Laszkarisz Mária magyar királyné

Laszkarisz Mária (Nikaia, 1206 körül – valószínűleg Buda, 1270. június 24./július 16.) magyar királyné, IV. Béla felesége. Laszkarina Eudokia (Zsófia) hercegnő nővére, valamint III. János nikaiai császár, II. Iván Aszen bolgár cár és Cayeux-i Anseau, a Konstantinápolyi Latin Császárság régense sógornője.

Élete [szerkesztés]

Laszkarisz Tódor nikeai császár és Angela Anna leánya, anyja révén III. Alexiosz bizánci császár unokája. Kezét II. András király a Szentföldről hazafelé jövet kérte meg fia, IV. Béla részére; 1218-ban Magyarországra hozta, 1220-ban IV. Bélához férjhez adta és megkoronáztatta. Tíz gyermeke született. Nagy része volt II. András felesége, Beatrix elüldözésében és abban, hogy IV. Béla utószülött Istvánt nem ismerte el testvérének. A tatárjárás alatt II. Frigyes osztrák herceghez, majd Spalatóba és Klisszába menekült, itt két gyermeke meghalt (Katalin és az id. Margit). Életének utolsó szakaszát a férje és fia, István közti harcok és legkedvesebb fiának, Béla hercegnek halála keserítette meg. Férje mellett temették el az esztergomi ferencesek templomában.

Kinga (* 1224; † 1292), V. Boleszláv lengyel fejedelem felesége
Margit (idősebb) (* 1220 vagy 1221; † 1242)
Anna (* 1226 vagy 1227; † 1285), Rosztiszlav kijevi nagyherceg és csernyigovi fejedelem felesége
Katalin (* kb. 1229; † 1242)
Erzsébet (* 1236; † 1271), Henrik bajor herceg felesége, Ottó magyar király anyja
Konstancia (* 1237; † ?), Leó halicsi király felesége
Jolán (* 1244; † 1298), Boleszláv lengyel herceg felesége
V. István (* 1239; † 1272)
Margit (fiatalabb) (* 1242; † 1270), apáca
Béla (* 1250; † 1269)