Szent Piroska
Szent Piroska (1088 – 1134. augusztus 13.) Árpád-házi magyar királylány, bizánci nevén Priszka, Irén (Eiréne) néven bizánci császárné. Szent László (1040 k. - 1095) magyar király és Adelhaid rheinfeldi hercegnő (†1090) elsőszülött leánya, 1104-től Komnenosz János, a későbbi II. (Komnénosz) János bizánci császár (1118 - 1143) felesége, a konstantinápolyi Mindenható Megváltó Krisztus (Pantokrátor) monostora és a hozzá tartozó karitatív kórház alapítója. Mozaikképe a Hagia Szophia-székesegyházban látható. Az ortodox egyházakban szentként tisztelik. Az ortodox liturgia szerint augusztus 13-án tartják emléknapját.[1] Kultuszát a római és görög katolikus egyház is átvette; ugyancsak szentjei közé sorolja. [2]
Tartalomjegyzék |
Élete [szerkesztés]
Piroska mindössze két esztendős volt, amikor anyja, Adelhaid meghalt, majd 1095. július 29-én apját is elveszítette. A hét esztendősen teljes árvaságra jutott hercegnő 1095-től évekig unokabátyja, Könyves Kálmán udvarában élt. 16 évesen nehéz lépésre kényszerítette az ország érdeke, mert 1104-ben eljegyezték a bizánci trónörökössel, Komnenosz Jánossal. A házasság megkötéséhez Piroskának át kellett térnie az ortodox vallásra, amelyben az Eiréné (Irén) nevet kapta. Házasságából nyolc gyermek származott:
- Komnenosz Alexiosz (1106-1142): társcsászár (1122-1142)
- Komnena Mária (1106-1144/51)
- Komnenosz Andronikosz (1108-1142)
- Komnena Anna (1110 - ?)
- Komnenosz Izsák (1115-1154)
- Komnena Theodora (1116 - ?)
- Komnenosz Mánuel (1118-1180): I. Manuél néven bizánci császár (1143-1180)
- Komnena Eudokia (1119 - ?)
Piroska a bizánci udvarban sűrűn fogadott szentföldi zarándokokat, küldötteket Magyarországról, soha nem fordított hátat hazájának, többször közvetített a Magyar Királyság és a Bizánci Birodalom között. Ő alapította Bizánc egyik legfőbb kolostorát, a Pantokrator-kolostort, és a vele egybeépített 50 ágyas kórházat. Utóbbi az Arab Birodalom kórházainak és a középkori Európa kórházainak építésekor példaképül szolgált.
Emlékezete [szerkesztés]
Halála után az ortodox egyházban szentté avatták. Mozaikképét a Hagia Szophia a mai napig őrzi.
Jegyzetek [szerkesztés]
Irodalom [szerkesztés]
- Moravcsik Gyula (1923): Szent László leánya és a bizánci Pantokrator monostor. Bp. - Konstantinápoly.
- Karácsonyi J. (1926): Szent László király élete. Szent István Társ., Budapest, 129 old.
- Győrffy I., Bátky Zs., Viski K. (szerk.) (1933-1937): A magyarság néprajza I—IV. Budapest
- Toldy L. (1946): Szent László király élete. Budapest
- Kazsdan, A. P., Litavrin, G. G. (1961): Bizánc rövid története. (Stúdium könyvek 25.), Budapest
- Dümmerth D. (1977): Az Árpádok nyomában, Panoráma, Budapest
- Faludy Anikó (1982): Bizánc festészete és mozaik művészete. Corvina Kiadó, Budapest
- Moravcsik Gyula (1984, 1988): Az Árpád-kori magyar történet bizánci forrásai. Akadémiai Kiadó, Budapest.
- Nagymihályi Géza (2007): Árpád-házi Szent Piroska - Az idegen szent. Bp.: Kairosz Kiadó.
- Bérczi Sz. (2008): Magyarországi szent királylányok emlékezete. TKTE. Budapest (ISBN 978-963-87437-2-5)

