Kotromanić Erzsébet

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Kotromanić Erzsébet magyar királyné szócikkből átirányítva)
Kotromanić Erzsébet
Erzsébet és Mária királynők Nagy Lajos sírjánál.jpg
Liezen-Mayer Sándor: Erzsébet és Mária királynők Nagy Lajos sírjánál 1385-ben, vázlat, 1862

Ragadványneve Boszniai Erzsébet
Magyar Királyság királynéja
Kotromanics Erzsébet
Uralkodási ideje
1353. június 20 – 1382. szeptember 10.
Elődje Luxemburgi Margit
Utódja Durazzói Margit
Magyar Királyság régense
Kotromanics Erzsébet
Uralkodási ideje
1382. szeptember 10. – 1387. január 16. körül
Elődje I. (Nagy) Lajos
Utódja I. (Anjou) Mária
Lengyel Királyság királynéja
Elżbieta Bośniaczka
Uralkodási ideje
1370. november 5. – 1382. szeptember 10.
Koronázása nem koronázták meg
Elődje Piast Hedvig
Utódja Cillei Anna
Dalmát Királyság királynéja
Elizabeta Kotromanić
Uralkodási ideje
1357. szeptember 17. – 1382. szeptember 10.
Koronázása nem koronázták meg
Elődje betöltetlen
Utódja Durazzói Margit
Életrajzi adatok
Uralkodóház Kotromanić-ház
Teljes neve Kotromanić Erzsébet
Született
1339/1340
Elhunyt
1387. január 16. körül (47 évesen)
Novigrád, Dalmácia
Nyughelye Szent Chrisogon (Chrysogonus, Sveti Krševan) templom, Zára, Dalmácia
Házastársa I. (Nagy) Lajos magyar és lengyel király (1326–1382)
Gyermekei 1. (Idősebb) Mária (1365–1366)
2. Katalin (1370–1378)
3. (Ifjabb) Mária (1371–1395)
4. Hedvig (1374–1399)
Édesapja II. (Kotromanić) István bosnyák bán (–1353)
Édesanyja Piast Erzsébet kujáviai hercegnő (1302–1345)

Kotromanić Erzsébet vagy hagyományosan Kotromanics Erzsébet (1339 vagy 1340Novigrád, 1387. január 16. körül), magyar, horvát, szlavón és dalmát királyné, I. Lajos második felesége, II. István bosnyák bánnak (kb. 12921353) és Piast-házi Erzsébet kujáviai hercegnőnek (13021345), Fenenna magyar királyné (1276-1295) (III. András első felesége) unokahúgának a leánya. II. István Ulászló szerémi király unokahúga.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kovács Mihály: Garai nádor megvédi Mária és Erzsébet királynőket
Novigrad várának romjai 2009-ben
Kotromanić Erzsébetről elnevezett utca Zadar városában
Kotromanić Erzsébet koronája, amelyet férjtől, I. Lajostól kapott

1339-ben vagy 1340-ben született Kotromanić István bosnyák bán és Piast Erzsébet kujáviai hercegnő leányaként. Az édesanyja, aki a lengyel királyi házból, a Piast-házból származott, és közeli rokona volt I. Lajos anyjának, a szintén Piast-házi Łokietek Erzsébet királynénak[1], korán meghalt. A kis hercegnő Károly Róbert özvegyének, Łokietek Erzsébetnek az udvarában nevelkedett, Óbudán, így anyanyelve, a horvát[2] mellett megtanulta a magyar udvar nyelvét, a magyart, és ott ismerkedett meg I. Lajossal, aki első felesége, Luxemburgi Margit magyar királyné halála után, 1353. június 20-án Budán feleségül vette. A házasságból négy leánygyermek: Mária (13651366), Katalin (13701378), Mária és Hedvig született.

