Müncheni egyezmény

Ez a társadalomtudományi tárgyú lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle!

A müncheni egyezmény 1938. szeptember 29-én Münchenben (Németország) létrejött többoldalú nemzetközi megállapodás Németország, Nagy-Britannia, Franciaország és Olaszország között, amelynek eredménye Csehszlovákia felosztása lett.

Csehszlovákia területe:
1. németek által lakott Szudéta-vidék
2. Felvidék magyarok által lakott része
3. Kárpátalja
4. lengyel többségű Teschen
5. Cseh–Morva Protektorátus területe
6. Jozef Tiso vezette első Szlovák Köztársaság

Előzmények [szerkesztés]

Közvetlen előzménye az Anschluss, Ausztriának Németországhoz csatolása volt 1938. március 12-én. Az egyezményt Németország részéről Hitler, Nagy-Britannia részéről Neville Chamberlain, Franciaország részéről Edouard Daladier, Olaszország részéről Benito Mussolini kötötte meg.

Hitler az egyezmény létrehozásánál a Németországon kívüli német kisebbség, a Csehszlovákiában élő, Henlein által vezetett szudétanémetek helyzetét használta fel ürügyként.

Emlékezetes Chamberlain angol miniszterelnöknek a hazatérésekor a hestoni repülőtéren mondott beszéde, amelyben kijelentette, hogy Németország és Anglia között nem kerülhet sor soha többé háborúra.

Neville Chamberlain a hestoni repülőtéren 1938. szeptember 30-án

Az egyezmény készítette elő Csehszlovákia szétdarabolását: az első bécsi döntés határozott a magyarlakta területek Magyarországhoz csatolásáról 1938. november 2-án, majd 1939. március 14-én kikiáltotta Szlovákia függetlenségét a tisói fasiszta bábkormány, egy napra rá pedig Hitler bevonult Prágába, s létrejött a Cseh–Morva Protektorátus. A müncheni egyezmény okozta cseh bomlási folyamat volt végül az az erő, amelyik feloszlatta az úgynevezett kisantant szövetséget, mely az antant hatalmak bábáskodásával jött létre az 1920-as évek elején.