Haszan-tavi csata

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Haszan-tavi csata
Khasan Battles 1938.jpg
Szovjet katonák a visszafoglalt Zaozjornaja magaslaton kitűzik a vörös lobogót

Konfliktus Szovjet–japán határháborúk
Időpont 1938. július 29.augusztus 11.
Helyszín Haszan-tó, Szovjetunió
Eredmény Szovjet győzelem
Szemben álló felek
Flag of the Soviet Union.svg
Szovjetunió
Flag of Japan.svg
Japán Birodalom
Parancsnokok
Vaszilij Blücher
Nikolaj Berzarin
Szató Kótoku
Szemben álló erők
22 950 katona 7 000 – 20 000 katona[1]
Veszteségek
717 halott
2752 sebesült
75 eltűnt
526 halott
913 sebesült
é. sz. 42° 26′ 09″, k. h. 130° 36′ 40″Koordináták: é. sz. 42° 26′ 09″, k. h. 130° 36′ 40″

A Haszan-tavi csata (1938. július 29.augusztus 11.) vagy Csangkufeng incidens (japánul: 張鼓峰事件; pinjin: Zhānggǔfēng Shìjiàn) egy oroszjapán fegyveres összecsapás volt Mandzsukuo határán a Kvantung-hadsereg és a Vörös Hadsereg egységei között. A háborús indok határvita volt a két állam között, ami egy japán félreértésen alapult. Ugyanis a Kvantung-hadsereg vezérkara azt hitte, hogy a Szovjetunió megsértette az Orosz Birodalom és a Kínai Császárság által aláírt Pekingi szerződésben meghatározott határvonalat.

Háttér[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 20. század első felében Mandzsúria a Kína, Oroszország és Japán közötti harc színtere volt, hiszen a területre mindhárom fél igényt tartott. Kína az állam részének tekintette, Japánnak az itt található nélkülözhetetlen nyersanyagokra volt szüksége, még Oroszország számára a Kínai keleti vasútvonal miatt volt értékes, hiszen csak ez a vasútvonal kötötte össze a szárazföldön Vlagyivosztok nagy hadikikötőjét az ország többi részével. A terület birtoklásáért több jelentősebb konfliktust is vívtak a fentebb említett államok: az 1894–95-ös első kínai–japán háborút, az 1904–05-ös orosz–japán háborút és a kínai-szovjet konfliktust. A területet végül a Japán Birodalom szerezte meg 1931-ben, a mukdeni incidens után, létrehozva itt Mandzsukuo bábállamát. A japánok és az oroszok a közelmúlt eseményei miatt igen bizalmatlanok voltak egymással szemben, és így igen kis félreértések is konfliktushoz vezethettek a két fél között.

A csata[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1938. július 6-án a Kvantung-hadsereg hírszerzése egy szovjet rádióadást fogott el, amit a főhadiszállásról küldtek. Az üzenetben arra utasították a Vörös Hadsereg helyi parancsnokait, hogy katonáikkal foglalják el a Haszan-tótól nyugatra lévő stratégiai magaslatokat, köztük a vitatott hovatartozású Csangkufeng magaslatot, ugyanis innen remekül látható a közeli Nadzsin városa és a stratégiai fontosságú vasútvonal, amely összeköti Koreát és Mandzsúriát.[2] A következő két hétben szovjet katonák szállták meg a helyet, és elkezdték annak megerősítését. Figyelőárkok, ágyúállások, drótakadályok és kommunikációs épületek épültek ezen idő alatt.

A Japán Koreai Hadsereg vezetősége kezdetben nem tett semmit, figyelmen kívül hagyva a szovjet jelenlétet. A Kvantung-hadsereg azonban, amelynek illetékessége szintén kiterjedt a magaslatra, nyomást gyakorolt a Koreai Hadsereg tisztjeire, hogy lépjenek fel a szovjetek ellen. Ezek után a Koreai Hadsereg az ügyet Tokióba vitte, azt ajánlva a kormánynak, hogy fogalmazzon meg hivatalos tiltakozást a Szovjetunióhoz. A moszkvai japán katonai attasé ennek megfelelően azt követelte az orosz kormánytól, hogy vonuljanak ki Haszan-tótól keletre lévő Bezimjannaja (сопка Безымянная, kínaiul: Sacsaofeng) és Zaozjornaja (сопка Заозёрная, kínaiul: Csangkufeng) hegyekről, mivel ezek már Mandzsukuo részét képezik. A követelést elutasították.

Július 29-én került sor az első japán támadásra, amelyet sikeresen visszavertek, azonban július 31-én a szovjetek voltak kénytelenek visszavonulni, és a japánok megszállták a magaslatokat. Japán források szerint a szovjetek 30 halottat és 200 sebesültet vesztettek.[3] A japán 19. hadosztály, mandzsukuói egységekkel kiegészülve megtámadta a 39. lövész alakulatot (amely a 32., 39. és 40. lövészhadosztályokból és a 2. gépesített dandárból állt).[4] A csata egyik parancsnoka volt Szató Kotoku ezredes is, aki a 75. gyalogos ezredet irányította. Egysége egy éjszakai támadás során kiűzte az oroszokat a dombról. Az ő általa alkalmazott taktikát a Japán Császári Hadsereg felső vezetése is átvette, és később ez lett a megerősített állások elfoglalásának általános formája.

A japán sikerekre válaszul a Távol-keleti Front vezetője, Vaszilij Konsztantyinovics Blücher újabb egységeket dobott át a harctérre, amelyek augusztus 2. és 9. között kiszorították a japánokat a magaslatokról. Augusztus 10-én a japán miniszterelnök békét kért, és 11-én a harcoló felek beszüntették a csatározásokat.

Következmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A japán hadvezetést mélyen lesújtotta az itt elszenvedett vereség, ezért a Kvantung-hadsereg parancsnokai szinte keresték az esélyt a visszavágásra. Így egy másik határvita kapcsán hatalmas erőket mozgósítottak, és ez végül a Halhin-goli csatához vezetett.

A szovjet felső vezetés a nagy veszteségeket kizárólag Blücher inkompetenciájának tulajdonította. Október 22-én letartóztatta az NKVD és később halálra kínozták.

Galéria[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Alvin Coox, Nomonhan (Stanford University Press, 2003), 135.old.
  2. Alvin Coox, Nomonhan (Stanford University Press, 2003), 124.old.
  3. Japán és szovjetorosz ütközet a mandzsu határon
  4. John Erickson, The Soviet High Command, MacMillan & Co. Ltd, 1962, 497-8.old

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]