Führer
A Führer egy német szó, jelentése vezér. Adolf Hitler vezetői címeként és megszólításaként vált nemzetközileg ismertté, és Benito Mussolini Duce megszólítása alapján jött létre. Először a Völkischer Beobachter használta a szót Hitlerre egyik 1921-es számában.[1] A címet azonban mások is használták ebben az időben, például Ernst Thälmann 1926-tól.[2]
A nemzetiszocialista hatalomátvétel és Paul von Hindenburg elnök halála után, 1934. augusztus 2-án Hitler Vezér és birodalmi kancellárként egyesítette az államfői és kormányfői posztot. Egyúttal ő lett a Harmadik Birodalom legfőbb bírója, a hadsereg főparancsnoka, és az ő kezében összpontosult mind a törvényhozó, mind a végrehajtó hatalom. Az összes miniszter és hivatalnok neki tartozott felelősséggel, valamint a hadsereg rá esküdött fel. Mindezek ellenére a propaganda igyekezett úgy beállítani, hogy a Führer csupán első az egyenlők között, és a korlátlan hatalmat csakis a népért gyakorolja. A nagy hatalommal együtt megvalósult a Führerprinzip, vagyis a vezérelv elmélete is, és mindent Hitler akaratának rendeltek alá.[3]
Hasonló címek [szerkesztés]
Sok politikus akadt a történelem során, aki a Führerhez hasonló címet vett fel, hogy kifejezze hatalmát. A második világháború idején ez főleg fasiszta államokban és jobboldali diktatúrákban volt jellemző, ám a hidegháború idején több kommunista politikus is használta ezeket.
- Oswald Mosley, a Brit Fasiszta Unió vezetője a The Leader címet használta.
- Francisco Franco spanyol diktátor a Caudillo címet vette fel.
- Jozef Tiso szlovák államfő címe Vodca lett 1942-ben.
- Ion Antonescu román diktátor Conducătornak nevezte magát. Később Nicolae Ceaușescu is használta a címet.
- Ante Pavelić, a Független Horvát Állam diktátora felvette a Poglavnik címet.
- Szálasi Ferenc a Nemzetvezető titulust használta.
- Vidkun Quisling Førernek nevezte magát.
- Rafael Trujillo Molina az El Jefe megnevezést használta.
Források [szerkesztés]
- ↑ Vitári Zsolt: Az NSDAP születése. Új párt a köztársaság ellen, 1919-1925. nemettortenelem.tti.btk.pte.hu. (Hozzáférés: 2011. április 26.)
- ↑ Rubicon: Párthadseregek a weimari köztársaságban, XXII. évfolyam 217. szám, 2011/05, ISSN 0865-6347, 21–24. old.
- ↑ Pólay Elemér: A német nemzeti szocialista jogfelfogás és a római jog, 1939
|
|||||||||||||||||||||||||

