Oskar Schindler

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Oskar Schindler
Oskar Schindler.jpg
Született
1908. április 28.
Svitavy
Elhunyt
1974. október 9. (66 évesen)
Hildesheim
Házastársa Emilie Schindler

Oskar Schindler (Zwittau, Szudétavidék, Osztrák–Magyar Monarchia, 1908. április 28.Hildesheim, Németország, 1974. október 9.) szudétanémet gyáros, aki mintegy 1200 zsidó munkás életét mentette meg a holokauszt során azzal, hogy lőszer- és edénygyáraiban dolgoztatta őket Lengyelország, illetve a mai Csehország területén. Róla szól a Schindler bárkája című könyv és a Schindler listája című film.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Oskar Schindler 1908. április 28-án született Zwittauban, az Osztrák–Magyar Monarchiában (jelenleg Csehország) szudétanémet családban. Gyermekkorában egy zsidó rabbi családja lakott a szomszédjukban, akikkel jó viszonyt ápoltak. Schindler családja az egyik leggazdagabb család volt Zwittauban, édesapjának, Hans Schindlernek gyára volt.

A háború előtt[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Schindler 1927-ben feleségül vette Emilie Pelzlt (Emilie Schindler a II. világháború alatt szintén sok zsidót mentett meg). Azonban a családi cég a gazdasági válság idején csődbe ment, Schindler elvesztette állását, és belépett a Szudétanémet Pártba. 1936-ban a Wehrmacht ügynökeként dolgozott Dél-Lengyelországban.

1939-től a Német Nemzetiszocialista Munkapárt (NSDAP) tagja. Oskar Schindler párttagsága révén jól ismert több magas rangú vezetőt, tisztet a pártból, az SS-ből, a Gestapóból. A későbbiekben ezeket a kapcsolatokat – és vagyonát – használta fel arra, hogy embereket mentsen.

Tevékenysége a háború idején[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Schindlers factory Brnenec CZ 2004b.JPG

Lengyelország német megszállása után Krakkóban rendezkedett be, kihasználta a háború adta gazdasági lehetőségeket: jó kapcsolatai voltak a fekete piaccal és illegális eszközökkel megszerzett egy zománcozó üzemet (Press- und Emaillierwerk). Az üzem közelében működött a Plaszow-gettó. Schindler a gyárban a gettó lakóit dolgoztatta – először csupán azért, mert a legolcsóbb munkaerő volt.

Ekkortájt hajtatta végre Amon Göth a krakkói gettó felszámolását, és további gettók kiirtására készült. Göth volt a Plaszow-gettó vezetője is, a rabokkal keményen bánt, egyes információk szerint egy fogvatartott ritkán élt túl 4 hétnél többet. A körülmények rémesek voltak, Göthnek pedig volt egy kegyetlen szokása: távcsöves puskával vadászott a rabokra.

Kapcsolatainak köszönhetően Schindler elérte, hogy az alkalmazottainak nem kellett a gettóban lakniuk, hanem az ő saját munkásszállóiban. Ehhez azonban Schindlernek élelmiszerekre, gyógyszerekre volt szüksége, melyeket a feketepiac segítségével szerzett be. Schindlert egyszer őrizetbe is vették illegális üzletei miatt, és egy másik alkalommal is volt börtönben – ezt azonban Göth szerencsére nem tudta.

Schindler gyárában teljesen más körülmények uralkodtak, mint a táborokban. Engedélye nélkül a nemzetiszocialista katonák nem léphettek be az üzembe. A dolgozók kb. kétszer annyi élelmet kaptak, mint a gettóban, Schindler nagy vagyont költött élelmiszerekre. A gyárban volt egy titkos „kórház” a betegek részére. A gyárban nem verték meg a dolgozókat, senkit nem öltek meg, és senkit nem küldtek Auschwitzba.

1943-ban átalakították a gyárat lőszergyárrá, de két év alatt egyetlen használható lőszer sem készült itt. Mikor a Szovjetunió csapatai elérték Lengyelországot, a gettókat átköltöztették. Schindler gyára sem maradhatott, mivel ő a nemzetiszocialista párt tagja volt. Minden követ megmozgatott, és végül elérte, hogy Brünnlitzbe (Szudétavidék) helyezzék át az üzemet.

A költözéskor készült az ún. „Schindler listája”, ami azoknak a zsidóknak a nevét tartalmazta, akiket Schindler magával vitt az új gyárba. A listát Schindler titkára, Itzhak Stern gépelte le, 1098 nevet tartalmazott. Őket nevezik "Schindlerjude"-nak. A listán az időseket 20 évvel fiatalabbként, a gyermekeket felnőttként tüntették fel. Az orvosok, tanárok neve mellett szakmunkás végzettségek szerepeltek. A listán van Abraham Bankier neve is, ő volt eredetileg a gyár tulajdonosa.

A brünnlitzi üzem 1945. május 8-ig működött, ekkor Schindlernek menekülnie kellett. Búcsúajándékként egy gyűrűt kapott, melybe a következő mondat lett belevésve: „Wer nur ein einziges Leben rettet, rettet die ganze Welt“ („Aki egy életet is megment, az egész világot menti meg.”). Ez a mondat lett az izraeli Jad Vashem múzeum mottója.

Az egykori krakkói üzem a krakkói történeti múzeum fiókintézményeként múzeumként üzemel 2010 júniusa óta[1].

A háború utáni évek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Schindler sírja, Jeruzsálemben.

Schindler feleségével együtt Buenos Airesbe (Argentína) menekült. Először 1957-ben tért vissza Európába. Azonban nem volt könnyű élete a háború után sem: gyakran érték inzultusok hazájában. Frankfurt am Mainban telepedett le, és elindított egy cementgyárat. 1961-ben ez a gyár is tönkrement. A megmentett zsidók alapítványt hoztak létre Schindler megsegítésére. 1962-ben a jeruzsálemi "Igazak fasorában" fát ültethetett. 1963-ban Izrael állam az Igazak díjával jutalmazta, és megkapta a Martin-Buber-Békedíjat is. 1974. október 9-én halt meg Hildesheimban. Jeruzsálemben temették el.

Film[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Oskar Schindlerről film készült Schindler listája (Schindler's List) címmel. A filmet Steven Spielberg rendezte, a főszerepet Liam Neeson játszotta.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Crowe, David M.: Oskar Schindler: The Untold Account of His Life, Wartime Activities, and the True Story Behind the List, Boulder Colorado, Westview Press 2004, 760 oldal, ISBN 0-8133-3375-X
  • Crowe, David M.: Oskar Schindler, Eichborn, 2005. - ISBN 3-8218-0759-8
  • Keneally, Thomas: Schindlers Liste, München, Omnibus 1996, 351 oldal, ISBN 3-570-20297-6
  • Pemper, Mieczysław: Der rettende Weg. Schindlers Liste - die wahre Geschichte, Hoffmann und Campe Verlag, Hamburg 2005, ISBN 3-455-09493-7
  • Rosenberg, Erika (Hrsg.): Én, Oskar Schindler, München, Herbig 2000, 448 oldal, ISBN 3-7766-2204-0
  • Müller-Madej, Stella: Das Mädchen von der Schindler-Liste - Aufzeichnungen einer KZ-Überlebenden, DTV (September 1998), 278 oldal, ISBN 3-423-30664-5

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Oskar Schindler témájú médiaállományokat.