IV. István Uroš szerb cár

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
IV. István Uroš
Car Dušan, Manastir Lesnovo, XIV vek.jpg
IV. István Uroš

Szerbia királya
Uralkodási ideje
1331. szeptember 8.1346. április 16.
Elődje III. István Uroš
Utódja nem volt
Szerbia cárja
Uralkodási ideje
1346. április 16.1355. december 20.
Elődje nem volt
Utódja V. István Uroš
Életrajzi adatok
Uralkodóház Nemanjić-dinasztia
Született 1308
Elhunyt 1355. december 20.
Devoll
Nyughelye Szent Arkangyalok kolostor, Prizren
1927 után: Szent Márk templom, Belgrád
Édesapja III. István Uroš
Édesanyja Bulgáriai Szmilecs Theodóra

IV. István Uroš vagy István Dusán, István Szilni ("a hatalmas"), (szerbül: Стефан Урош IV Душан Силни), (1308[1][2]1355. december 20.[1][2]) szerb király 1331-től, cár 1346-tól.

Fellázadt édesapja, III. István Uroš ellen és magához ragadta a hatalmat.[3] Uralkodását a szüntelen hadakozás jellemzi: Bizánc ellen 13 háborút viselt[1]; 1334-ben elfoglalta Makedónia nagy részét[1]. Míg a görögökkel harcolt, a magyarok behatoltak Szerbia északi részébe[1], de István közeledésének hírére visszavonultak[1]. 1340-ben a görög császárt legyőzte és Szalonikiben ostrom alá fogta[1], a császár így kénytelen volt békét kötni: ennek értelmében egész Albánia István hatalmába került[1], aki felvette az «albánok királya» címet[1]. Omre bég 1342-ben elfoglalta Makedóniát[1] és 1344-ben Szofániánál megverte a szerb sereget[1]. A harci szerencse azonban csakhamar megfordult: István 1345-ben elfoglalta Verija (Ber) és Szer várakat[1] és 1346-ban egész Makedóniát[1]. A király ekkor az összes szerb lakta vidékek ura és a Balkán-félsziget leghatalmasabb fejedelme lett és a Szkopljéban tartott országgyűlésen "szerb és bizánci császárnak, cárnak" kiáltatta ki magát[1]. 1349. május 21-én Szkopljéban országgyűlést hirdetett, amelyen híres törvénykönyvét (Zakonik) kihirdette[1]. A törökök ellen harcolva Konstantin közelében, Devoli faluban lázas betegségbe esett[1] és 1355. december 20-án meghalt[1]. Maradványai Prizrend közelében, a Szent Mihály-templomban nyugszanak[1].

Családja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Első neje Ivanisa deszpota leánya[1], második Helena, Kantakusenos Iván leánya volt[1].

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t Bokor József (szerk.). Szerbia, A Pallas nagy lexikona. Budapest: Arcanum FolioNET Kft.. ISBN 963-85923-2-X (1998). Hozzáférés ideje: 2007. január 11. 
  2. ^ a b Serbia. Stefan Uroš III 1321-1331, Stefan Dušan 1331-1346, Stefan Uroš IV 1346-1371 (angol nyelven). Foundation for Medieval Genealogy. (Hozzáférés: 2011. január 30.)
  3. Sokcsevits Dénes – Szilágyi Imre – Szilágyi Károly: Déli szomszédaink története, Bereményi Könyvkiadó, Budapest, évszám nélkül, ISBN 963 8182 075, ISSN 1216-7363 29. oldal

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]


Előző uralkodó:
III. István Uroš
Szerbia uralkodója
13311355
a modern kori Szerbia címere
Következő uralkodó:
V. István Uroš