III. István Uroš szerb király

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
III. István Uroš
Stefan Decanski ktitor.jpg
III. István Uroš freskója a decsáni kolostorban

Szerbia királya
Uralkodási ideje
1321 – 1331. szeptember 8.
Koronázása
1322. január 6.
Elődje II. István Uroš
Utódja IV. István Uroš
Életrajzi adatok
Uralkodóház Nemanjić-dinasztia
Született 1276
Elhunyt 1331. november 11.
Zvečan
Nyughelye Visoki Dečani kolostor[1]
Édesapja II. István Uroš
Édesanyja Bulgáriai Anna
Stefan Uros III.jpg
III. István Uroš aláírása

III. István Uroš vagy István Decsanszki (szerbül: Стефан Урош III Дечански), (1276[2][1]1331. november 11.) szerb király 1321-től 1331. szeptember 8-ig.

II. István Uroš fiaként született. Mivel Iréne bizánci császárné vejének, a törvényes gyermek nélküli II. Istvánnak ajánlotta a bizánci trónt, majd annak halála után saját gyermekeit, Demetert vagy Theodort akarta császárnak – III. István kizárva – fellázadt édesapja ellen.[3] Azonban csatát vesztett[3], elfogták[3], és II. István megvakíttatta[4][3] 1307 körül Bizáncba küldték, ahol a görög papok meggyógyították.[3] Később kibékült édesapja vele, területeket adományozott neki, de III. Istvánt mindig bekötött szemekkel vezették a szeszélyes II. István elé, nehogy később valami baja essen szemének.[5]

Édesapja éppen egy az országba tört rablók elleni hadjáratra készülődött, amikor meghalt. A fegyverben álló zsoldos sereg erre a király nélküli ország pusztításához fogott.[6] A papok erre III. Istvánt bekötött szemmel a zavargó tömeg közepébe vezette.[6] Ott a ravasz István szemfedőit lehúzva felkiáltott, hogy vak volt ugyan eddig, de most Isten kegyelméből visszanyerte látását.[6] A nép elámulván egyből királlyá választotta.[6] Testvére Konstantin azonban lemondást követelt vaknak hitt fivérétől.[6] István válasz helyett haddal támadt öccsére, aki holtan maradt a csatatéren.[6]

1322-ben összeveszett a magyar I. Károllyal a boszniai területek fennhatósága miatt.[7] Annál is inkább oka volt a félelemre, mert felesége, Károly kedvenc leánya már nem élt ekkor, így rokoni kapcsolatai sem segíthették.[7] Nyugat felé tapogatózott, felajánlotta, hogy katolikus hitre tér és elveszi Akhájai Fülöp leányát, Blankát.[7] Ennek fejében XXII. János pápa törvényessé nyilvánította István születését.[7]

A tárgyalások közben azonban kiszabadult fogságából unokatestvére, a még István édesapja által elzáratott Ulászló.[7] Ő Szerémségben királlyá kiáltatta ki magát és megtámadta Istvánt.[7] Hamarosan csatát vesztett, fogságba került és valószínűleg fogadott gyilkos ölte meg.[7]

Miután István vetélytársától megszabadult, 1326-ban a győzelmet aratott a magyarokon[8], de csakhamar Mihály vidini bolgár knézzel gyűlt meg a baja, aki elűzte feleségét, István Uroš nővérét, Nadát[8], és a görögökkel szövetkezve, feleségül vette Andronikosz bizánci császár nővérét[8]. István Uroš ellenfeleit legyőzte[8], sőt terület hódításokat is[8]. A Bosznia elleni harcában elvesztette Humot[8], de 1326-ban Görögország ellen sikeres háborút viselt[8] és Makedonia egy részét sikerült elfoglalnia[8].

Később II. Andronikosz bizánci császár unokaöccsének leányát, Máriát feleségül vette.[9] Ezt követően Andronikosszal egyesülve hadat vezetett III. Mihály bolgár cár és Andronikosz lázadó unokája, Ifjabb Andronikosz ellen: a sereg egyik részét őmaga, a másikat fia, István Dusán vezette.[10] Mihály legyőzése után Bolgárország trónjára unokaöccsét ültette[8]. Ezt egy Görögország elleni háború követte[8]; a Vardar és sztruma közti területet a várakkal együtt – ellenállás nélkül – elfoglalta[8] és az eddig Bulgáriához tartozó Nist Szerbiához csatolta[8]. Ekkor emeltette a fényes decsáni kolostort[8]. Innen ered a mellékneve is.[10]

Fia nemsokára fellázadt ellene, ugyanis a tanácsosok elhintették benne a gyanakvás magvát, hogy édesapja és a görög császárleány frigyéből esetlegesen születő utód fogja örökölni Szerbiát.[10] István nemsokára kibékült fiával, de a tanácsosok hatására az újra édesapja ellen tört.[10] A tanácsosok Istvánt – hogy István Dusán haragját feledvén ne békülhessen ki az öreg királlyal – börtönbe vetették, majd megfojtatták.[10]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b Serbia. Stefan Uroš III 1321-1331, Stefan Dušan 1331-1346, Stefan Uroš IV 1346-1371 (angol nyelven). Foundation for Medieval Genealogy. (Hozzáférés: 2011. január 30.)
  2. Rulers of Serbia. Stepan Uros III (angol nyelven). Genealogy.eu. (Hozzáférés: 2011. január 10.)
  3. ^ a b c d e Luczenbacher János. A' szerb zsupánok, királyok és czárok pénzei (1843). Hozzáférés ideje: 2011. augusztus 12. , 40. oldal
  4. Sokcsevits Dénes – Szilágyi Imre – Szilágyi Károly: Déli szomszédaink története, Bereményi Könyvkiadó, Budapest, évszám nélkül, ISBN 963 8182 075, ISSN 1216-7363 27. oldal
  5. Luczenbacher, id.m., 41. oldal
  6. ^ a b c d e f Luczenbacher, id.m., 45. oldal
  7. ^ a b c d e f g Luczenbacher, id.m., 46. oldal
  8. ^ a b c d e f g h i j k l m Bokor József (szerk.). Szerbia, A Pallas nagy lexikona. Budapest: Arcanum FolioNET Kft.. ISBN 963-85923-2-X (1998). Hozzáférés ideje: 2007. január 11. 
  9. Luczenbacher, id.m., 46–47. oldal
  10. ^ a b c d e Luczenbacher, id.m., 47. oldal

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]


Előző uralkodó:
II. István Uroš
Szerbia uralkodója
13211331
a modern kori Szerbia címere
Következő uralkodó:
IV. István Uroš