Szent Piroska

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Piroska királylányból
Eiréne császárné

Szent Piroska (10881134. augusztus 13.) Árpád-házi magyar királylány, bizánci nevén Priszka, Irén (Eiréne) néven bizánci császárné. Szent László (1040 k. - 1095) magyar király és Adelhaid rheinfeldi hercegnő (†1090) elsőszülött leánya, 1104-től Komnenosz János, a későbbi II. (Komnénosz) János bizánci császár (1118 - 1143) felesége, a konstantinápolyi Mindenható Megváltó Krisztus (Pantokrátor) monostora és a hozzá tartozó karitatív kórház alapítója. Mozaikképe a Hagia Szophia-székesegyházban látható. Az ortodox egyházakban szentként tisztelik. Az ortodox liturgia szerint augusztus 13-án tartják emléknapját.[1] Kultuszát a római és görög katolikus egyház is átvette; ugyancsak szentjei közé sorolja. [2]

Tartalomjegyzék

Élete [szerkesztés]

Piroska mindössze két esztendős volt, amikor anyja, Adelhaid meghalt, majd 1095. július 29-én apját is elveszítette. A hét esztendősen teljes árvaságra jutott hercegnő 1095-től évekig unokabátyja, Könyves Kálmán udvarában élt. 16 évesen nehéz lépésre kényszerítette az ország érdeke, mert 1104-ben eljegyezték a bizánci trónörökössel, Komnenosz Jánossal. A házasság megkötéséhez Piroskának át kellett térnie az ortodox vallásra, amelyben az Eiréné (Irén) nevet kapta. Házasságából nyolc gyermek származott:

Szent Piroska férjével, II. János császárral
a Kisded Jézust tartó Madonna két oldalán

Piroska a bizánci udvarban sűrűn fogadott szentföldi zarándokokat, küldötteket Magyarországról, soha nem fordított hátat hazájának, többször közvetített a Magyar Királyság és a Bizánci Birodalom között. Ő alapította Bizánc egyik legfőbb kolostorát, a Pantokrator-kolostort, és a vele egybeépített 50 ágyas kórházat. Utóbbi az Arab Birodalom kórházainak és a középkori Európa kórházainak építésekor példaképül szolgált.

Emlékezete [szerkesztés]

Halála után az ortodox egyházban szentté avatták. Mozaikképét a Hagia Szophia a mai napig őrzi.

Jegyzetek [szerkesztés]

Irodalom [szerkesztés]

  • Moravcsik Gyula (1923): Szent László leánya és a bizánci Pantokrator monostor. Bp. - Konstantinápoly.
  • Karácsonyi J. (1926): Szent László király élete. Szent István Társ., Budapest, 129 old.
  • Győrffy I., Bátky Zs., Viski K. (szerk.) (1933-1937): A magyarság néprajza I—IV. Budapest
  • Toldy L. (1946): Szent László király élete. Budapest
  • Kazsdan, A. P., Litavrin, G. G. (1961): Bizánc rövid története. (Stúdium könyvek 25.), Budapest
  • Dümmerth D. (1977): Az Árpádok nyomában, Panoráma, Budapest
  • Faludy Anikó (1982): Bizánc festészete és mozaik művészete. Corvina Kiadó, Budapest
  • Moravcsik Gyula (1984, 1988): Az Árpád-kori magyar történet bizánci forrásai. Akadémiai Kiadó, Budapest.
  • Nagymihályi Géza (2007): Árpád-házi Szent Piroska - Az idegen szent. Bp.: Kairosz Kiadó.
  • Bérczi Sz. (2008): Magyarországi szent királylányok emlékezete. TKTE. Budapest (ISBN 978-963-87437-2-5)

Külső hivatkozások [szerkesztés]