Mein Kampf

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Német első kiadás 1925.07., kiállítási példány a Német Történeti Múzeumban, Berlin

A Mein Kampf (Harcom) Adolf Hitler nemzetiszocialista vezető egyetlen, még életében kiadott könyve, melyet landsbergi fogsága idején kezdett el írni, miután 1923-ban az ún. sörpuccsban való részvételéért börtönbe zárták. A könyvben áttekintette addigi pályafutását és megfogalmazta világnézetét, valamint politikai programját. A mű a nácizmus ideológiai alapvetése lett.

Hitler célkitűzései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hitler magát a könyvben nem politikusnak, hanem programadónak (Programmatiker) ábrázolta. Eszerint „A programadó feladata nem az, hogy az ügy teljesíthetőségének különböző fokait megállapítsa, hanem, hogy az ügyet mint olyan megvilágítsa: másként szólva: kevésbé kell törődnia az úttal, mint a céllal.”[1] Továbbá: (A programadó) „jelentősége csaknem mindig csupán a jövőben mutatkozik meg, mivel ő nemritkán az, akit »világidegen« szóval illetnek. Mert ha a politikus művészete valóban megfelel a lehetséges művészetének, a programadó azokhoz tartozik, akikre áll, hogy az isteneknek csak úgy tetszenek, ha a lehetetlent követelik és akarják.”[2]

Hitler ezzel az írással egy átfogó elméletet kívánt a nép elé állítani a marxizmus ellenében.[3] Emellett úgy kívánta bemutatni addigi pályáját, mint ami pártja és az egész nép ideális vezetőjévé teszi őt a zsidóság, mint közös ellenség elleni összefogásban. Megerősítette az NSDAP 25 pontos programjának érvényességét. Megállapította, hogy a nemzeti szocializmus egyik elődjének számító völkisch mozgalom sikertelen maradt és ideje lejárt; ezzel szemben az NSDAP modern, céltudatos gyűjtőmozgalommá vált, amely sikerrel tömörítheti a weimari köztársaság nacionalista és antidemokratikus erőit.[4]

A mű legfontosabb programmatikus elemei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bár a könyv Hitler szándékai szerint sem tekinthető egy összefoglalt programnak, benne számos olyan elem szerepel, amelyek a későbbiekben Hitler és a náci mozgalom programjának legfontosabb alkotórészei közé kerültek. Ezek a következők:

  • Az egyesülés követelése Ausztriával (Anschluss);
  • Hitler antiszemita meggyőződésének részletes bemutatása azzal, hogy a zsidók egy világméretű összeesküvés révén térdre akarják kényszeríteni Németországot és az egész világot. Többek között a zsidókat azzal is vádolta, hogy a prostitúció támogatásával, a szifilisz terjesztésével is világuralmi céljaikat szolgálják. A marxizmust és a szociáldemokráciát egyaránt zsidó, és emiatt is megsemmisítendő világnézetnek jelölte meg, csakúgy, mint a szovjetunióbeli bolsevizmust és az amerikai kapitalizmust. A zsidó összeesküvés elméletének tárgyalásakor a Cion bölcseinek jegyzőkönyvei című, az Ohrana, a cári titkosszolgálat által hamisított dokumentumra támaszkodott, ami először 1919-ben jelent meg Németországban.[5]
  • A német munkások megnyerése az osztályharc helyett a fajok közötti harc számára;
  • A szovjetunióbeli bolsevizmus felszámolása valamint az ország meghódítása a „szűk helyre beszorított” germán faj számára (Lebensraum-elmélet).
  • A kétfrontos háború elkerülése, az első világháború keserű tapasztalatai alapján, szövetség Angliával és a fasiszta Olaszországgal.
  • A parlamenti demokrácia elvetése, amit egy germán Führer-állammal kell felváltani, mely utóbbi híven képviseli majd a „népközösség” (Volksgemeinschaft) érdekeit.

A tömegek szerepe[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Mein Kampfban Hitler részletesen kifejti elgondolásait a tömegek szerepéről és meghódításuk lehetőségeiről. Abból indul ki, hogy a marxizmus elleni harcban gondolni kell arra is, mi történik majd, ha a szociáldemokráciát sikerül összeroppantani. Nem várható, hogy a munkások a polgári pártok felé fordulnának.[6] Ezért alkalmassá kell tenni az NSDAP-t a tömegek megnyerésére. Ehhez azonban le kell egyszerűsiteni az üzeneteket. „Minden nagy vezér művészete abban áll elsősorban, hogy egy nép figyelmét ne szétszórja, hanem mindig csak egyetlen ellenségre összpontosítsa... Egy nagy vezér zsenialitásához hozzátartozik, hogy még az egymással ellentétben álló ellenfeleket is úgy jelenítse meg, mint amelyek egyetlen kategóriához tartoznak, mert különböző ellenségek felismerése a gyenge és bizonytalan kategóriáknál könnyen vezethet ahhoz, hogy kételkedni kezdjenek saját igazukban.”[7] Ezt az egyetlen ellenséget a zsidóságban találta meg, amelynek végletekig eltorzított alakjába belefoglalta a marxizmust, a munkásmozgalmat, a polgári baloldalt, a humanizmust, az európai jogrendet egyaránt[8]

