Führer

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Adolf Hitler zászlaja

A Führer egy német szó, jelentése vezér. Adolf Hitler vezetői címeként és megszólításaként vált nemzetközileg ismertté, és Benito Mussolini Duce megszólítása alapján jött létre. Először a Völkischer Beobachter használta a szót Hitlerre egyik 1921-es számában.[1] A címet azonban mások is használták ebben az időben, például Ernst Thälmann 1926-tól.[2]

A nemzetiszocialista hatalomátvétel és Paul von Hindenburg elnök halála után, 1934. augusztus 2-án Hitler Vezér és birodalmi kancellárként egyesítette az államfői és kormányfői posztot. Egyúttal ő lett a Harmadik Birodalom legfőbb bírója, a hadsereg főparancsnoka, és az ő kezében összpontosult mind a törvényhozó, mind a végrehajtó hatalom. Az összes miniszter és hivatalnok neki tartozott felelősséggel, valamint a hadsereg rá esküdött fel. Mindezek ellenére a propaganda igyekezett úgy beállítani, hogy a Führer csupán első az egyenlők között, és a korlátlan hatalmat csakis a népért gyakorolja. A nagy hatalommal együtt megvalósult a Führerprinzip, vagyis a vezérelv elmélete is, és mindent Hitler akaratának rendeltek alá.[3]

Hasonló címek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Sok politikus akadt a történelem során, aki a Führerhez hasonló címet vett fel, hogy kifejezze hatalmát. A második világháború idején ez főleg fasiszta államokban és jobboldali diktatúrákban volt jellemző, ám a hidegháború idején több kommunista politikus is használta ezeket.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Vitári Zsolt: Az NSDAP születése. Új párt a köztársaság ellen, 1919-1925. nemettortenelem.tti.btk.pte.hu. (Hozzáférés: 2011. április 26.)
  2. Rubicon: Párthadseregek a weimari köztársaságban, XXII. évfolyam 217. szám, 2011/05, ISSN 0865-6347, 21–24. old.
  3. Pólay Elemér: A német nemzeti szocialista jogfelfogás és a római jog, 1939