Szent Piroska

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szent Piroska
Byzantinischer Mosaizist um 1118 002.jpg
Szent Piroska.
(1118 körüli bizánci mozaik.)
hitvalló
Születése
1088
Esztergom
Halála
1134. augusztus 13.
Konstantinápoly?
Egyháza Görög ortodox egyház
Tisztelik Ortodox kereszténység
Ünnepnapja augusztus 13.
Ortodox kereszténység
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Szent Piroska témájú médiaállományokat.

Szent Piroska (10881134. augusztus 13.) Árpád-házi magyar királylány, bizánci nevén Priszka, Magyaroroszági Szent Irén (Eiréne) néven bizánci császárné. Szent László (1040 k. - 1095) magyar király és Adelhaid rheinfeldi hercegnő (†1090) elsőszülött leánya, 1104-től Komnenosz János, a későbbi II. (Komnénosz) János bizánci császár (1118 - 1143) felesége, a konstantinápolyi Mindenható Megváltó Krisztus (Pantokrátor) monostora és a hozzá tartozó karitatív kórház alapítója. Mozaikképe a Hagia Szophia-székesegyházban látható. Az ortodox egyházakban szentként tisztelik. Az ortodox liturgia szerint augusztus 13-án tartják emléknapját.[1] Kultuszát a római és görög katolikus egyház is átvette; ugyancsak szentjei közé sorolja. [2]

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Piroska mindössze két esztendős volt, amikor anyja, Adelhaid meghalt, majd 1095. július 29-én apját is elveszítette. A hét esztendősen teljes árvaságra jutott hercegnő 1095-től évekig unokabátyja, Könyves Kálmán udvarában élt. 16 évesen nehéz lépésre kényszerítette az ország érdeke, mert 1104-ben eljegyezték a bizánci trónörökössel, Komnenosz Jánossal. A házasság megkötéséhez Piroskának át kellett térnie az ortodox vallásra, amelyben az Eiréné (Irén) nevet kapta. Házasságából nyolc gyermek származott:

Szent Piroska férjével, II. János császárral
a Kisded Jézust tartó Madonna két oldalán

Piroska a bizánci udvarban sűrűn fogadott szentföldi zarándokokat, küldötteket Magyarországról, soha nem fordított hátat hazájának, többször közvetített a Magyar Királyság és a Bizánci Birodalom között. Ő alapította Bizánc egyik legfőbb kolostorát, a Pantokrator-kolostort, és a vele egybeépített 50 ágyas kórházat. Utóbbi az Arab Birodalom kórházainak és a középkori Európa kórházainak építésekor példaképül szolgált.

Emlékezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Halála után az ortodox egyházban szentté avatták. Mozaikképét a Hagia Szophia a mai napig őrzi.

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Moravcsik Gyula (1923): Szent László leánya és a bizánci Pantokrator monostor. Bp. - Konstantinápoly.
  • Karácsonyi J. (1926): Szent László király élete. Szent István Társ., Budapest, 129 old.
  • Győrffy I., Bátky Zs., Viski K. (szerk.) (1933-1937): A magyarság néprajza I–IV. Budapest
  • Toldy L. (1946): Szent László király élete. Budapest
  • Kazsdan, A. P., Litavrin, G. G. (1961): Bizánc rövid története. (Stúdium könyvek 25.), Budapest
  • Dümmerth D. (1977): Az Árpádok nyomában, Panoráma, Budapest
  • Faludy Anikó (1982): Bizánc festészete és mozaik művészete. Corvina Kiadó, Budapest
  • Moravcsik Gyula (1984, 1988): Az Árpád-kori magyar történet bizánci forrásai. Akadémiai Kiadó, Budapest.
  • Nagymihályi Géza (2007): Árpád-házi Szent Piroska - Az idegen szent. Bp.: Kairosz Kiadó.
  • Bérczi Sz. (2008): Magyarországi szent királylányok emlékezete. TKTE. Budapest (ISBN 978-963-87437-2-5)

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]