A királyi udvarban anyósával, a hatalomra vágyó Erzsébet anyakirálynéval szemben háttérbe szorult, s csak I. Lajos halála után, 1382-ben jutott nagyobb szerephez, amikor leánya, Mária nevében átvette az uralmat. Döntéseiben Garai Miklós nádorra hagyatkozott. A nádor vezette azt a főúri csoportot, mely a szerintük német és cseh érdekeket szolgáló Zsigmond félreállítását tűzte ki célul. A nőuralmat egyre inkább elvető közvélemény azonban éppen Zsigmondtól várta a helyzet rendezését. Mikor 1384 augusztusában nyilvánosságra került, hogy az udvar tervei szerint Mária királynő férje nem Zsigmond, hanem VI. Károly francia király öccse, I. Lajos orléans-i herceg lesz, nyílt polgárháború tört ki. Az udvar rövidlátó politikájának következtében a lengyel-magyar perszonálunió is felbomlott. 1383. március 28-án Erzsébet anyakirályné felmentette a lengyeleket Máriának és Zsigmondnak tett esküjük alól, majd 1384. október 15-én Nagy Lajos kisebbik leányát, Hedviget Krakkóban lengyel királlyá (rex) koronázták.

1385 tavaszán, az udvar és a felkelők között Pozsegavárott tartott sikertelen tárgyalások után Mária és Lajos házasságát képviselők útján megkötötték. A Magyarországról távozni kényszerült Zsigmond fegyverrel kívánt érvényt szerezni jogainak. Megnyerte magának német és cseh király bátyja és morva őrgróf nagybátyja támogatását, majd cseh-morva csapatok élén érkezve 1385. november 1-jén kikényszerítette a házasságot Máriával. A házasság hírére Lajos visszalépett és így minden akadály elhárult volna a konszolidáció elől, ha nem lép fel trónkövetelőként Durazzói Károly.

Horváti Pál zágrábi püspök és Horváti János macsói bán állt annak a tábornak az élére, amely nem ismerte el a nőági örökösödést. Ők a Nagy Lajos udvarában nevelkedett III. (Durazzói) Károly nápolyi királyt, az Anjou-ház fejét hívták meg a magyar trónra. A Magyarországon rendkívül népszerű Károly, aki annak ellenére, hogy korábban esküt tett Lajosnak, miszerint leányait az uralkodásban nem fogja háborgatni, a hozzá csatlakozó bárókra és a köznemességre támaszkodva 1385-ben haddal jött Magyarországra, hamarosan Budáig nyomult előre, lemondásra kényszerítette Máriát és Erzsébetet és 1385. december 31-én Székesfehérvárott Demeter esztergomi érsek közreműködésével magyar királlyá koronáztatta magát. Zsigmondnak nem volt elegendő ereje arra, hogy ezt megakadályozza, így ismét menekülnie kellett.

Erzsébet azonban nem volt hajlandó belenyugodni abba, hogy az esküszegő Anjou herceg egyik napról a másikra magához ragadja a hatalmat, és merényletet szervezett ellene. 1386. február 7-én este, miután Garai nádor azzal az ürüggyel, hogy lánya esküvőjére indul, nagy csapatot sorakoztatott fel a királyi vár körül, az özvegy királyné magához hívatta Károlyt azt állítva, hogy Zsigmondtól fontos levele érkezett. A király gyanútlanul ment át Erzsébet lakosztályába, ahol olasz kíséretét lekaszabolták, őt magát pedig Forgách Balázs egy csákánnyal súlyosan megsebesítette, de a király ezek után is a lábára tudott állni, és megpróbált kimenni. Erzsébet királyné e véres látvány hatására elájult. Mária közvetlenül nem volt részese az eseményeknek, és nem is volt beavatva, de rögtön az eset után újra királlyá kiáltották, és Erzsébet újra átvette nevében az uralmat. Károlyt sebektől borítva szállították át Visegrádra, ahol néhány héttel később, február 24-én megfojtották. Halálával az Anjou-ház egyetlen férfi örököse fia, a kiskorú László nápolyi király lett.

