Ilona magyar királyné

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Ilona királyné (12. század) II. (Vak) Béla magyar király felesége[1], I. Uroš szerb nagyzsupán lánya.[2]

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kép az aradi gyűlésről

Ilona nagyban segítette vak férjét a kormányzásban.[3] Gyermekeik Géza, László, István, Álmos,[3] Zsófia,[4] és Gertrúd.[forrás?]1131-ben az aradi országgyűlésen hatvannyolc előkelő urat (Kálmán hiveit) fejeztek le és ott voltak Ilona és Béla két legidősebb fia, a kétéves Géza, és a néhány hónapos László herceg.[forrás?]

Férje, II. Béla 1141-ben bekövetkezett halála után Béla legidősebb fia, Géza került a trónra, azonban a tényleges hatalom Ilona és fivére, Belos bán kezében volt, aki még Béla uralkodása alatt érkezhetett az országba.[2] Béla halála után a német-magyar kapcsolatok ismét megromlottak, ezért Zsófia és Henrik házassága meghiúsult,[5] ezért Zsófia kolostorba vonult és Admontban apáca lett.[4]

Géza uralkodása alatt fivérei István és László elégedetlenek voltak a nekik juttatott hercegi címmel, ezért a Német-Római Császárságban és a Bizánci Császárságban igyekeztek támogatást szerezni trónigényükhöz. Ezek a próbálkozások Géza uralkodása alatt ugyan nem jártak sikerrel, azonban Géza 1161-ben bekövetkezett halála után Mánuel bizánci császár elérkezettnek látta az időt arra, hogy a hercegek trónigényét támogatva Magyarországot bizánci hűbérré tegye. III. Istvánt Géza fiát és örökösét a trónjáról elűzve előbb László, majd István uralkodott ellenkirályként rövid ideig. 1163-ra III. Istvánnak sikerült a trónt visszaszereznie és helyzetét megszilárdítania.[6][7]

Ilona anyakirályné pontos haláláról nem lehet tudni, de szokták 1146-ra helyezni. II. Géza korában Ilona már nem szerepel a hivatalban (fiútestvére Belos bán lett a gyermek király gyámja) és egy 1157-es királyi okiratban az uralkodó mondja: "pro salutem animarum matris et patris mei", tehát akkor már meghalt Ilona, viszont egy 1146–1147 közötti dokumentumban Zsófia királylányról még tudosít, hogy a királyné még életben van.[8]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A dömösi prépostság adománylevele[9]
  • Zsófia levelei

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. A dömösi prépostság adománylevele, 1138
  2. ^ a b Magyarország története 1194. o.
  3. ^ a b Magyarország története 1191. o.
  4. ^ a b Magyarország története 1195. o.
  5. Henrik és Zsófia eljegyzése 1139-ben volt.
  6. Magyarország története 1218–1220. o.
  7. A bizánci állam története
  8. Dr. Wertner Mór (1891). Délszláv Uralkodók. Genealogiai Története. Temesvár. Csanád-Egyházmegyei könyvsajtó.
  9. Szabó Dénes: A dömösi prépostság adománylevele (1138/1329), Magyar Nyelv, 1936. 5-6. 204.
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Ilona magyar királyné témájú médiaállományokat.

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Magyarország története Előzmények és magyar történet 1242-ig, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1987, ISBN 963-05-1518-0
  • Georg Ostrogorsky: A bizánci állam története, Osiris Kiadó, Budapest, 2003, ISBN 963-389-383-6