Habsburg Németalföld kormányzóinak listája

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A németalföldi Tizenhét Tartomány zászlója

Habsburg Németalföld név alatt a Habsburg-ház uralma alatt álló Németalföld területét értjük, amely lényegében a mai Belgium és Luxemburg területét, és 1581 előtt a mai Hollandia területét is magában foglalta. A mindenkori Habsburg uralkodó egy főkormányzót (spanyolul gobernador, németül Generalgouverneur) vagy helytartót (németül Generalstatthalter) nevezett ki a tartományok igazgatására. A főkormányzói (helytartói) a megbízást általában az uralkodócsalád egyik tagjának, vagy egy katolikus családból származó, császárhű főnemesi személynek adták.

Történelmi előzmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Armoiries Bourgogne Moderne.png

A németalföldi tartományok a középkorban a Burgundiai Hercegséghez tartoztak.

1477-ben az utolsó uralkodó, a Valois-házból való I. Mária burgundi hercegnő (1457–1482) feleségül ment I. Miksa német-római császárhoz. Halálakor (1482-ben) a Burgund Németalföld a Habsburg-házra szállt.

1556-ban, amikor V. Károly német-római császár felosztotta a Német-római Birodalmat, a németalföldi Tizenhét Tartományt fiának, II. Fülöp spanyol királynak juttatta. A Tizenhét Tartomány magában foglalta a mai Hollandia területét is, 1581-ben azonban a németalföldi forradalmak során a protestáns holland tartományok elszakadtak Spanyolországtól és a Német-római Birodalomtól is.

A déli tartományok, lényegében a mai Belgium és Luxemburg területe a spanyol örökösödési háborúig a Spanyol Királysághoz tartoztak (Spanyol Németalföld), majd az 1713-as utrechti békeszerződés után a Habsburg Birodalom fennhatósága alá kerültek (Osztrák Németalföld).

A francia forradalom után meginduló forradalmi háború és a napóleoni háborúk során az Osztrák-Németalföld területét Franciaország elfoglalta. A terület sohasem került már vissza Ausztriához, helyükön a bécsi kongresszust követő évtizedekben független monarchiák születtek: Belgium, Hollandia és Luxemburg.

A Tizenhét Tartomány

A Tizenhét Tartomány (Zeventien Provinciën) kormányzói[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A XIV-től a XVI. századig a Burgundiai Hercegség északi és nyugati területeit a Tizenhét Tartomány névvel illették. Ez a tizenhét tartomány küldött képviselőt a brüsszeli rendi gyűlésbe. V. Károly császár birodalmának felosztása (1556) előtt a tartományok főkormányzóját kinevező spanyol király egyben német-római császár is volt.

A Hét Egyesült Németalföldi Tartomány, térkép 1658-ból

1581-ben Németalföld északi, protestáns részén a Hét Egyesült Tartomány szövetsége elszakadt Spanyolországtól és kikiáltották a független Holland Köztársaságot.

Spanyol-Németalföld (Países Bajos Españoles) kormányzói[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1714-ben a rastatti békeszerződés alapján Németalföld déli (katolikus) tartományai a Habsburg-ház osztrák ágának jutottak, és a Habsburg Birodalom fennhatósága alá kerültek.

Osztrák-Németalföld (Österreichische Niederlande) kormányzói[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Osztrák Németalföld térképe 1740-ből.

A németalföldi tartományok további sorsa[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1797-es Campo Formió-i békeszerződés alapján Osztrák-Németalföld a Francia Császársághoz került. Az északi tartományokat Napóleon a francia csatlós Holland Királyságba tömörítette.

Napóleon bukása után 1815-ben a bécsi kongresszus a volt Osztrák-Németalföldet egyesítette a holland tartományokkal, Holland Egyesült Királyság néven. 1830-ben kitört a belga forradalom, ennek eredményeképpen 1831-ben a volt Osztrák-Németalföld tartományai elszakadtak Hollandiától és kikiáltották az önálló Belga Királyságot. Az északi tartományokból 1830-ben megalakult a Holland Királyság. A vitatott Luxemburg tartomány függetlenségét Hollandia csak 1867-ben, a második londoni egyezmény nyomán ismerte el.

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]