Nutria

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Nutria
Evolúciós időszak: Késő pliocén - jelenkor
Myocastor coypus - ragondin.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Magyarországon nem védett
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria)
Csoport: Eutheria
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Euarchontoglires
Csoport: Glires
Rend: Rágcsálók (Rodentia)
Alrend: Sülalkatúak (Hystricomorpha)
Alrendág: Hystricognathi
Brandt, 1855
Részalrend: Caviomorpha
Wood & Patterson, 1955
Öregcsalád: Octodontoidea
Család: Nutriafélék (Myocastoridae)
Ameghino, 1904
Nem: Myocastor
Kerr, 1792
Faj: M. coypus
Tudományos név
Myocastor coypus
Molina, 1782
Szinonimák

a nem szinonimái:

  • Mastonotus Wesmael, 1841
  • Myopotamus Geoffroy, 1805
  • Potamys Desmarest, 1825

a Myocastor coypus bonariensis szinonimája:

  • Myocastor coypus castoroides (Burrow, 1815)

a Myocastor coypus coypus szinonimái:

  • Myocastor coypus albomaculatus (Fitzinger, 1867)
  • Myocastor coypus chilensis (Lesson, 1842)
  • Myocastor coypus dorsalis (Fitzinger, 1867)
  • Myocastor coypus popelairi (Wesmael, 1841)
Elterjedés
A mai elterjedési területeA mai elterjedési területe
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Nutria témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Nutria témájú médiaállományokat.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Nutria témájú kategóriát.

A nutria, más néven hódpatkány vagy mocsári hód (Myocastor coypus) az emlősök (Mammalia) osztályának a rágcsálók (Rodentia) rendjébe, ezen belül a nutriafélék (Myocastoridae) családjába tartozó egyetlen faj.

Egyes rendszerbesorolások szerint a tüskéspatkányfélék (Echimyidae) családjába tartozik Myocastorinae alcsalád néven.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egy hódpatkány portréja

E nevezetes prémes állat hazája a mérsékelt éghajlatú Dél-Amerika nagy része. A hódpatkány a Baktérítőtől délre fekvő országok majd mindegyikében általánosan ismeretes. Elterjedési köre az Atlanti-óceán partjaitól a Csendes-óceán partjaiig terjed, s ezt a magas hegység sem szakítja meg, északról délfelé pedig a 24. déli szélességi foktól a 43-ig fordul elő. Rengger szerint a tavak és folyamok, főként a csöndes vizek mellékén párosan él a hódpatkány, s olyan helyet választ ki, ahol a növényzet buja tenyészete oly tömött lepellel vonja be a vizek tükrét, hogy az állatot is megbírja. Minden pár 1 méter mély és 40–60 cm széles üreget ás magának a parton, amelyben az éjt, s néha a nap egy részét tölti. A hódpatkány kitűnő úszó, az alábukásnak azonban nem mestere. A szárazon lassan mozog, mert lábai, mint Azara mondja, oly rövidek, hogy teste majdnem a földet súrolja. Ezért csakis akkor megy ki a szárazra, mikor a vízkörnyék valamely más részébe akar áttelepedni. Veszedelem esetén rögtön vízbe veti magát s alábukik.

Alfajai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Myocastor coypus bonariensis Geoffroy, 1806
  • Myocastor coypus coypus Molina, 1782
  • Myocastor coypus melanops Osgood, 1943
  • Myocastor coypus sanctaecruzae Hollister, 1914

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nutriakoponya

A nutria a legnagyobb rágcsálók egyike. Törzse erőteljes, nyaka rövid és vastag, feje vaskos, hosszas és széles, arcorra tompa, feje búbja lapos. Szeme közepes nagyságú, kerek és kiülő, füle kicsiny, kerekded és szélességénél kissé hosszabb. Végtagjai rövidek és erőteljesek, lábai valamivel hosszabbak mint karjai. Mellső és hátsó lába is öt ujjú. Lábujjai jóval hosszabbak, mint kézujjai, széles úszóhártyával vannak összekötve, és hosszú, erősen görbült és hegyes karmokkal fegyverzettek, míg belső kézujjain csak lapos köröm van. Hosszú farka hengeres, pikkelyes és meglehetős sűrű, szorosan lesimuló, vastag sörtével borított. Tömött bundájának meglehetősen hosszú és puha a szőrzete, amelynek alapját rövid és puha, csaknem vízhatlan gyapjúszőr alkotja, s erre borul rá a hosszabb, puha, gyönge fényű fedőszőr. Ez utóbbi határozza meg a bunda színét is, mert a gyapjúszőrt teljesen elfedi. Fogazatában a nagy, széles, kiálló, vörhenyes sárga metszőfogak a hódéira emlékeztetnek, zápfogai félig gyökeresek, s rágólapjukon mindkét felől két zománcredő látható.

