Ilona szerb királyné

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ilona királyné és kisebbik fia, Milutin szerb király a Gračanicai kolostorban, ma Bosznia-Hercegovina

Ilona (1236 körül – Skodra, ma Albánia, 1314. február 8.) szerb királyné. Árpád-házi Katalin szerb királyné anyósa.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Wertner Mór így foglalja össze a származásával kapcsolatos feltételezéseket és bizonytalanságokat: „Azon kérdés merül most már fel, ki volt tulajdonképen Ilona? [...] Én, [...] csak azt ismétlem, hogy Ilona, a szerb királyné, lehet ugyan kapeting származású, s talán a Courtenay ágból is származik; de II. Balduin leánya semmi esetre sem.[1] Az esetleges Anjou-házi családi kapcsolatairól pedig így nyilatkozik Wertner: „Hogy Ilonának a nápolyi Anjouk-kal való rokonságát okiratilag is lehet bebizonyítani, kitűnik Hopf kutatásaiból. Sajnos hogy éppen e pontban igen szófukar s hogy e rokonság csak puszta említésére szorítkozik.”[2]

Ilona 1250 körül feleségül ment I. Uroš István szerb királyhoz. Nagy befolyással volt a férjére, és a katolikus egyház, valamint a nápolyi Anjouk érdekeit képviselte Szerbiában. Ő is aktív szerepet vállalt elsőszülött fia, IV. István Dragutin lemondásában, és kisebbik fia, II. Uroš István Milutin házasságainak létrejöttében.

Élete végén a skodrai Miklós-zárdába vonult vissza, és itt is halt meg. A gradaci kolostorban helyezték végső nyugalomra, mely ma is Szerbiában helyezkedik el.

Gyermekei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Lásd Wertner (1891: 54–55).
  2. Lásd Wertner (1891: 55).
  3. Wertner nem nevezi meg a lányt és férjét, hiszen az általa ismert forrás nevet nem tartalmazott, lásd Wertner (1891: 56–58).
  4. A Foundation for Medieval Genealogy szerint a neve Brnča (Brnjača) lehetett, és férje György zsupán volt.

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Wertner Mór: Ilona királyné, In: W. M.: A középkori délszláv uralkodók genealogiai története, Temesvár, nyomtatott a Csanád-Egyházmegyei Könyvsajtón, 52–56, 1891.
  • Wertner Mór: I. Uros István leánya, In: W. M.: A középkori délszláv uralkodók genealogiai története, Temesvár, nyomtatott a Csanád-Egyházmegyei Könyvsajtón, 56–58, 1891.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]