Brandenburgi Borbála magyar királyné

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Brandenburgi Borbála
Magyar Királyság királynéja (névlegesen)
Brandenburgi Borbála
Uralkodási ideje
1490. július 15.1500. április 7.
Koronázása nem koronázták meg
Elődje Aragóniai Beatrix
Utódja Candale-i Anna
Cseh Királyság királynéja (névlegesen)
Barbora Braniborská
Uralkodási ideje
1476. augusztus 20.1500. április 7.
Koronázása nem koronázták meg
Elődje Rožmital Johanna
Utódja Candale-i Anna
Glogaui Hercegség hercegnéje (névlegesen)
Barbara Brandenburska/Barbora Braniborská
Uralkodási ideje
1472. október 11.1476. február 22.
Elődje Piast Hedvig
Utódja Přemysl Katalin
Életrajzi adatok
Uralkodóház Hohenzollern-ház
Teljes neve Brandenburgi Borbála (Barbara)
Született 1464. május 30.
Ansbach, Brandenburg
Elhunyt 1515. szeptember 4. (51 évesen)
Ansbach, Brandenburg
Nyughelye Heilsbronn
Házastársa 1. (névleges) IX. Henrik glogaui herceg (1429/35–1476)
Házastársa 2. (névleges) II. Ulászló magyar és cseh király (1456–1516)
Gyermekei nem születtek
Édesapja III. Albert Achilles brandenburgi őrgróf és választófejedelem (1414–1486)
Édesanyja Anna szász hercegnő (1437–1512)

Brandenburgi Borbála (Ansbach, Brandenburg, 1464. május 30.Ansbach, Brandenburg, 1515. szeptember 4.) vagy más néven Barbara, németül: Barbara von Brandenburg, csehül: Barbora Braniborská, lengyelül: Barbara Brandenburska, születésétől kezdve brandenburgi őrgrófnő, első névleges házassága révén glogaui hercegné, a második névleges házassága jogán magyar és cseh királyné. II. (Jagelló) Ulászló magyar és cseh király első felesége 1476-tól 1500-ig, de házasságuk sohasem teljesedett be, és válással végződött. Brandenburgi György nagynénje. A Hohenzollern-ház tagja.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Édesapja III. Albert Achilles brandenburgi őrgróf és választófejedelem. Édesanyja Wettin Anna szász hercegnő, II. (Előkelő) Frigyes szász választónak, aki III. (Bátor) Vilmos türingiai tartománygrófnak, Habsburg Anna magyar hercegnő (Albert magyar király és Luxemburgi Erzsébet legidősebb gyermeke) férjének volt a bátyja, valamint Habsburg Margitnak, I. (Vas) Ernő karintiai, stájer és krajnai herceg lányának, III. Frigyes német-római császár húgának a lánya. Első férje a Piast-házi IX. Henrik glogaui herceg volt, aki azonban 1476. február 22-én meghalt még azelőtt, mielőtt elhálták volna a házasságukat, így a kapcsolatukból nem született gyermek, és Borbála is csak az év májusában töltötte be a 12 éves életkorát, amikortól a lányok hivatalosan házasságot köthettek. A kortársak ítélete szerint előbb lett özvegy, mint feleség.[1] II. Ulászló még mint cseh király a glogaui örökség révén figyelt fel a fiatal özvegyre, és 1476. augusztus 20-án az Odera menti Frankfurtban megkötötték a házassági szerződést, amelyet II. Ulászló 1476. szeptember 12-én alá is írt.[2] Glogaura azonban a szintén Piast-házi sagani herceg tette rá a kezét, miután kiűzte a brandenburgi katonaságot, hiszen IX. Henriknek gyermekei nem születtek, ezért IX. Henrik elsőfokú unokatestvére,[3] II. János sagani herceg (14351504) tekintette magát a hercegség jogos örökösének, így II. Ulászló egyre csak halogatta a tényleges házasságkötést, pedig már ki is tűzték a cseh királynéi koronázás időpontját is 1477. február 7-re Prágába, és az erre szóló meghívókat is kiküldték 1476. decemberében.[4] A koronázás azonban elmaradt. Miután azonban Borbála nem tudta érvényesíteni az özvegyi örökségre irányuló jogait Glogauban, így Ulászló cseh király egyre jobban kihátrált az egybekelés elől, de újabb, előnyösebb házasságot nem tudott kötni, mert a házassága nem vesztette teljesen érvényét, Borbála jogilag cseh királyné volt.[5] Borbála apja tűrhetetlennek tartotta Ulászló viselkedését lánya iránt, és mivel már-már nemzetközi botránnyá dagadt az ügy, IV. Szixtusz pápa is közbeavatkozott, és 1481. május 17-én levelet küldött Ulászlónak, de Ulászló figyelmen kívül hagyta a pápa neheztelését.[6]

