Morvák

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Morvák
Moravian Slovak Costumes during Jizda Kralu.jpg
Morvák népviseletben
Teljes lélekszám
1 000 000 (becslés)
Régiók
Morvák aránya Morvaország-Sziléziában a 2011-es csehországi népszámláláskor
Morvák aránya Morvaország-Sziléziában a 2011-es csehországi népszámláláskor
Lélekszám régiónként
Régió
 Csehország 627 613 (2011)
 Szlovákia 3286 (2011)
Nyelvek
cseh (úgynevezett írott cseh) és morva nyelv
Vallások
római katolikus

A morvák (régi magyar nevükön marótok) szláv népcsoport. Csehországban jól behatárolhatóan körülbelül 22 300 km² területen alkotnak többséget. A 2001-es népszámláláskor még csak 380 474 fő vallotta magát hivatalosan morvának, 2011-ben viszont már 522 474 személyt regisztráltak. A kulturális kötöttséget is figyelembe véve egymillió fő körül lehet számuk, fő városuk Brünn. A morva nyelvet tartják a cseh nyelv egyik nyelvjárásának is, illetve külön nyelvnek is.

Nyelvük[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nyelvüket a csehek (néha a morvák egy része is) és nyelvészek a cseh egyik nyelvjárásának sorolják be, ezzel szemben más morvák és szakértők szerint a morva nyelv igenis létezik. Természetesen a morva külön nyelvvé való nyilvánítását csak a politika dönthetné el, viszont történeti dokumentumokból is látható, hogy megkülönböztették a morvákat a csehektől, illetve külön morva nyelvről is beszéltek. Példának okáért a szlovák és a cseh nyelv között is nagy a kölcsönös érthetőség és nem élesek a különbségek, ugyanez a helyzet áll fenn a morva és a cseh nyelv viszonyában is.

A cseh közvélemény és maguk a morvák is megosztottak identitásukat illetően, hiszen könnyen zavarba jöhetnek, ha rangsorolniuk kellene a ma élő morváknak, hogy elsősorban csehnek vagy morvának vallják magukat.

Történetük[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Morvaország jelenlegi területén, a Morva (am. mocsaras víz) folyó mentén az 5. századig a germán kvádok éltek többségben, akiket a betelepülő szláv törzsek váltottak fel fokozatosan a 6. századtól kezdve, akiket azután a folyóról neveztek el. Ők is részei lehettek a 7. században Szamo fejedelemségének. A 7. század végétől az Avar Birodalom fennhatósága alatt éltek, egy avar helytartó, a tudun irányítása alatt. A frankok és avarok között a 8. század végén kitört háborúban a frankokat támogatták.[1]

Morva fejedelemségek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A frankok 796-os avarok feletti győzelmét követően a Frank Birodalom hűbéresei lettek. Először 822-ben vettek részt a morva követek (legationes Marvanorum) a frankfurti birodalmi gyűlésen. Első név szerint ismert fejedelmük I. Mojmír volt 833 körül, aki a szomszédos Nyitrai Fejedelemség éléről elűzte Pribinát és helyette unokaöccsét emelte ott a hatalomba. [1]

A frank befolyás ellensúlyozására bizánci térítőket hívtak be. Cirill és Metód tevékenysége nyomán önálló szláv nyelvű egyház jött létre, külön a morvák nyelvéhez igazodó írással. Morvaország fénykorát Szvatopluk (870-894) fejedelem alatt élte, aki országával együtt a római katolikus egyházhoz csatlakozott. Hatalmát kiterjesztette a környező szláv területekre: a Cseh-medencére és a Kárpát-medence északnyugati részére. Szvatopluk halálát követően fiai között harc indult a hatalomért és a magyarok, frankok együttes támadása elsöpörte államukat.[1]

Önálló államiságuk ezzel megszűnt és történelmük a Cseh Koronához kötötte őket, bár tartományi státuszuk, mint Morva Őrgrófság továbbra is fenn maradhatott. A Habsburg Birodalomban Morvaország egészen 1918-ig saját tartománygyűléssel és autonómiával rendelkezett.[2] Utoljára náci német megszállás mellett jött létre morva államszervezet, az 1939-45 közötti Cseh-Morva Protektorátus.

Neves morvák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Számos híres „csehet” adtak a történelemnek, például Comeniust, František Palackýt, Tomáš Garrigue Masarykot, Milan Kundera-t, de magukénak gondolnak olyan „németül beszélő morvákat” is, mint például Sigmund Freudot, Oskar Schindlert vagy Johann Gregor Mendelt.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c szerk.: Kristó Gyula, Engel Pál, Makk Ferenc: Morvák, Korai magyar történeti lexikon. Akadémiai Kiadó, Budapest. ISBN 963-05-6722-9 
  2. Zahorán Csaba: Újra mozgolódnak a morvák. Közép Európai Szemle, 2006. február 20. (Hozzáférés: 2009. november 4.)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Magyar Larousse : Enciklopédikus szótár II. (H–M). Főszerk. Ruzsiczky Éva, Szávai János. Budapest: Akadémiai. 1992. ISBN 963-05-6421-1