Német–lengyel megnemtámadási egyezmény

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Hans-Adolf von Moltke német nagykövet, Józef Piłsudski, Joseph Goebbels német propagandaminiszter és Józef Beck lengyel külügyminiszter öt hónappal a szerződés aláírása után

A német–lengyel megnemtámadási egyezmény (németül deutsch-polnischer Nichtangriffspakt, lengyelül Polsko-niemiecki pakt o nieagresji vagy Piłsudski - Hitler Pakt [1][2][3][4]) egy nemzetközi szerződés a náci Németország és a Második Lengyel Köztársaság között, melyet 1934. január 26-án írtak alá. A szerződésben mindkét állam ígéretet tesz arra, hogy problémáikat kétoldalú tárgyalások során rendezik, és tíz évig nem kerülnek fegyveres konfliktusba egymással. A szerződés normalizálta a viszonyt Németország és Lengyelország közt, mely előzőleg feszült volt a Versailles-i békeszerződést követő határviták miatt. A szerződés következményeképp Németország elismerte Lengyelország határait, és véget vetett az előző évtizedben kezdett, gazdaságilag káros vámháborúnak.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Józef Piłsudski kihasználta Adolf Hitler hatalomrajutását és Németország új rezsimének nemzetközi elszigeteltségét, hogy csökkentse annak esélyét, hogy Lengyelország a német agresszió vagy egy nagyhatalmi egyezmény első áldozatává váljon. Úgy tűnt, hogy az új német vezetés elzárkózik a hagyományos porosz lengyel ellenességtől. Piłsudski szerint, az új német kancellár kevésbé veszélyes, mint elődjei, Gustav Stresemannig visszamenőleg, és a nagyobb fenyegetést a Szovjetunióban látta, ezért szembeszállt azokkal a francia és csehszlovák törekvésekkel, melyek egy, a Szovjetuniót is magába foglaló, német-ellenes frontot akartak létrehozni.

A szerződésben Lengyelország elzárkózott attól, hogy bármely, előzőleg kötött nemzetközi szerződését érvényteleníti, kiváltképp a francia-lengyel katonai szövetséget. Annak ellenére, hogy a lengyel–német határviták elcsitultak, a szerződés meggyengítette a francia–német diplomáciai kapcsolatot. A lengyel államfő elsőként azt ajánlotta Franciaországnak, hogy kezdjen megelőző háborút a náci Németország ellen, de a franciák ebben nem voltak érdekeltek. Ezen körülmények közt Lengyelország úgy döntött, hogy inkább megpróbálja normalizálni a német kapcsolatokat. Hogy enyhítsék a túlzott német–lengyel közeledéstől való félelmeket, Lengyelország 1934. május 5-én megújította a lengyel-szovjet megnemtámadási szerződést, melyet először 1932. július 25-én írt alá.

A szerződés következményeképp Lengyelország képes volt fenntartani békés viszonyát Németországgal az elkövetkezendő öt évre úgy, hogy közben jó kapcsolatokat ápolt Franciaországgal és Nagy-Britanniával.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Piotr Stefan Wandycz, The twilight of French eastern alliances. 1926–1936. French-Czecho-Slovak-Polish relations from Locarno to the remilitarization of the Rheinland., Princeton University Press, 1988 (republished in 2001). ISBN 1-59740-055-6.

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a German–Polish Non-Aggression Pact című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Польша обиделась на телеканал «Россия» http://www.infox.ru/authority/foreign/2009/06/24/Polsha_obidyelas_na_.phtml
  2. K.Lapter, Pakt Piłsudski-Hitler. Polsko-niemiecka deklaracja o niestosowaniu przemocy z 26 stycznia 1934 r., Warszawa 1962, Cz II dok 11.
  3. Вольфганг Випперман. Европейский фашизм в сравнении 1922—1982. Перевод с немецкого А. И. Федорова. Wolfgang Wippermann. Europaischer Faschismus im Vergleich. (1922—1982). Suhrkamp 1983 ISBN 3-518-11245-7
  4. Sabine Hering. Die Geschichte der Sozialen Arbeit in Osteuropa 1900-1960. http://www.sweep.uni-siegen.de/Sweep_PDF/4siso%20osteuropa.PDF

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]