Titkosszolgálat

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A titkosszolgálat az államok érdekeinek védelmében, titkos eszközökkel dolgozó állami szervezetek összefoglaló elnevezése.

Feladataik közé tartozik elsősorban az információszerzés az adott állam ellen irányuló, külső és belső titkos tervekről és cselekedetekről, a potenciális ellenfelek stratégiai és gazdasági helyzetének titkairól. Az információszerzés mellett gyakran titkos, úgynevezett aktív intézkedéseket is végeznek az ellenfél helyzetének hátrányos befolyásolása érdekében. Ezek sajtóbotrányok keltésétől akár robbantásokig vagy célzott likvidálásokig is terjedhetnek.

A titkosszolgálatok fajtái[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A titkosszolgálatok a kémkedés ősi mesterségéből alakultak ki. A modern titkosszolgálatok a 19. században jelentek meg és a 20. századra fejlődtek ki a világ számos országában.

A modern titkosszolgálatok tevékenységének részleteit, főképpen külső együttműködőiket a szakma szabályai szerint titokban kell tartaniuk feletteseiktől, kormányaiktól is, különösen demokratikus államokban, ahol a kormányok gyakran változhatnak. A kormányok viszont nehezen tűrik a titkosszolgálatok viszonylag nagy függetlenségét e téren. Ezért is gyakori, hogy a nagyhatalmak több párhuzamos titkosszolgálatot is működtetnek, a munkamegosztás mellett részben annak érdekében is, hogy e szolgálatok információit egymással szemben is lehessen ellenőrizni. (A KGB és a GRU az egykori Szovjetunióban, a Gestapo és az Abwehr a hitleri Németországban. Az Egyesült Államokban a „hírszerző közösség” 17 különböző szervezetből áll.[1])

A titkosszolgálatok leggyakoribb felosztása kettős: hírszerzés (Magyarországon például az Információs Hivatal, az Egyesült Államokban CIA, Nagy-Britanniában az MI6), és (kém)elhárítás (Magyarországon az Alkotmányvédelmi Hivatal, az Egyesült Államokban az FBI, Nagy-Britanniában az MI5), illetve polgári és katonai jellegű (Magyarországon a Katonai Biztonsági Hivatal, a korabeli Szovjetunióban a GRU, az Egyesült Államokban a DIA) szolgálatok. Diktatúrákban nagy szerepe van még a belső ellenzék elleni elhárító tevékenységnek, a politikai rendőrségnek (Államvédelmi Hatóság (ÁVH), KGB, Gestapo, Securitate). Demokratikus államok is végeznek – korlátok között, alkotmányvédelmi jelleggel – ilyen tevékenységet, de általában egy szervezetben a kémelhárítással.

A titkosszolgálatok állománya[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A titkosszolgálatok számára a hivatásos állományuk mellett a legfontosabb a céljaiknak megfelelő közegben tevékenykedő, tőlük eredetileg független személyek beszervezése. Feladataikat a titkosszolgálatok az esetek nagy többségében csak ilyen együttműködők révén tudják megoldani.

Terminológiai kérdések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A titkosszolgálatok elnevezései is hagyományosan sokfélék és megtévesztők, de leggyakrabban szerepel bennük az utalás a biztonságra, információra, védelemre. A diktatúrákban régebben általában az állam védelmét, biztonságát helyezték előtérbe az elnevezésben, a demokratikus országokban ehelyett gyakrabban a nemzet védelme, biztonsága szerepel.

A titkosszolgálatok hivatásos tagjai gyakran katonai rendfokozatokat viselnek, mind a katonai, mind a polgári szolgálatok esetében. Más országok a rendőrségihez hasonló vagy azzal azonos rendfokozatokat alakítottak ki.

A titkosszolgálatok hivatásos tagjait az Egyesült Államokban ügynöknek (agent) nevezik. Ez az elnevezés az amerikai angolból az utóbbi évtizedben beszivárgott magyar nyelvbe is, ami sok értelmezési zavart okoz. Hagyományosan ugyanis magyarul a titkosszolgálat hivatásos tagjai, tisztjei által beszervezett külső személyeket hívták ügynöknek. Az ügynök szónak egyébként meglehetősen pejoratív hangzása is volt, ezért hivatalosan nem is használták, hanem különböző eufemizmusokkal írták körül, mint „titkos munkatárs”; „megnyert személy”, és hasonlók. (Az amerikai angolban egyébként a hasonló pozícióban lévő személyeket „forrásnak” – source – nevezik.)

Esetenként zavart okoz a hírszerzés és a kémkedés megkülönböztetése is. Fontos látni, hogy ezek szinonímák; a kémkedés pejoratív hangzása miatt azonban a „saját oldalra” ezt a szót általában nem használják. Másrészt az újkori nagy szervezetek vezetőire, vagy olyan tagjaira, akik nem végeznek „terepmunkát”, nem is illik ez a szó. Célszerű tehát a kém szót és származékait csak a 19. század előtti hírszerzőkre használni.

Kapcsolódó cikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. About the Intelligence Community (angol nyelven). (Hozzáférés: 2012. május 4.)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Titkosszolgálat témájú médiaállományokat.