Braunschweigi Ottó tarantói herceg

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Braunschweigi Ottó
Nápolyi Királyság királynőjének a férje
Ottone di Brunswick-Grubenhagen
Uralkodási ideje
1376. március 25/28.1381. június 2.
Koronázása nem koronázták meg
Elődje Mallorcai Jakab
Utódja Bourbon Jakab
Tarantói Hercegség hercege
Ottone di Brunswick-Grubenhagen
Uralkodási ideje
13831393
Elődje I. (Balzo) Jakab
Utódja I. (Balzo–Orsini) Rajmund
Montferrati Őrgrófság régense
Ottone di Brunswick-Grubenhagen
Uralkodási ideje
13721376
Elődje II. (Palaiologosz) János
Utódja II. (Palaiologosz) Ottó
Életrajzi adatok
Uralkodóház Welf-ház
Teljes neve Braunschweigi Ottó
Született 1320
Elhunyt 1399. május 13. (79 évesen)
Foggia
Nyughelye Foggiai Székesegyház
Házastársa 1. Vilaragut Jolán özvegy mallorcai királyné (1320/25–1369/72)
Házastársa 2. I. Johanna nápolyi királynő (1326–1382)
Gyermekei nem születtek
Édesapja I. Henrik braunschweig-grubenhageni herceg (1289 körül–1351)
Édesanyja Brandenburgi Judit (Jutta) (1299/1306–1327)

Braunschweigi Ottó (1320Foggia, 1399. május 13.), németül: Otto von Braunschweig-Grubenhagen, olaszul: Ottone di Brunswick-Grubenhagen, születése jogán braunschweig-grubenhageni herceg, gyámfia nevében Montferrati Őrgrófság régense és második házassága révén a Nápolyi Királyság királynőjének a férje és Tarantói Hercegség hercege. Braunschweigi Helvis ciprusi királyné nagybátyja és Braunschweigi Irén (Adelhaid) bizánci császárné unokaöccse. VIII. Vilmos montferrati őrgróf ükunokája és I. Johanna nápolyi királynő negyedik férje.

Tartalomjegyzék

Élete [szerkesztés]

Édesapja I. Henrik braunschweig-grubenhageni herceg, édesanyja Brandenburgi Judit (Jutta). Féltestvére, Fülöp címzetes jeruzsálemi hadsereg-főparancsnok révén Braunschweigi Helvis ciprusi királyné nagybátyja volt.

1352-ben feleségül vette Vilaragut Jolánt, III. Jakab mallorcai király özvegyét. Házasságuk gyermektelen maradt, de feleségének mostohagyermekeiről közösen gondoskodtak.[1] Jolán királyné mostohalányát, Aragóniai Erzsébet (Izabella) mallorcai királyi hercegnőt 1358-ban összeházasították Braunschweigi Ottó montferrati rokonával, a Palaiologosz-házi II. János montferrati őrgróffal, mely házasságból öt gyermek született.

Mostohafia, a mentálisan retardált IV. Jakab címzetes mallorcai király, akinek az elszenvedett lelki kínzások mély nyomot hagytak a lelkében, melyeket a nagybátyja, IV. Péter aragóniai király követett el rajta, amikor 12 éves korától 13 éven keresztül egy vasketrecben tartotta a mallorcai trónörököst, csak 1362-ben szabadult meg a fogságból. 1363-ban a testileg jó fizikumú Jakabot összeházasították a nála 11 évvel idősebb I. Johanna nápolyi királynővel V. Orbán pápa ajánlására. A házasság, úgy tűnt, minden nehézsége ellenére szerencsés az utódlás tekintetében, mert a királynő hamarosan teherbe esett, de az örömbe üröm vegyült, hiszen nem tudta kihordani a gyermekét, és elvetélt. Ekkor végleg megromlott a házastársak közötti kapcsolat, és férje dührohamai miatt az éltéért aggódó Johanna száműzte férjét, aki elvesztett országáért harcolt a nagybátyjával, majd e küzdelem közepette vesztette életét 1375-ben.

Időközben meghalt Jolán királyné 1372-ben vagy még pár évvel korábban, majd özvegye Ottó 1376. március 25./28-án Nápolyban feleségül vette mostohafiának özvegyét, a negyedszer is a további utódok születésének a reményébe vetett hittel házasodó, ötven éves nápolyi királynőt, akinek ő megérte a végzetét. Braunschweigi Ottó mindkét házassága gyermektelen maradt, hiszen sem Jolán királyné, sem I. Johanna királynő nem fogant meg Ottótól.

Ottó herceg 1399. május 13-án Foggiában hunyt el, és a Foggiai Székesegyházban nyugszik, ahova néhány évtizeddel később Durazzói Rajnald capuai hercegnek, I. László nápolyi király természetes fiának a földi maradványait is örök nyugalomra helyezték.[2]

Jegyzetek [szerkesztés]

  1. Jolán királyné III. Jakabtól született édesgyermekei kiskorukban meghaltak.
  2. La Cattedrale di Foggia – 2013. március 25.

Irodalom [szerkesztés]

  • Kulcsár Zsuzsanna: Nápolyi Johanna In: K. Zs.: Rejtélyek és botrányok a középkorban, Gondolat, Budapest, 277–306, 1978, ISBN 963-281-359-6

Külső hivatkozások [szerkesztés]


Előző
II. (Palaiologosz) János
Montferrat őrgrófja Armoiries Montferrat.png
1372 – 1376 (Régens)
Következő
II. (Palaiologosz) Ottó
Előző
I. (Balzo) Jakab
Taranto hercege Armoiries Anjou Tarente.svg
1383 – 1393
Következő
I. (Balzo–Orsini) Rajmund