IV. István Uroš szerb cár

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
IV. István Uroš
Car Dušan, Manastir Lesnovo, XIV vek.jpg
IV. István Uroš

Szerbia királya
Uralkodási ideje
1331. szeptember 8. – 1346. április 16.
Elődje III. István Uroš
Utódja nem volt
Szerbia cárja
Uralkodási ideje
1346. április 16. – 1355. december 20.
Elődje nem volt
Utódja V. István Uroš
Életrajzi adatok
Uralkodóház Nemanjić-dinasztia
Született
1308
Elhunyt
1355. december 20.
Devoll
Nyughelye Szent Arkangyalok kolostor, Prizren
1927 után: Szent Márk templom, Belgrád
Gyermekei V. István Uroš szerb cár
Édesapja III. István Uroš
Édesanyja Bulgáriai Szmilecs Theodóra

IV. István Uroš vagy István Dusán, István Szilni ("a hatalmas"), (szerbül: Стефан Урош IV Душан Силни), (1308[1][2]1355. december 20.[1][2]) szerb király 1331-től, cár 1346-tól.

Fellázadt édesapja, III. István Uroš ellen és magához ragadta a hatalmat.[3] Uralkodását a szüntelen hadakozás jellemzi: Bizánc ellen 13 háborút viselt[1]; 1334-ben elfoglalta Makedónia nagy részét[1]. Míg a görögökkel harcolt, a magyarok behatoltak Szerbia északi részébe[1], de István közeledésének hírére visszavonultak[1]. 1340-ben a görög császárt legyőzte és Szalonikiben ostrom alá fogta[1], a császár így kénytelen volt békét kötni: ennek értelmében egész Albánia István hatalmába került[1], aki felvette az «albánok királya» címet[1]. Omre bég 1342-ben elfoglalta Makedóniát[1] és 1344-ben Szofániánál megverte a szerb sereget[1]. A harci szerencse azonban csakhamar megfordult: István 1345-ben elfoglalta Verija (Ber) és Szer várakat[1] és 1346-ban egész Makedóniát[1]. A király ekkor az összes szerb lakta vidékek ura és a Balkán-félsziget leghatalmasabb fejedelme lett és a Szkopljéban tartott országgyűlésen "szerb és bizánci császárnak, cárnak" kiáltatta ki magát[1]. 1349. május 21-én Szkopljéban országgyűlést hirdetett, amelyen híres törvénykönyvét (Zakonik) kihirdette[1]. A törökök ellen harcolva Konstantin közelében, Devoli faluban lázas betegségbe esett[1] és 1355. december 20-án meghalt[1]. Maradványai Prizrend közelében, a Szent Mihály-templomban nyugszanak[1].

Családja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Első neje Ivanisa deszpota leánya[1], második Helena, Kantakusenos Iván leánya volt[1].

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t Bokor József (szerk.). Szerbia, A Pallas nagy lexikona. Budapest: Arcanum FolioNET Kft.. ISBN 963-85923-2-X (1998). Hozzáférés ideje: 2007. január 11. 
  2. ^ a b Serbia. Stefan Uroš III 1321-1331, Stefan Dušan 1331-1346, Stefan Uroš IV 1346-1371 (angol nyelven). Foundation for Medieval Genealogy. (Hozzáférés: 2011. január 30.)
  3. Sokcsevits Dénes – Szilágyi Imre – Szilágyi Károly: Déli szomszédaink története, Bereményi Könyvkiadó, Budapest, évszám nélkül, ISBN 963 8182 075, ISSN 1216-7363 29. oldal

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]


Előző uralkodó:
III. István Uroš
Szerbia királya
13311346
a modern kori Szerbia címere
Következő uralkodó:
cárként önmaga
Előző uralkodó:
királyként önmaga
Szerbia cárja
13461355
a középkori Szerbia zászlója
Következő uralkodó:
V. István Uroš