Oskar Schindler

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Oskar Schindler
Oskar Schindler.jpg
Született
1908. április 28.[1]
Svitavy
Elhunyt
1974. október 9. (66 évesen)[1]
Hildesheim[2]
Házastársa Emilie Schindler
Foglalkozása vállalkozó
politikus

Oskar Schindler weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Oskar Schindler témájú médiaállományokat.

Oskar Schindler (Zwittau, Szudétavidék, Osztrák–Magyar Monarchia, 1908. április 28.Hildesheim, Németország, 1974. október 9.) szudétanémet gyáros, aki mintegy 1200 zsidó munkás életét mentette meg a holokauszt során azzal, hogy lőszer- és edénygyáraiban dolgoztatta őket Lengyelország, illetve a mai Csehország területén. Róla szól a Schindler bárkája című könyv és a Schindler listája című film.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Oskar Schindler 1908. április 28-án született Zwittauban, az Osztrák–Magyar Monarchiában (jelenleg Csehország) szudétanémet családban. Gyermekkorában egy zsidó rabbi családja lakott a szomszédjukban, akikkel jó viszonyt ápoltak. Schindler családja az egyik leggazdagabb család volt Zwittauban, édesapjának, Hans Schindlernek gyára volt.

A háború előtt[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Schindler 1927-ben feleségül vette Emilie Pelzlt (Emilie Schindler a II. világháború alatt szintén sok zsidót mentett meg). Azonban a családi cég a gazdasági válság idején csődbe ment, Schindler egy évre állástalan lett. 1931-ben és 1932-ben összesen három alkalommal őrizetbe vették részegeskedésért és közbotrányokozásért.[3] 1935-ben belépett a Szudétanémet Pártba. 1936-ban a náci Németország katonai hírszerzése, az Abwehr kémje lett. Később a cseh rendőrség számára ezt azzal indokolta, hogy pénzre volt szüksége, mert alkoholista volt és úszott az adósságban.[4] Feladata az ország ellen tervezett náci német támadás előkészítése keretében a vasutakra, katonai létesítményekre és csapatmozgásokra vonatkozó információk gyűjtése, valamint más csehszlovákiai kémek toborzása volt. A cseh rendőrség 1938. július 18-án letartóztatta, az október 1-én Szudétavidéket Németországhoz csatoló Müncheni egyezmény politikai foglyokra vonatkozó előírásai alapján szabadult ki. Schindler ezután Abwehr egysége vezetőhelyettese lett és feleségével együtt Ostravába települt, ahol részt vett a maradék Csehszlovákia márciusi hitleri megszállását előkészítő kémtevékenységben. Üzleti útnak álcázva gyakran utazott Lengyelországba, ahol 25 beosztott ügynökével együtt a Lengyelország ellen tervezett támadás előkészítése keretében a lengyel katonai tevékenységről és vasutakról gyűjtött információkat.[5] Csoportja egyik feladata a német csapatok felvonulásához döntő fontosságúnak tekintett Jablonkai hágón átvezető vasútvonal (Kassa-Oderberg vasút) és alagútja megfigyelése, a róla való információszerzés volt. Oskar Schindler egyik feladata volt az Abwehrnél a lengyel katonai egyenruhák beszerzése, melyeket a Gleiwitzi incidens, a második világháború megkezdéséhez ürügyül szolgáló német provokáció során használtak fel.[6] Schindler egészen 1940 őszéig dolgozott az Abwehrnek.[7]

1939-től a Német Nemzetiszocialista Munkapárt (NSDAP) tagja. Oskar Schindler párttagsága révén jól ismert több magas rangú vezetőt, tisztet a pártból, az SS-ből, a Gestapóból. A későbbiekben ezeket a kapcsolatokat – és vagyonát – használta fel arra, hogy embereket mentsen.

Tevékenysége a háború idején[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Schindlers factory Brnenec CZ 2004b.JPG

Lengyelország német megszállása után Krakkóban rendezkedett be, kihasználta a háború adta gazdasági lehetőségeket: jó kapcsolatai voltak a fekete piaccal és illegális eszközökkel megszerzett egy zománcozó üzemet (Press- und Emaillierwerk). Az üzem közelében működött a Plaszow-gettó. Schindler a gyárban a gettó lakóit dolgoztatta – először csupán azért, mert a legolcsóbb munkaerő volt.

Ekkortájt hajtatta végre Amon Göth a krakkói gettó felszámolását, és további gettók kiirtására készült. Göth volt a Plaszow-gettó vezetője is, a rabokkal keményen bánt, egyes információk szerint egy fogvatartott ritkán élt túl 4 hétnél többet. A körülmények rémesek voltak, Göthnek pedig volt egy kegyetlen szokása: távcsöves puskával vadászott a rabokra.

Kapcsolatainak köszönhetően Schindler elérte, hogy az alkalmazottainak nem kellett a gettóban lakniuk, hanem az ő saját munkásszállóiban. Ehhez azonban Schindlernek élelmiszerekre, gyógyszerekre volt szüksége, melyeket a feketepiac segítségével szerzett be. Schindlert egyszer őrizetbe is vették illegális üzletei miatt, és egy másik alkalommal is volt börtönben – ezt azonban Göth szerencsére nem tudta.

