Babenbergi Ágnes magyar királyné

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Babenbergi Ágnes
Magyar Királyság királynéja
Babenbergi Ágnes
Uralkodási ideje
11661172. március 4.
Elődje Rurik Eufrozina
Utódja Châtillon Anna
Karintiai Hercegség hercegnéje
Agnes von Babenberg
Uralkodási ideje
1172 után1181. október 4.
Elődje Badeni Judit
Utódja Přemysl Judit (Jutta)
Életrajzi adatok
Uralkodóház Babenberg-ház
Teljes neve Babenbergi Ágnes
Született 1154 körül
Elhunyt 1182. január 13. (28 évesen)
Nyughelye Schottenkloster, Bécs
Házastársa 1. III. István magyar király (1147–1172)
Házastársa 2. II. Hermann, Karintia hercege (–1181)
Gyermekei 1. férjétől:
1. Béla (1167–1172 előtt)
2. N. (gyermek) (1172–fiatalon)
2. férjétól:
3. Ulrik (1176 körül–1202)
4. Bernát (1176/81–1256)
Édesapja II. Henrik osztrák herceg (1107–1177)
Édesanyja Komnéna Teodóra bizánci császári hercegnő (–1183/84)

Babenbergi Ágnes (1154 körül – 1182. január 13.), németül: Agnes von Babenberg/Österreich, születése jogán osztrák hercegnő, első házassága révén magyar királyné, III. István felesége, a második házassága jogán karintiai hercegné. A Babenberg-ház tagja.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Apja II. Henrik osztrák herceg, anyja Komnéna Teodóra (Gertrúd), II. (Szép) János bizánci császár unokája. 1166 őszén Bécsben kötött házasságot III. István magyar királlyal, melynek létrehozásában különösen István anyjának, Eufrozina orosz hercegnőnek volt nagy szerepe, aki jó kapcsolatot tartott fenn a német területekkel, így az Osztrák Hercegséggel is. Házasságukból férje életében egy Béla nevű fiú született, de a kis herceg nem érte meg a felnőttkort.

Wertner Mór a korabeli források alapján így összegzi a herceg létezésének körülményeit. (a következő szöveg korabeli helyesírással íródott, így némileg eltér a mai változattól):István […] 1167-ben, tehát Ágnessel kötött házassága után egy teljes évvel […] Sebenico polgárainak irja: »Mihi et filio meo … tributarii ne sitis«. Ebből az okiratból következtetem, hogy Istvánnak 1167-ben – az okirat szerkesztése idejében – csakugyan volt egy életben levő fia. Mert, ha gyermektelen volt volna, igy irt volna: »netalán (várandó) fiamnak«. – Gyermektelen király trónutódjáról bizonyosan szólhat, mert minden körülmény közt biztos; a fiú azonban nem oly biztos, hogy határozottan – mint István, fentebbi okiratában – präcizirozható. Világos tehát, hogy István halála után miért gondolt egy párt arra, hogy özvegye Ágnes áldott állapotban van; mert ha addig nem szült volna, a terhességet még a Géza herczeggel elégedetlen párt is azonnal kétségbe vonta volna.”[1]

A fia, a magyar trónörökös haláláról nincs adat, de mindenképpen apja életében be kellett következnie, különben neki kellett volna követnie apját, de egy kistestvére született még. „Ágnes férjének (1173. május 3-án[2] bekövetkezett) halálakor áldott állapotban volt, s atyjához Osztrákországba tért vissza.”[3]

Eufrozina és Géza herczeg párthivei áldott állapotát tetettnek nyilvánitották, s hogy a Bécsben született gyermek 1174-ben[4] mindjárt születése után meghalt.”[1]

Miután 1172. március 4-én Esztergomban váratlanul elhunyt III. István is, és a trónt öccse, a Bizáncban nevelkedett III. Béla foglalta el, és Ágnes visszatért Ausztriába, II. Henrik karintiai herceg felesége lett. Második házasságából két fia született.

Második férje 1181. október 4-én hunyt el. Ágnes királyné három hónappal később, 1182. január 13-án halt meg 28 éves korában. Ágnes királynét az apja mellett temették el a bécsi Schottenlklosterban.

Gyermekei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b Lásd Wertner (1892: 320).
  2. Más adatok szerint a király 1172. március 4-én halt meg. A szerk.
  3. Lásd Wertner (1892: 322).
  4. De még inkább 1272-ben, ha az apa 1272. március 4-én halt meg. A szerk.

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Isenburg, Wilhelm Karl, Prinz zu: Die Markgrafen der Ostmark und Herzoge von Oesterreich aus luitpoldingischem Geschlecht., Tafel 15., In: W. K. P. z. I.: Stammtafeln zur Geschichte der Europäischen Staten I., J. A. Stargardt, Berlin, 1936. (második kiadás: Marburg, 1965.)
  • Isenburg, Wilhelm Karl, Prinz zu: Die Herzoge von Kärnten 1122–1335., Tafel 182., In: W. K. P. z. I.: Stammtafeln zur Geschichte der Europäischen Staten I., J. A. Stargardt, Berlin, 1936. (második kiadás: Marburg, 1965.)
  • Wertner Mór: Az Árpádok családi története, Pleitz Ferencz Pál Könyvnyomdája, Nagy-Becskerek, 1892.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]


Előző
Rurik Eufrozina
Magyar királyné Hungary Arms.svg
1166 – 1172
Következő
Châtillon Anna
Előző
Badeni Judit
Karintia hercegnéje Armoiries Carinthie.png
1172 után – 1181
Következő
Přemysl Judit