Ilona szerb királyné

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ilona
HeleneDAnjou.jpg
Ilona királyné és kisebbik fia, Milutin szerb király a Gračanicai kolostorban, ma Bosznia-Hercegovina

Szerbiai Királyság királynéja
Јелена
Uralkodási ideje
1250 (körül) – 1276
Elődje Aszen Beloszláva
Utódja Árpád-házi Katalin
Életrajzi adatok
Uralkodóház Nemanjić-ház
Teljes neve Ilona
Született
1236 körül
Elhunyt
1314. február 8. (78 évesen)
Skodra, ma Albánia
Nyughelye Gradaci kolostor, Szerbia
Házastársa I. Uroš István szerb király (1223–1277)
Gyermekei 1. István Dragutin (1253 előtt–1316)
2. Uroš István Milutin (1253–1321)
3. Brnča (Brnjača)
Édesapja N. N.
Édesanyja N. N.

Ilona (1236 körül – Skodra, ma Albánia, 1314. február 8.), szerbül: Јелена, szerb királyné. Árpád-házi Katalin szerb királyné anyósa.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Wertner Mór így foglalja össze a származásával kapcsolatos feltételezéseket és bizonytalanságokat: (a következő szöveg korabeli helyesírással íródott, így némileg eltér a mai változattól): „Azon kérdés merül most már fel, ki volt tulajdonképen Ilona? [...] Én, [...] csak azt ismétlem, hogy Ilona, a szerb királyné, lehet ugyan kapeting származású, s talán a Courtenay ágból is származik; de II. Balduin leánya semmi esetre sem.[1] Az esetleges Anjou-házi családi kapcsolatairól pedig így nyilatkozik Wertner: „Hogy Ilonának a nápolyi Anjouk-kal való rokonságát okiratilag is lehet bebizonyítani, kitűnik Hopf kutatásaiból. Sajnos hogy éppen e pontban igen szófukar s hogy e rokonság csak puszta említésére szorítkozik.”[2]

Ilona 1250 körül feleségül ment I. Uroš István szerb királyhoz. Nagy befolyással volt a férjére, és a katolikus egyház, valamint a nápolyi Anjouk érdekeit képviselte Szerbiában. Ő is aktív szerepet vállalt elsőszülött fia, IV. István Dragutin lemondásában, és kisebbik fia, II. Uroš István Milutin házasságainak létrejöttében.

Élete végén a skodrai Miklós-zárdába vonult vissza, és itt is halt meg. A gradaci kolostorban helyezték végső nyugalomra, mely ma is Szerbiában helyezkedik el.

Gyermekei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Lásd Wertner (1891: 54–55).
  2. Lásd Wertner (1891: 55).
  3. Wertner nem nevezi meg a lányt és férjét, hiszen az általa ismert forrás nevet nem tartalmazott, lásd Wertner (1891: 56–58).
  4. A Foundation for Medieval Genealogy szerint a neve Brnča (Brnjača) lehetett, és férje György zsupán volt. – 2014. június 9.

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Wertner Mór: Ilona királyné, In: W. M.: A középkori délszláv uralkodók genealogiai története, Temesvár, nyomtatott a Csanád-Egyházmegyei Könyvsajtón, 52–56, 1891.
  • Wertner Mór: I. Uros István leánya, In: W. M.: A középkori délszláv uralkodók genealogiai története, Temesvár, nyomtatott a Csanád-Egyházmegyei Könyvsajtón, 56–58, 1891.
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Ilona szerb királyné témájú médiaállományokat.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Előző
Aszen Beloszláva
Szerb királyné Serbian Cross.svg
1250 (körül) – 1276
Következő
Árpád-házi Katalin