A hódpatkány nagyságra nézve csaknem a vidrával vetekszik (talán innen a spanyolul vidrát jelentő nutria elnevezés is); testének hossza 40–45 cm, farkáé pedig majdnem ugyanennyi. De néha olyan öreg hímekre is bukkanhatunk, amelyek teljes hosszúsága az 1 métert is eléri. A szőrruha színe a tövén általában szennyes sárga, míg hosszú fedőszőrei sötétebbek. A hát rendesen gesztenyebarnának, az alsó test pedig szürkésbarnának látszik, az orr hegye és az ajkak fehérek vagy világosszürkék. Egyes színváltozatokon sárgásszürke és világosbarna pettyezés, sőt egészen rozsdavörös bunda is látható, amely valószínűleg a nagy elterjedési körzettel dicsekedhető állat különböző vidékekről származó példányait jelzi.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Éppen eszik

Értelmi képességei csekélyek. Okosnak nem mondhatjuk, jóllehet ápolóját lassanként megismeri. Az öreg korukban elfogott állatok eszeveszetten marnak, s rendszerint meg sem érintik eleségüket, úgyhogy néhány napnál tovább ritkán maradnak életben. Ma a hódpatkány minden állatkertnek állandó lakója, valamelyes vízmedencében biztosan eltartható. „A hódpatkány - írja Wood - gyors és ügyes fickó. Mulatságos viselkedésében magam is sokszor gyönyörködtem, s figyelmemet a legnagyobb mértékben le tudta kötni; amint birodalmában keresztül-kasul úszkált, e közben minden útjába eső, s neki újdonszerűnek látszó tárgyat aprólékosan megvizsgált. Mihelyt egy marok füvet vetnek a medencéjébe, azonnal megragadja kezeivel, hevesen megrázogatja, hogy a gyökereket minden közéjük ragadt földtől megszabadítsa, azután a vízhez viszi s oly ügyesen mossa meg, hogy bármely mosónőnek is becsületére válnék.”

Hangjuk panaszos, nem kifejezetten kellemetlen,, de gyakran hallani, mert ezzel hívogatják egymást. Ha az állat felbőszül vagy zavarják, haragos morgást vagy dörmögést hallat. Legkedveltebb eledele a fű, de a gyökereket, gumókat, leveleket és magvakat, sőt fogságban a kenyeret sem veti meg. Éppoly örömest eszi meg a húst is, például a halat. E tekintetben valóban inkább a patkányhoz és nem a hódhoz hasonlít. A füvet ügyesen legeli le, az egészben elébe vetett eleséget mancsaiba fogva veszi a szájába. A fogvatartott hódpatkány tél felé tágasabb üreget és sok mély folyosót ás, katlanját puhára béleli, s erre a célra az eleségül kapott fűből sokat behord a vackába.

Myocastor coypus1.jpg
Úszik

Mivel a hódpatkány ápolása végtelenül egyszerű, eltartása könnyű és olcsó, az állat pedig nagyon szapora, tenyésztésre minden állatkedvelőnek melegen ajánlható.

A hódpatkányt értékes bundájáért serényen vadásszák. 1923-ig évente 15–20 000 bőrt hoztak az európai piacra. E század elején évenként mintegy 1,5 millió bőr került a kereskedelembe, ebből a gyengébb minőségűeket – mintegy egyharmadát az egész tömegnek – nemezgyártáshoz használták föl. A hosszú és tömött szőrűeket pedig, miután a hosszabb szőrt kitépték, festve, vagy természetes színükben prémek beszegésére használták. De a hódpatkány prémjének kelendősége csak akkor lendült föl igazán, amikor megtalálták a fedőszőrök kitépésének olyan módját, hogy nyomaik sem látszottak meg. A bőrök legnagyobb része Hamburgba kerül, mert ez a hódpatkány-prém legnagyobb piaca; egy részük azonban közvetlenül Lipcsébe is eljut. A nutriának – minden más prémes állattal ellentétben – nem hátán, hanem hasán van az értékesebb prémje, emiatt az állatot nyúzáskor nem a hasán, mint általában mindegyiket, hanem a hátán vágják fel. A legjobb prémet Patagónia szolgáltatja, jelesen a Rio-Chubut vízkörnyéke.

A hódpatkány a Gran Chaco még teljesen néptelen őserdős és mocsaras vidéken él a legnagyobb tömegben, csakhogy az innen származó prém a meleg éghajlat következtében csekélyebb értékű. Nyáron nem igen fogják az állatot, Argentínában ezt meg is akarják szüntetni, újabban szabályozzák is a vadászatát. Az állat fehér, jóízű húsát a bennszülöttek sok helyütt megeszik.

A hódpatkányt Buenos Airesben többnyire erre a célra idomított kutyákkal vadásszák, amelyek a vízbe is utána mennek és puskavégre hajtják, sőt küzdelembe is bocsátkoznak velük, jóllehet a nagy rágcsálók bátran és szívósan védekeznek. Kedvenc tartózkodási helyének sekélyebb pontjain és üregeinek bejárása előtt csapóvasakat állítanak föl. Paraguayban csak akkor lövik, ha véletlenül találkoznak vele. Az állatot nem könnyű meglepni, mert a legcsekélyebb neszre megfutamodik és elrejtőzik. Fejbelövést követően többnyire kárba vész, mert az állat nyomban elmerül.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Wiktionary-logo-hu.png
Nézd meg a nutria címszót a Wikiszótárban!