Liüntika

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Liüntika vagy mai névalakban Levente Árpád fejedelem legidősebb fia volt, aki hadvezérként vett részt a magyar honfoglalásban.

Tisztsége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A türkök és kazárok államberendezkedése szerint a trónörökös a csatlakozott népek felett uralkodott. Ezzel áll összhangban az, hogy Liüntika a forrásokban, mint a kabarok vezére jelenik. A kabarok voltak a magyarsághoz legkésőbb csatlakozott néprész, akiknek három törzse felett Bíborbanszületett Konstantin szerint – Bulcsú harka személyes elbeszélése nyomán – egy vezér (arkhón) volt, még a császár idején is. A honfoglalás idején szerinte ez Liüntika volt.[1]

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

894-ben Liüntika a kabarok élén harcolt a dunai bolgárok ellen, miközben Árpád a fősereggel a morvákkal szövetségben Pannónia és az alföldi bolgár végvidék ellen indult.[1] A honfoglalás után Morvaország ura lehetett, mert egy nagy morva vár a Thaya torkolata közelében, Bretslav (Lundenburg) 1054-ben Laventenburch néven fordul elő egy forrásban.[1]

A személye körüli bizonytalanságot növeli, hogy Bíborbanszületett Konstantin a bolgárok elleni hadjárat idején Árpád fiaként említi, Árpád leszármazottainak felsorolásakor viszont nem szerepel a négy fiú között. Ezt próbálták azzal is magyarázni, hogy a hadjárat során életét vesztette és nem maradt leszármazottja. Ennek ellentmondani látszik a már említett Laventenburch helységnév. Mások szerint azonos lehet a négy fiú egyikével, többnyire a legidősebbként említett Tarkacsura gondolnak.[2] Földes Péter sajátos magyarázattal próbálta áthidalni az ellentmondást: szerinte az árpád szó tisztségnevet is jelölt, amit elsőként Álmos viselt, de személynévként is ezt adta elsőszülött fiának, mint leendő örökösnek. Szerinte a két értelmezés később keveredhetett, Liüntika „Álmos árpád” fia, ezáltal Árpád öccse lehetett.[3]

Emlékezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Koltay Gábor által rendezett Honfoglalás filmben Anger Zsolt alakította Árpád fiát, Leventét, aki életét vesztette az al-dunai hadjáratban, de halálával egy időben született fia révén fennmaradt a dinasztia.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c Györffy György: István király és műve. 2. kiadás. Budapest: Gondolat. 1983. ISBN 9632812212  
  2. szerk.: Kristó Gyula (főszerk.), Engel Pál, Makk Ferenc: Korai magyar történeti lexikon (9-14- század). Akadémiai Kiadó, Budapest, 662. o. ISBN 963-05-6722-9 (1994) 
  3. Földes Péter: Ha az ősi krónikák igazat mondanak, Bp., 1982 ISBN 963-11-2731-1