A házassági szerződés politikai jellegét tükrözte, és bizonyítja, hogy többnyire személyes, valamint családi érzelmektől teljesen mentes volt, hogy míg Ulászló "hitegette" Borbálát, addig bátyja, V. Frigyes brandenburg–ansbachi őrgróf (14601536) 1479-ben Ulászló húgát, Zsófiát (14641512) vette feleségül, így Borbála és Ulászló sógorságba is kerültek egymással, valamint Ulászló kedvenc unokaöccse, Brandenburgi György ebből a házasságból született, tehát a Hohenzollern- és a Jagelló-ház közötti viszonyt ez az ún. házasságszédelgés, amivel Ulászlót vádolták, nem befolyásolta.

I. Mátyás halálával Ulászló lett a legesélyesebb tróntjelölt, de csak Mátyás özvegyének keze árán nyerhette el a magyar királyi címet, így belement egy házassági színjátékba Aragóniai Beatrix magyar királynéval, miközben Borbála is még a jogait követelte. Hosszú procedúra során végül VI. Sándor pápa 1500. április 7-én mindkét házasságát felbontotta.[7] Az ekkor 44 éves Ulászló újra megnősült, és két évvel később, 1502-ben 46 évesen feleségül vette a 18 éves Candale-i Annát, XII. Lajos francia király rokonát, aki két gyermeket szült Ulászlónak, többek között egy fiút is, a későbbi II. Lajost, viszont a váláskor 36 éves Borbála többé nem ment férjhez. Borbála királyné Ulászló mindkét őt követő feleségének a végzetét megérte: Candale-i Anna 1506-ban gyermekágyi lázban hunyt el a Magyar Királyság fővárosában, Budán, míg Beatrix királyné 1508-ban a szülővárosában, Nápolyban. Borbála pedig Ulászló halála (1516. március 13.) előtti évben halt meg hat hónappal Ulászló elhunyta előtt, 1515. szeptember 4-én szintén a szülővárosában, Ansbachban, így Ulászló mindhárom asszonyát túlélte.

Borbála Heilsbronnban nyugszik.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Lásd Wenzel (1877: 633).
  2. Lásd Wenzel (1877: 634).
  3. IX. Henrik apja, VII. Henrik glogaui herceg és II. János apja, I. János sagani herceg édestestvérek voltak. Mindketten VI. Henrik glogaui és sagani hercegnek voltak a fiai, és apjuk halála (1397) után az elsőszülött fiú, I. János kapta a Sagani Hercegséget, míg a másodszülött fiúnak, VII. Henriknek jutott a Glogaui Hercegség, amely a fiának, IX. Henriknek a gyermektelen halála után visszaszállt a sagani ágra.
  4. Lásd Wenzel (1877: 634).
  5. Lásd Wenzel (1877: 635).
  6. Lásd Wenzel (1877: 635).
  7. Wenzel (1877: 638) szerint április 3-án.

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Wenzel Gusztáv: II. Ulászló magyar és cseh királynak házas élete (első közlemény), Századok, 630–641, 1877.
  • Macek, Josef: Tři ženy krále Vladislava (Ulászló király három felesége), Prága, Mladá fronta, 1991.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]


Előző
Rožmital Johanna
Cseh királyné Blason Boheme.svg
1476 – 1500 (névleges)
Következő
Candale-i Anna
Előző
Aragóniai Beatrix
Magyar királyné Hungary Arms.svg
1490 – 1500 (névleges)
Következő
Candale-i Anna
Horvát királyné Croatia, Historic Coat of Arms, first white square.svg
1490 – 1500 (névleges)
Szlavón királyné Coa Slavonia Country History.svg
1490 – 1500 (névleges)
Előző
Piast Hedvig
Glogau hercegnéje POL księstwo jaworskie COA.svg
1472 – 1476 (névleges)
Következő
Přemysl Katalin