Ilona magyar királyné

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ilona magyar királyné
Chronicon Pictum P113 Az aradi véres gyűlés.JPG
Született
1109
Elhunyt
1146 (37 évesen)
Házastársa II. Béla magyar király
Gyermekei II. Géza magyar király
II. László magyar király
IV. István magyar király
Zsófia magyar királyi hercegnő
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Ilona magyar királyné témájú médiaállományokat.

Ilona királyné (12. század) II. (Vak) Béla magyar király felesége[1], I. Uroš szerb nagyzsupán lánya.[2]

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kép az aradi gyűlésről

Ilona nagyban segítette vak férjét a kormányzásban.[3] Gyermekeik Géza, László, István, Álmos,[3] Zsófia,[4] és Gertrúd.[forrás?]1131-ben az aradi országgyűlésen hatvannyolc előkelő urat (Kálmán hiveit) fejeztek le és ott voltak Ilona és Béla két legidősebb fia, a kétéves Géza, és a néhány hónapos László herceg.[forrás?]

Férje, II. Béla 1141-ben bekövetkezett halála után Béla legidősebb fia, Géza került a trónra, azonban a tényleges hatalom Ilona és fivére, Belos bán kezében volt, aki még Béla uralkodása alatt érkezhetett az országba.[2] Béla halála után a német-magyar kapcsolatok ismét megromlottak, ezért Zsófia és Henrik házassága meghiúsult,[5] ezért Zsófia kolostorba vonult és Admontban apáca lett.[4]

Géza uralkodása alatt fivérei István és László elégedetlenek voltak a nekik juttatott hercegi címmel, ezért a Német-Római Császárságban és a Bizánci Császárságban igyekeztek támogatást szerezni trónigényükhöz. Ezek a próbálkozások Géza uralkodása alatt ugyan nem jártak sikerrel, azonban Géza 1161-ben bekövetkezett halála után Mánuel bizánci császár elérkezettnek látta az időt arra, hogy a hercegek trónigényét támogatva Magyarországot bizánci hűbérré tegye. III. Istvánt Géza fiát és örökösét a trónjáról elűzve előbb László, majd István uralkodott ellenkirályként rövid ideig. 1163-ra III. Istvánnak sikerült a trónt visszaszereznie és helyzetét megszilárdítania.[6][7]

Ilona anyakirályné pontos haláláról nem lehet tudni, de szokták 1146-ra helyezni. II. Géza korában Ilona már nem szerepel a hivatalban (fiútestvére Belos bán lett a gyermek király gyámja) és egy 1157-es királyi okiratban az uralkodó mondja: "pro salutem animarum matris et patris mei", tehát akkor már meghalt Ilona, viszont egy 1146–1147 közötti dokumentumban Zsófia királylányról még tudosít, hogy a királyné még életben van.[8]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A dömösi prépostság adománylevele[9]
  • Zsófia levelei

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. A dömösi prépostság adománylevele, 1138
  2. ^ a b Magyarország története 1194. o.
  3. ^ a b Magyarország története 1191. o.
  4. ^ a b Magyarország története 1195. o.
  5. Henrik és Zsófia eljegyzése 1139-ben volt.
  6. Magyarország története 1218–1220. o.
  7. A bizánci állam története
  8. Dr. Wertner Mór (1891). Délszláv Uralkodók. Genealogiai Története. Temesvár. Csanád-Egyházmegyei könyvsajtó.
  9. Szabó Dénes: A dömösi prépostság adománylevele (1138/1329), Magyar Nyelv, 1936. 5-6. 204.
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Ilona magyar királyné témájú médiaállományokat.

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Magyarország története Előzmények és magyar történet 1242-ig, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1987, ISBN 963-05-1518-0
  • Georg Ostrogorsky: A bizánci állam története, Osiris Kiadó, Budapest, 2003, ISBN 963-389-383-6