ferdinánd aragóniai király másodszülött lányát, (Őrült) Johannát, annak jelenlétében trónörökösnek nyilvánította, aki apja halála (1516) után valóban Aragónia királynője lett, annak ellenére is, hogy „betegsége miatt” hivatalosan sohasem iktatták be, és helyette elsőszülött fia, Habsburg Károly uralkodott. L. Liss, Peggy K.: Isabel the Queen: Life and Times, Oxford, Oxford University Press, 1992.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Miron, E. L.: The Queens of Aragon: Their Lives and Times, London, Stanley Paul & Co, 1913. URL: Lásd További információk
  • Die Könige von Aragón, Grafen von Barcelona 1387–1410 a. d. H. Barcelona, 1387–1394 Herzoge von Athen und (/1391) Neopatras, 1401–1410 auch Könige von Sizilien, In: Detlev Schwennicke (Hrsg.): Europäschen Stammtafeln, Stammtafeln zur Geschichte der Europäischen Staaten, Neue Folge, Band II, Die außerdeutschen Staaten, Die regierenden Häuser der übrigen Staaten Europas, Tafel 72., Verlag von J. A. Stargardt, Marburg/Berlin, 1984.
  • Woolley, Reginald Maxwell: Coronation Rites, Cambridge, University Press, 1915. URL: L. További információk
  • Gudiol, Antonio Durán: El rito de la coronación del rey en Aragón, Argensola: Revista de Ciencias Sociales del Instituto de Estudios Altoaragoneses, 17–40, 1989. URL: L. További információk

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz IV. Péter aragóniai király témájú médiaállományokat.


Előző
IV. (Jó) Alfonz
Aragónia királya Aragon Arms.svg
1336 – 1387
Következő
I. (Vadász) János
Előző
II. (Jó) Alfonz
Valencia királya Escut de la Ciutat e Regne de València.svg
1336 – 1387
Következő
I. (Vadász) János
Előző
III. Jakab
Mallorca királya Armoiries Majorque.svg
1343 – 1387
Következő
I. (Vadász) János
Előző
I. (Jó) Alfonz
Szardínia királya Armoiries Royaume Sardaigne.png
1336 – 1387
Következő
I. (Vadász) János
Előző
III. (Jó) Alfonz
Barcelona grófja Aragon Arms.svg
1336 – 1387
Következő
I. (Vadász) János
Előző
I. Mária
Athén hercege Blason fam fr La Roche (Ducs d'Athènes) (selon Gelre).svg
1381 – 1387
Következő
I. (Acciajuoli) Nerio