A fajelmélet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hitler a Mein Kampfban a társadalom működésének alapját az úgynevezett természeti törvényben találja meg. A Teremtő, a természet eszerint létrehozta a különböző fajokat, utána pedig távolságtartóan szemléli egymással folytatott küzdelmüket.[9] A természet a tiszta fajokat részesíti előnyben, a fajok keveredése mindig gyengébb minőséghez vezet. Az ilyen faji romlás végeredménye a degradálódott fajok pusztulása.[10]

A Mein Kampf szerint háromféle faj létezik a Földön: kultúrateremtő, kultúrahordozó és kultúraromboló. Kultúrateremtésre kizárólag az árják képesek. (Hitler nem fejti ki, kiket sorol az árják körébe.) Az általuk teremtett kultúrát néhány más faj (ezek sincsenek közelebbről meghatározva, de példaképpen a japán ide tartozik) tovább hordozhatja. Az európai népek közül mindenesetre a germán származásúak automatikusan az árják köré sorolódnak. A kultúraromboló fajok alapvetően a zsidók, illetve az említés szintjén itt szerepelnek a négerek is. A könyv jelentős része a zsidók eredendő bűneit és alantasságukat részletezi. „A vég azonban az lesz, hogy egy ilyen néptől elveszik a létezés jogát a világon ... Egy erősebb nem a gyengéket elűzi, mivel az életre való törekvés végső formájában mindig szét fogja törni az úgynevezett humanizmus minden nevetséges kötelékét, hogy helyére engedje lépni a természet humanitását, amely megsemmisíti a gyengét, hogy helyet adjon az erősnek.”[11]

A zsidókkal való keveredést még a zsidókérdés végleges megoldása előtt meg kell akadályozni.[12] Emellett azonban az árja fajokban, a németek között is vannak gyengék, satnyák, betegek, akiknek a szaporodása káros a népre. Ezért „itt is a legkeményebb és legmélyebbre ható elhatározásokra kell jutni.”[13] Az árja faj nemesítésében elsősorban a testi erőre kell hangsúlyt fektetni. „A tudósok népe, ha ráadásul testileg degenerált, akaratgyenge és gyáva pacifista, nem fogja meghódítani az egeket, sőt még csak a földön való létezést sem tudja majd magának biztosítani.”[14] Az árja tömegekből is ki kell választódnia egy szűk elitnek. „És tisztában kell lenni vele, ha egy népből kiválik az egy célra egyesült legmagasabb energia és tetterő egy bizonyos száma, és ezáltal a széles tömegek tehetetlenségéből elegendő mértékben kivonja magát, úgy e kicsiny százalék az összlétszám urává emelkedik fel. A világtörténetet kisebbségek csinálják, akkor, ha e kisebbségben a szám megtestesíti az akarat és az elhatározó erő többségét.”[15]

A Mein Kampf szövegei hatalomra kerülése után gondokat is okoztak Hitlernek. 1936-ban például, a rajnai demilitarizált övezetbe történt bevonulása idején, amikor békülékeny szövegeket hangoztatott Franciaországgal szemben, egy francia újságíró emlékeztette őt a Mein Kampfra, amelyben a franciákat ősellenségként állította be. Hitler válaszában kijelentette, hogy különbséget kell tenni egy politikus régi szavai és aktuális tettei között: „Politikus vagyok. Korrektúráimat a külpolitikámban eszközlöm, ami a Franciaországgal való megegyezésre van ráállítva.”[16]

Fejezetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Alább a 2007-es magyar kiadás tartalomjegyzéke, ami megegyezik a legtöbb magyar és külföldi kiadáséval, a fordító előszavát és a név- és tárgymutatót leszámítva. Az Ajánlást más kiadásokban nem tüntetik fel külön, az Előszó részének tekintik.

