Pfalz–Neuburgi Eleonóra magyar királyné

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Pfalz–Neuburgi Eleonóra magyar királyné
Eleonore of Pfalz Neuburg.jpg
Pfalz–Neuburgi Eleonóra arcképe
Született
1655. január 6.
Düsseldorf
Elhunyt
1720. január 19. (65 évesen)
Bécs
Házastársa I. Lipót magyar király
Gyermekei I. József magyar király
Habsburg Mária Erzsébet főhercegnő
Mária Anna portugál királyné
III. Károly magyar király
Habsburg Mária Magdolna főhercegnő
Szülei Fülöp Vilmos pfalzi választófejedelem
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Pfalz–Neuburgi Eleonóra magyar királyné témájú médiaállományokat.

Pfalz–Neuburgi Eleonóra Magdolna Teréza (németül Eleonore Magdalene Therese von Pfalz-Neuburg), (Düsseldorf, 1655. január 6.Bécs, 1720. január 19.) pfalz–neuburgi hercegnő, később német-római császárné, magyar és cseh királyné, I. Lipót császár harmadik felesége. Pfalz–Neuburgi Mária Zsófia portugál királyné és Pfalz–Neuburgi Mária Anna spanyol királyné nővére.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Származása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Wittelsbach hercegi családból származott, édesapja Fülöp Vilmos pfalzi választófejedelem és neuburgi herceg (1615–1690), édesanyja Erzsébet hessendarmstadti hercegnő (1635–1709) volt.

Házassága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bár Eleonóra többre tartotta a kolostori életet a bécsi császári udvar pompájánál, családja nyomására elfogadta I. Lipót császár házassági ajánlatát, aki ekkorra már kétszer özvegyült meg. 1676. december 14-én Passauban ment férjhez Lipóthoz, 1681. november 9-én Sopronban magyar királynévá, majd 1689-ben Mainzban német-római császárnévá koronázták. A rendkívül művelt asszony lett Lipót egyik legfontosabb segítője, s erős befolyást gyakorolt a politikára és az udvari életre.

Özvegységben[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

I. Lipót 1705. május 5-én Bécsben meghalt. Eleonóra 15 évvel élte túl férjét, és a császár halála után az udvar befolyásos központja maradt, nem tartott attól, hogy kritizálja fia, I. József császár kormányzati tevékenységét.

A fiatal császár hirtelen halála után, 1711-ben elvállalta a régensséget addig, míg kisebbik fia, Károly főherceg vissza nem tért Spanyolországból Bécsbe.

Egész életében nagy vallási jámborsággal szentelte magát a szegények és betegek gyámolításának. Egy gyónás közben szélütést kapott, és néhány hét múlva, 1720. január 19-én meghalt. Saját kérésére nem boncolták fel, és nem balzsamozták be. Egyszerű apácaruhában helyezték örök nyugalomra a Habsburgok hagyományos temetkezőhelyén, a bécsi kapucinusok templomának kriptájában.

Gyermekei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Előd:
Ausztriai Klaudia Felicitász
Német-római császárné

16761705

Utód:
Braunschweig–Lüneburgi Vilma Amália