Schindler gyárában teljesen más körülmények uralkodtak, mint a táborokban. Engedélye nélkül a nemzetiszocialista katonák nem léphettek be az üzembe. A dolgozók kb. kétszer annyi élelmet kaptak, mint a gettóban, Schindler nagy vagyont költött élelmiszerekre. A gyárban volt egy titkos „kórház” a betegek részére. A gyárban nem verték meg a dolgozókat, senkit nem öltek meg, és senkit nem küldtek Auschwitzba.

1943-ban átalakították a gyárat lőszergyárrá, de két év alatt egyetlen használható lőszer sem készült itt. Mikor a Szovjetunió csapatai elérték Lengyelországot, a gettókat átköltöztették. Schindler gyára sem maradhatott, mivel ő a nemzetiszocialista párt tagja volt. Minden követ megmozgatott, és végül elérte, hogy Brünnlitzbe (Szudétavidék) helyezzék át az üzemet.

A költözéskor készült az ún. „Schindler listája”, ami azoknak a zsidóknak a nevét tartalmazta, akiket Schindler magával vitt az új gyárba. A listát Schindler titkára, Itzhak Stern gépelte le, 1098 nevet tartalmazott. Őket nevezik "Schindlerjude"-nak. A listán az időseket 20 évvel fiatalabbként, a gyermekeket felnőttként tüntették fel. Az orvosok, tanárok neve mellett szakmunkás végzettségek szerepeltek. A listán van Abraham Bankier neve is, ő volt eredetileg a gyár tulajdonosa.

A brünnlitzi üzem 1945. május 8-ig működött, ekkor Schindlernek menekülnie kellett. Búcsúajándékként egy gyűrűt kapott, melybe a következő mondat lett belevésve: „Wer nur ein einziges Leben rettet, rettet die ganze Welt“ („Aki egy életet is megment, az egész világot menti meg.”). Ez a mondat lett az izraeli Jad Vashem múzeum mottója.

Az egykori krakkói üzem a krakkói történeti múzeum fiókintézményeként múzeumként üzemel 2010 júniusa óta.[8]

Kapcsolata a cionista mozgalommal[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1943-ban Schindlerrel budapesti cionista vezetők útján kapcsolatba lépett a zsidó ellenállási mozgalom. Schindler több alkalommal Budapestre utazott, hogy személyesen tájékoztassa az ottani cionista vezetést a nácik által a zsidók ellen elkövetett háborús bűnökről. Visszafelé a Palesztinai Zsidó Ügynökségtől vitt pénzt átadta a zsidó ellenállásnak.[9]

A háború utáni évek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Schindler sírja, Jeruzsálemben.

Schindler feleségével együtt Buenos Airesbe (Argentína) menekült. Először 1957-ben tért vissza Európába. Azonban nem volt könnyű élete a háború után sem: gyakran érték inzultusok hazájában. Frankfurt am Mainban telepedett le, és elindított egy cementgyárat. 1961-ben ez a gyár is tönkrement. A megmentett zsidók alapítványt hoztak létre Schindler megsegítésére. 1962-ben a jeruzsálemi "Igazak fasorában" fát ültethetett. 1963-ban Izrael állam az Igazak díjával jutalmazta, és megkapta a Martin-Buber-Békedíjat is. 1974. október 9-én halt meg Hildesheimben. Jeruzsálemben temették el.

Film[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Oskar Schindlerről film készült Schindler listája (Schindler's List) címmel. A filmet Steven Spielberg rendezte, a főszerepet Liam Neeson játszotta.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b Integrált katalógustár, 2014. április 9.
  2. Integrált katalógustár, 2014. december 30.
  3. Crowe 2005 20. old.
  4. Crowe 2004 19. old.
  5. Crowe 2004 18, 54, 63. old.
  6. Crowe 2005 76. old.
  7. Crowe 2004 291-292. old.
  8. fn.hu 2010-06-10
  9. Crowe 2004 151. old. Thompson 2002 19. old.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Crowe 2004: Crowe, David M.: Oskar Schindler: The Untold Account of His Life, Wartime Activities, and the True Story Behind the List, Boulder Colorado, Westview Press 2004, 760 oldal, ISBN 0-8133-3375-X
  • Crowe 2005: Crowe, David M.: Oskar Schindler, Eichborn, 2005. - ISBN 3-8218-0759-8
  • fn.hu 2010-06-10: Múzeum lett Schindler gyára. www.fn.hu (2010. jún. 10.) Hozzáférés: 2015. jan. 25.
  • Keneally 1987: Thomas Keneally: Schindler bárkája, Európa Könyvkiadó, 1987, ISBN 963-07-4319-1
  • Thompson 2002: Thompson, Bruce, ed. (2002). Oskar Schindler. People Who Made History. San Diego: Greenhaven Press. ISBN 0-7377-0894-8.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Keneally, Thomas: Schindlers Liste, München, Omnibus 1996, 351 oldal, ISBN 3-570-20297-6
  • Pemper, Mieczysław: Der rettende Weg. Schindlers Liste - die wahre Geschichte, Hoffmann und Campe Verlag, Hamburg 2005, ISBN 3-455-09493-7
  • Rosenberg, Erika (Hrsg.): Én, Oskar Schindler, München, Herbig 2000, 448 oldal, ISBN 3-7766-2204-0
  • Müller-Madej, Stella: Das Mädchen von der Schindler-Liste - Aufzeichnungen einer KZ-Überlebenden, DTV (September 1998), 278 oldal, ISBN 3-423-30664-5
  • geographic.hu
  • vasarnap.com
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Oskar Schindler témájú médiaállományokat.