Braunschweigi Ottó tarantói herceg

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Braunschweigi Ottó
Nápolyi Királyság királynőjének a férje
Ottone di Brunswick-Grubenhagen
Uralkodási ideje
1376. március 25/28.1381. június 2.
Koronázása nem koronázták meg
Elődje Mallorcai Jakab
Utódja Bourbon Jakab
Tarantói Hercegség hercege
Ottone di Brunswick-Grubenhagen
Uralkodási ideje
13831393
Elődje I. (Balzo) Jakab
Utódja I. (Balzo–Orsini) Rajmund
Montferrati Őrgrófság régense
Ottone di Brunswick-Grubenhagen
Uralkodási ideje
13721376
Elődje II. (Palaiologosz) János
Utódja II. (Palaiologosz) Ottó
Életrajzi adatok
Uralkodóház Welf-ház
Teljes neve Braunschweigi Ottó
Született 1320
Elhunyt 1399. május 13. (79 évesen)
Foggia
Nyughelye Foggiai Székesegyház
Házastársa 1. Vilaragut Jolán özvegy mallorcai királyné (1320/25–1369/72)
Házastársa 2. I. Johanna nápolyi királynő (1326–1382)
Gyermekei nem születtek
Édesapja I. Henrik braunschweig-grubenhageni herceg (1289 körül–1351)
Édesanyja Brandenburgi Judit (Jutta) (1299/1306–1327)

Braunschweigi Ottó (1320Foggia, 1399. május 13.), németül: Otto von Braunschweig-Grubenhagen, olaszul: Ottone di Brunswick-Grubenhagen, születése jogán braunschweig-grubenhageni herceg, gyámfia nevében Montferrati Őrgrófság régense és második házassága révén a Nápolyi Királyság királynőjének a férje és Tarantói Hercegség hercege. Braunschweigi Helvis ciprusi királyné nagybátyja és Braunschweigi Irén (Adelhaid) bizánci császárné unokaöccse. VIII. Vilmos montferrati őrgróf ükunokája és I. Johanna nápolyi királynő negyedik férje.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Édesapja I. Henrik braunschweig-grubenhageni herceg, édesanyja Brandenburgi Judit (Jutta). Féltestvére, Fülöp címzetes jeruzsálemi hadsereg-főparancsnok révén Braunschweigi Helvis ciprusi királyné nagybátyja volt.

1352-ben feleségül vette Vilaragut Jolánt, III. Jakab mallorcai király özvegyét. Házasságuk gyermektelen maradt, de feleségének mostohagyermekeiről közösen gondoskodtak.[1] Jolán királyné mostohalányát, Aragóniai Erzsébet (Izabella) mallorcai királyi hercegnőt 1358-ban összeházasították Braunschweigi Ottó montferrati rokonával, a Palaiologosz-házi II. János montferrati őrgróffal, mely házasságból öt gyermek született.

Mostohafia, a mentálisan retardált IV. Jakab címzetes mallorcai király, akinek az elszenvedett lelki kínzások mély nyomot hagytak a lelkében, melyeket a nagybátyja, IV. Péter aragóniai király követett el rajta, amikor 12 éves korától 13 éven keresztül egy vasketrecben tartotta a mallorcai trónörököst, csak 1362-ben szabadult meg a fogságból. 1363-ban a testileg jó fizikumú Jakabot összeházasították a nála 11 évvel idősebb I. Johanna nápolyi királynővel V. Orbán pápa ajánlására. A házasság, úgy tűnt, minden nehézsége ellenére szerencsés az utódlás tekintetében, mert a királynő hamarosan teherbe esett, de az örömbe üröm vegyült, hiszen nem tudta kihordani a gyermekét, és elvetélt. Ekkor végleg megromlott a házastársak közötti kapcsolat, és férje dührohamai miatt az éltéért aggódó Johanna száműzte férjét, aki elvesztett országáért harcolt a nagybátyjával, majd e küzdelem közepette vesztette életét 1375-ben.

Időközben meghalt Jolán királyné 1372-ben vagy még pár évvel korábban, majd özvegye Ottó 1376. március 25./28-án Nápolyban feleségül vette mostohafiának özvegyét, a negyedszer is a további utódok születésének a reményébe vetett hittel házasodó, ötven éves nápolyi királynőt, akinek ő megérte a végzetét. Braunschweigi Ottó mindkét házassága gyermektelen maradt, hiszen sem Jolán királyné, sem I. Johanna királynő nem fogant meg Ottótól.

Ottó herceg 1399. május 13-án Foggiában hunyt el, és a Foggiai Székesegyházban nyugszik, ahova néhány évtizeddel később Durazzói Rajnald capuai hercegnek, I. László nápolyi király természetes fiának a földi maradványait is örök nyugalomra helyezték.[2]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Jolán királyné III. Jakabtól született édesgyermekei kiskorukban meghaltak.
  2. La Cattedrale di Foggia – 2014. május 25.

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Kulcsár Zsuzsanna: Nápolyi Johanna In: K. Zs.: Rejtélyek és botrányok a középkorban, Gondolat, Budapest, 277–306, 1978, ISBN 963-281-359-6

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]


Előző
II. (Palaiologosz) János
Montferrat őrgrófja Armoiries Montferrat.png
1372 – 1376 (Régens)
Következő
II. (Palaiologosz) Ottó
Előző
I. (Balzo) Jakab
Taranto hercege Armoiries Anjou Tarente.svg
1383 – 1393
Következő
I. (Balzo–Orsini) Rajmund