Ilona szerb királyné
| Ilona | |
| Ilona | |
 | |
| Ilona királyné és kisebbik fia, Milutin szerb király a Gračanicai kolostorban, ma Bosznia-Hercegovina | |
| Szerbia királynéja | |
| Uralkodási ideje | |
| 1250 (körül) – 1276 | |
| Elődje | Aszen Beloszláva |
| Utódja | Árpád-házi Katalin |
| Életrajzi adatok | |
| Uralkodóház | Nemanjić-ház |
| Született | 1236 körül |
| Elhunyt | 1314. február 8. (78 évesen) Szkadar, ma Albánia |
| Nyughelye | Gradaci kolostor, Szerbia |
| Édesapja | N. N. |
| Édesanyja | N. N. |
| Házastársa | I. Uroš István szerb király (1223–1277) |
| Gyermekei | 1. István Dragutin (1253 előtt–1316) 2. Uroš István Milutin (1253–1321) 3. Brnča (Brnjača) |
 | |
| Ilona aláírása | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Ilona témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Ilona (szerbül: Јелена; 1236 körül – Szkadar, ma Albánia, 1314. február 8.) szerb királyné. Árpád-házi Katalin szerb királyné anyósa.
Élete[szerkesztés]
Wertner Mór így foglalja össze a származásával kapcsolatos feltételezéseket és bizonytalanságokat: (a következő szöveg korabeli, XIX. század végi helyesírással és nyelvhelyességgel íródott, így némileg eltér a mai változattól): „Azon kérdés merül most már fel, ki volt tulajdonképen Ilona? [...] Én, [...] csak azt ismétlem, hogy Ilona, a szerb királyné, lehet ugyan kapeting származású, s talán a Courtenay ágból is származik; de II. Balduin leánya[1] semmi esetre sem.”[2] Az esetleges Anjou-házi családi kapcsolatairól pedig így nyilatkozik Wertner: „Hogy Ilonának a nápolyi Anjouk-kal való rokonságát okiratilag is lehet bebizonyítani, kitűnik Hopf kutatásaiból. Sajnos hogy éppen e pontban igen szófukar s hogy e rokonság csak puszta említésére szorítkozik.”[3]
Ilona 1250 körül feleségül ment I. Uroš István szerb királyhoz. Nagy befolyással volt a férjére, és a katolikus egyház, valamint a nápolyi Anjouk érdekeit képviselte Szerbiában. Ő is aktív szerepet vállalt elsőszülött fia, IV. István Dragutin lemondásában, és kisebbik fia, II. Uroš István Milutin házasságainak létrejöttében.
Élete végén a szkadari Miklós-zárdába vonult vissza, és itt is halt meg. A gradaci kolostorban helyezték végső nyugalomra, mely ma is Szerbiában helyezkedik el.
Gyermekei[szerkesztés]
- Férjétől, I. Uroš István (1223–1277) szerb királytól okiratilag három gyermeke ismert:
- István Dragutin (1253 előtt–1316), IV. István Dragutin néven szerb király, felesége Árpád-házi Katalin (1256/57–1314 után) magyar királyi hercegnő, 3 gyermek
- Uroš István Milutin (1253–1321), II. Uroš István Milutin néven szerb király, 4 feleség és négy gyermek a házasságaiból, ill. ágyasaitól
- Brnča (Brnjača) szerb királyi hercegnő, férje György zsupán, 1269-ben IV. Béla magyar király fogságában[4][5]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Tehát az édesanyja nem lehetett Brienne-i Mária konstantinápolyi latin császárné sem.
- ↑ Lásd Wertner (1891: 54–55).
- ↑ Lásd Wertner (1891: 55).
- ↑ Wertner nem nevezi meg a lányt és férjét, hiszen az általa ismert forrás nevet nem tartalmazott, lásd Wertner (1891: 56–58).
- ↑ A Foundation for Medieval Genealogy szerint a neve Brnča (Brnjača) lehetett, és férje György zsupán volt. (Hozzáférés: 2015. január 17.)
Irodalom[szerkesztés]
- Wertner Mór: Ilona királyné, In: W. M.: A középkori délszláv uralkodók genealogiai története, Temesvár, nyomtatott a Csanád-Egyházmegyei Könyvsajtón, 52–56, 1891.
- Wertner Mór: I. Uros István leánya, In: W. M.: A középkori délszláv uralkodók genealogiai története, Temesvár, nyomtatott a Csanád-Egyházmegyei Könyvsajtón, 56–58, 1891.
További információk[szerkesztés]
- FMG/Serbia Kings Genealogy (Hozzáférés: 2015. január 17.)
| Előző Aszen Beloszláva |
Szerb királyné  1250 (körül) – 1276 |
Következő Árpád-házi Katalin |