  • A fordító előszava
Hitlerről - másként
  • Előszó
  • Ajánlás
Első kötet: SZÁMVETÉS
  • 1. fejezet: A szülői házban
  • 2. fejezet: A bécsi élet iskolaévei, keserves esztendők
  • 3. fejezet: Általános politikai megfigyelések bécsi tartózkodásom alatt
  • 4. fejezet: München
  • 5. fejezet: A világháború
  • 6. fejezet: Háborús propaganda
  • 7. fejezet: A forradalom
  • 8. fejezet: Politikai tevékenységem kezdete
  • 9. fejezet: A Német Munkáspárt
  • 10. fejezet: Az összeomlás okai
  • 11. fejezet: Nép és faj
  • 12. fejezet: A Nemzetiszocialista Német Munkáspárt fejlődésének kezdete
Második kötet: A NEMZETISZOCIALISTA MOZGALOM
  • 1. fejezet: Világnézet és párt
  • 2. fejezet: Az állam
  • 3. fejezet: Állami illetőségű személy és állampolgár
  • 4. fejezet: Személyiség és népi állameszme
  • 5. fejezet: Világnézet és szervezet
  • 6. fejezet: Korai küzdelmek. A szónoklat jelentősége
  • 7. fejezet: Harcban a vörös fronttal
  • 8. fejezet: Vetélytárs nélkül hatalmas az erős!
  • 9. fejezet: Alapvető elgondolások az SA értelméről és szervezetéről
  • 10. fejezet: A föderalizmus mint álarc
  • 11. fejezet: Propaganda és szervezés
  • 12. fejezet: A szakszervezeti kérdés
  • 13. fejezet: A német szövetségi politika a háború után
  • 14. fejezet: Keleti tájékozódás vagy keleti politika
  • 15. fejezet: Jogos önvédelem
  • Zárszó

A könyv kiadásai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hitler eredetileg a Vier und halb Jahre Kampf Gegen Lüge, Dummheit und Feigheit (Négy és fél év harc a hazugság, butaság és gyávaság ellen) címet szánta művének. A könyvszakmához értő barátai hatására kapta a könyv ismert címét. Hitler börtönhónapjai alatt a könyv első része készült el, ami 1925-ben meg is jelent. Hitler számított arra, hogy a könyv sok kiadásban jelenik majd meg, és az ebből származó bevételekből rendezheti a perköltségekkel kapcsolatos tartozásait is. Szabadon bocsátása után írta meg a második kötetet, ami sok ismétlést is tartalmaz. Ez 1927-ben jelent meg, majd a későbbiekben a két rész egy kötetben került kiadásra.[17]

A mű eleinte nem keltett nagy visszhangot. Csak az 1929-33-as nagy gazdasági világválság idején kezdett megélénkülni az érdeklődés iránti, hogy aztán Hitler hatalomra jutása után eladási számai minden rekordot megdöntsenek. Később különböző alkalmakkor az állam is ajándékba adta polgárainak, így például az ifjú pároknak házasságkötéskor.[18]

A könyv több országban évtizedeken át be volt tiltva. Magyarországon kereskedelmi forgalomban kapható. Az eredeti mű szerzői jogai ma (miután a kiadó Eher-Verlagot államosították) a bajor szövetségi állam tulajdonában vannak 2015-ig, a jogvédelem lejártáig.

Hitler 1928-ban, pártja súlyos választási veresége után hozákezdett a Mein Kampf folytatásának megírásához. Ebben az írásában főleg külpolitikai kérdésekkel foglalkozott. A Zweites Buch-nak („Második könyv”) nevezett dokumentumot csak halála után publikálták.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Mein Kampf, München, 1938 229. oldal
  2. Mein Kampf, München, 1938 231. oldal
  3. Barbara Zehnpfennig: Hitlers „Mein Kampf“: Eine Interpretation. Wilhelm Fink Verlag, 2006, ISBN 3-770-53533-2, 34. oldal
  4. Othmar Plöckinger: Geschichte eines Buches: Adolf Hitlers „Mein Kampf“: 1922–1945. München 2011, S. 80 f.
  5. Wolfgang Wippermann: Agenten des Bösen. Verschwörungstheorien von Luther bis heute. be.bra. Verlag Berlin 2007, 80. és az azt követő oldalak
  6. Mein Kampf, München, 1938 190. oldal
  7. Mein Kampf, München, 1938 247. oldal
  8. Ormos 1993 100. oldal
  9. Mein Kampf, München, 1938 247. oldal
  10. Mein Kampf, München, 1938 311. oldaltól
  11. Mein Kampf, München, 1938 145. oldal
  12. Mein Kampf, München, 1938 444. oldaltól
  13. Mein Kampf, München, 1938 280. oldal
  14. Mein Kampf, München, 1938 452. oldal
  15. Mein Kampf, München, 1938 441. oldal
  16. Domarus I/2 kötet, 580. oldal
  17. Ormos 1993 87. oldal
  18. Ormos 1993 88. oldal

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magyar nyelvű

Német nyelvű:

Angol nyelvű:

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Mein Kampf című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.