István herceg

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

István herceg (1332. augusztus 20. [1]1354. augusztus 9.) Károly Róbert és Łokietek Erzsébet legkisebb fia volt. I. Lajos fiatalabbik öccse. 1350-től Horvátország és Szlavónia hercege címét viselte, de a tényleges kormányzás Lackfi István kezében maradt.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nevelője és tanítója Vilemovi Ulrik fia László a prágai egyházmegye klerikusaként került a magyar udvarba, ahol számos javadalomban részesült.[2]

Az I. Károly és Róbert nápolyi király 1333-ban kötött egyezség értelmében István hercegnek Máriát, I. Johanna nápolyi királynő húgát kellett volna elvennie.[3] Még az ő életében megkapta a szlavónia hercege (névleges) címet.[4]

1442-ben elhunyt Károly király, 1443-ban pedig Róbert nápolyi király. A nápolyi udvar belharcai következtében 1443-ban Máriát Durazzói Károlyhoz adták feleségül, hogy kikerüljék a magyar hatalmi igényeket.[5] 1445-ben Nápolyban meggyilkolták András herceget. Válaszul 1447-ben Lajos király megindította első nápolyi hadjáratát, amelynek srán 1348-ban Aversában fejét vétette Durazzói Károlynak. Lajos 1349-ben ismét felvetette István és Mária házasságának kérdését Guido bíboros, pápai követ béketervezetének részeként, de ezt Johanna meghiúsította.[6] Lajos követelte a nápolyi királyság István herceg részére történő átadását, ez azonban a pápa ellenállásán végül megbukott.[3]

1447-ben a magyar udvar (curia) Visegrádról Budára költözött, s itt István herceg saját udvara (aula) is kialakult 1449-re, amikor honorbirtokként megkapta Sáros és Szepes vármegyét, az év végén pedig az erdély hercege címet.[7]

1350-től a Horvátország–Dalmácia és Szlavónia hercege címet viselte, majd Lajos második nápolyi hadjárata idejére Magyarország régenshercege is lett, királyi jogok nélkül. Kormányzatát horvát–dalmát és szlavón bánként 1350-ben Ugali Pál volt országbírói protonotárius, az ország kormányzatában pedig Erzsébet (anya)királyné segítette.[8] Lajos hazatérte után Lackfi István lett a horvát–dalmát és szlavón bán, István hercegsége megszűnt, de ténylegesen megkapta Erdélyt. A herceg liptó és kőrösi ispánját, Gönyűi Tamást nevezte ki erdélyi vajdává. 1351-ben megvált erdélyi hercegi címétől, s ezután Szepes és Sáros föld hercege volt.[9] 1352-ben élesedett a nemzetközi helyzet, Dusán István szerb király elfoglalta Bosznia déli részét, Lajos pedig szerződést kötött Genovával Velence ellen. István ismét megkapta Horvátországot, Szlavóniát és Dalmáciát, lemondva Szepesről és Sárosról.[10] 1353 elejétől Zágrábban rendezte be udvarát, bánnak anyja bizalmasát, Hahót nembeli Alsólendvai Bánfi Miklóst nevezte ki.[11]

István herceg 1354 nyarán részt vett bátyja szerbiai hadjáratában, ahol járványnak esett áldozatul, augusztus 9-én hunyt el.[12]

Családja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Felesége Margit, IV. (Bajor) Lajos német-római császár leánya, akivel 1350. szeptember 19-én kötött házasságából két gyermeke született

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz István herceg témájú médiaállományokat.