1386-ban Károly halálát követően újabb lázongások törtek ki a Dráván túli területeken, melyeket az özvegy királyné újra személyes megjelenésével akart lecsillapítani. Leányával és csekély kíséretével újabb délvidéki körútra indult, de július 25-én a lázadók Gara vára közelében, Diakovárnál megtámadták, kísérőit megölték vagy elfogták. A küzdelemben elesett Forgách Balázs, Garai Miklós levágott fejét a megrémült királynők kocsijába bedobták a lázadók, majd az ő és Garai János levágott fejét Horváti Pál személyesen vitte el Nápolyba Kis Károly özvegyének. Erzsébet sírva könyörgött a lánya életéért, de ekkor még nem érte bántódás sem lányát, Mária királyt, sem őt. Erzsébetet leányával együtt előbb Gomnec, majd Kruppa várában őrizték. A felkelés katonai veresége után Novigrádba vitték, és ott a Velencével a kiszabadulásuk érdekében titokban folytatott levelezése miatt 1387. január 16. körül Horváti Pál parancsára berontottak a szobájukba, Erzsébet királyné nyakába kötelet vetettek és kegyetlen módon a leánya szeme láttára megfojtották. Mária királynőhöz nem mertek hozzányúlni.

Az özvegy királyné holttestét Zárában temették el a St. Chrisogon-templomban. Halálaig nem merték Zsigmondot királlyá választani, ami azt jelzi, hogy akárcsak anyósának, idősebb Erzsébet királynénak, ifjabb Erzsébet királynénak is, míg élt, nagy tekintélye volt a rabsága ellenére is, így félve a királyné haragjától, ha kiszabadul, Zsigmondnak nem adtak tényleges hatalmat, és csak a szintén raboskodó Máriát ismerték el királynak. Erzsébet halálával új helyzet keletkezett, bár hivatalosan Mária kiszabadulásáig nem erősítették meg a halálát annak ellenére, hogy a temetése nyilvános volt, és nem titokban temették el a királynét, és a politikai elitben is átrendeződés következett be. Erzsébet híveit nagyrészt lekaszabolták, Kis Károly hívei elmenekültek az udvarból, így csak egy szűk csoport maradt, amely Erzsébet halálával Széchy Miklós nádor vezetésével kezébe vette az irányítást, és Zsigmondot mint Mária királynő férjét 1387. március 31-én magyar királlyá koronázták. A koronázást Demeter esztergomi érsek egy hónappal korábban bekövetkezett halála miatt a veszprémi püspök végezte. Az újdonsült királynak a velencei flotta segítségével 1387. június 4-én sikerült kiszabadítani Máriát. A Horváti testvéreknek sikerült Boszniába menekülniük és 1394-ig Dobor várából próbáltak Nápolyi László nevében fellépni. 1394 júniusában Zsigmond hadai bevették a várat és a testvéreket foglyul ejtették.

1387-tól I. Zsigmond és Mária formálisan társuralkodók lettek, a hatalom azonban néhány év után fokozatosan Zsigmond kezébe csúszott át. Élete utolsó éveiben Mária királynő már csak formális szerepet töltött be a magyar politikában. A királynő alig néhány évvel élte túl anyját, 1395. május 17-én egy tragikus lovasbalesetben az előrehaladottan terhes Mária az esés következtében megindult szülés után gyermekével együtt meghalt, nem sokkal élte túl anyja gyilkosát, Horváti Jánost, akit egyes források szerint Mária királynő parancsára nem sokkal korábban kegyetlenül kivégeztek.

Gyermekei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Łokietek Erzsébet királyné apja, I. Ulászló lengyel király az öccse volt Fennena vagy Fenenna magyar királyné apjának és Kujáviai Erzsébet hercegnő apai nagyapjának, Ziemomysł kujáviai hercegnek (1241/451287).
  2. Ekkor még annyira sem különültek el a délszláv nyelvek egymástól, mint most, így csak a vallás és a külön államiság választotta el a délszláv nyelveket egymástól, ezért nincs értelme külön bosnyák nyelvről beszélni a XIV. században. Zsigmond esetében a források úgy utalnak rá, hogy a szláv nyelvet is beszélte, amely a horvát nyelvet jelentette. A bosnyák bán katolikus vallású volt, mint a horvátok, bár alattvalói között a bogumil eretnekség terjedt el erősen. Kotromanics Erzsébet 1383-ban az ország régenseként két lányával, Máriával és Hedviggel első délvidéki, szlavóniai és horvátországi körútján gyújtó hangú beszédet intézett lázadó horvát alattvalóihoz idősebb lánya, Mária hűségére térítve őket, akkor nagy sikert aratva, melyben feltehetően része volt, hogy jól beszélte a nyelvüket.

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Dümmerth Dezső: Az Anjou-ház nyomában, Panoráma, Budapest, 1982
  • Engel Pál – C. Tóth Norbert: Erzsébet királyné itineráriuma (1382-1386), Itineraria Regum et Reginarum (1382-1438), MTA Támogatott Kutatóhelyek Irodája, Budapest, 161-168, 2005
  • Estók János: Királynék könyve, Helikon Kiadó, ISBN 963-208-693-7, 2000
  • Huber, Alfons: Die Gefangennehmung der Königinnen Elisabeth und Maria von Ungarn und die Kämpfe König Sigismunds gegen die neapolitanische Partei und die übrigen Reichsfeinde in den Jahren 1386-1395, Gerold, Bécs, 1885
  • Márki Sándor: Mária, Magyarország királynéja 1370-1395, Magyar Tört. Társulat, Budapest, 1885 URL: lásd Külső hivatkozások
  • Casotti, Marco de (Marko Kažotić) : Il bano Horvath: storia del XIV secolo, Vol. 1-2, Tipografia di G. Picotti, Venezia, 1839 (olasz)
  • Baum, Wilhelm : Císař Zikmund. Kostnice, Hus a války proti Turkům. Mladá fronta, Praha, 1996.ISBN 80-204-0543-7.(cseh)
  • Perniš, Jaroslav : Vznešená žena stredoveku: princezné v dynastickej politike anjouovcov, Rak, Bratislava 2003, ISBN 80-85501-23-6 (szlovák)
  • Lahmann György: Mária királynő alakja a magyar irodalomban, Bölcsészetdoktori értekezés, Dunántúl Egyetemi Nyomdája, Pécs, 1927
  • Madách Imre: Mária királynő, dráma öt felvonásban, 1840-1855 URL: lásd Külső hivatkozások
  • Gyárfás Miklós: Madách színháza, Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1972
  • Dénes Gizella: Kisasszonykirály, Singer és Wolfner Irodalmi Intézet Rt., Budapest, 1937
  • Gulácsy Irén : Jezabel, Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1987
  • Szentmihályi Szabó Péter : Haláltánc, Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1988
  • Fügedi Erik : Könyörülj, bánom, könyörülj..., Helikon Kiadó, Budapest, 1986
  • Jonáš Záborský: KAROL DRAČSKÝ, ALŽBETA LUDIEKOVNA. Historickásmutnohra vo troch dejstvách. Jonáš Záborský,Josef K. Viktorin : Jonáša Záborskéno básne dramatické, pp277- (szlovák drama játszanak)[1]
  • August Šenoa : Kletva (Átok).(horvát regény).[2]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Kotromanić Erzsébet témájú médiaállományokat.
Előző
Piast Hedvig
Lengyelország királynéja POL Przemysł II 1295 COA.svg
1370 – 1382
Következő
Cillei Anna
Előző
betöltetlen
Dalmácia királynéja Coat of arms of Dalmatia.svg
1357 – 1382
Következő
Durazzói Margit
Előző
Luxemburgi Margit
Magyar királyné Hungary Arms.svg
1353 – 1382
Következő
Durazzói Margit
Horvát királyné Croatia, Historic Coat of Arms, first white square.svg
1353 – 1382
Szlavón királyné Coa Slavonia Country History.svg
1353 – 1382
Előző uralkodó:
I. (Nagy) Lajos
Magyarország uralkodója
1382 – 1387 (Régens)
A Szent Korona
Következő uralkodó:
Zsigmond