Joseph Goebbels

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Joseph Goebbels
Bundesarchiv Bild 146-1968-101-20A, Joseph Goebbels.jpg
Joseph Goebbels
A Harmadik Birodalom 2. kancellárja
Hivatali idő
1945. április 30.1945. május 1.
Előd Adolf Hitler
Utód Lutz Graf Schwerin von Krosigk, mint vezető miniszter
A Harmadik Birodalom információs- és propagandaminisztere
Hivatali idő
1933. március 13.1945. április 30.
Utód Werner Naumann

Született 1897. október 29.
Rheydt, Poroszország,  Német Birodalom
Elhunyt 1945. május 1. (47 évesen)
Berlin,  Harmadik Birodalom
Párt Nemzetiszocialista Német Munkáspárt (NSDAP)

Joseph Goebbels Signature.svg
Joseph Goebbels aláírása

Dr. Paul Joseph Goebbels (Rheydt, 1897. október 29.Berlin, 1945. május 1.) Adolf Hitler nemzetiszocialista Németországának propagandaminisztere.

Gyermek- és fiatalkora[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Németországban, Rheydtben született. Egy katolikus egyházi iskolába járt, gimnáziumát szülővárosában végezte. Katolikus ösztöndíjat nyert az egyetemi tanulmányaira. Összesen nyolc egyetemen volt hallgató (Heidelberg, Bonn, Freiburg, Würzburg, Köln, Frankfurt am Main, München, Berlin). Az egyetemi évei alatt írói álmokat dédelgetett, de legtöbb próbálkozását elutasították. Megjelent azonban két regénye:

  • Michael, egy német sors naplóoldalakon (Michael, ein deutsches Schicksal in Tagebuchblättern); 1928
  • Iskarioti Júdás (Judas Iskariot); 1928.

továbbá számos politikai tartalmú műve:

  • Kommunizmus maszk nélkül (Kommunismus ohne Maske); 1935
  • A tántoríthatatlan/Vasszív (Das eherne Herz); 1943

Sikertelenségei miatt a zsidó összeesküvést vádolta, ezekben az években vált antiszemitává. Német irodalom és dráma szakon végzett. 1922-ben, Heidelbergben avatták doktorrá. A disszertációjának címe: „Wilhelm von Schütz, mint drámaíró. Egy tanulmány a romantikus iskola drámáinak történelméről.” („Wilhelm von Schütz als Dramatiker. Ein Beitrag zur Geschichte des Dramas der Romantischen Schule”).

Nemzetiszocialista tevékenysége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1922 júniusában találkozott Hitlerrel, majd levelet írt hozzá. („Feljövő fényes csillagként jelentél meg Uram mámoros szemünk előtt, csodákat műveltél, hogy eloszlasd a bennünket körülvevő sötétséget és szkepticizmust; hitet adtál nekünk”)

A nemzetiszocialista eszmékben a szocialista vonal keltette fel érdeklődését. Goebbels véleménye szerint az NSDAP-nek a szegény rétegekre kell támaszkodnia, és minden eszközzel a tőkések ellen kell harcolni, még akkor is, ha a bolsevizmust kell ehhez segítségül hívni. Ekkor még a Gregor Strasser vezette berlini pártrészben tevékenykedett, mint Strasser tanácsadója, s ez a részleg inkább a szocialista részt vallotta magáénak.

Hitler megharagudott a kijelentései miatt, mire Goebbels Hannoverben előadott beszédében követelte Hitler azonnali eltávolítását a pártból. Hitler felismerte benne a propagandistát, ezért meghívta berchtesgadeni birtokára – a későbbi Berghofra – egy hétvégére, ahol fejtegetéseivel végül is sikerült az oldalára állítania. Goebbels már ez előtt is csodálattal ír Hitlerről a naplójában. Az NSDAP pártlapjában, a Völkischer Beobachterben Adolf Hitler mellé állt.

1926-ban az NSDAP berlini szervezetének vezetője lett, feladata az akkor még fegyelmezetlen SA megreformálása lett. Az ő időszaka alatt az SA létszáma jelentősen megnőtt, fegyelmezett katonai alakulattá vált. Az SA által alkalmazott provokációk, tüntetések és ellentüntetések jelentősen hozzájárultak az NSDAP 1933-as választási győzelméhez. Hitler a siker elismeréseként kinevezte a III. Birodalom információs és propagandaminiszterévé, később a német kultúra és művészet miniszterévé.

Miniszterként ellenőrzése alá vonta a médiát. Himmlerrel és Rosenberggel közösen kialakított egy sajátos nemzetiszocialista ünnepkört, amely szakított a keresztény hagyományokkal. Irányításával zajlott le a zsidó tulajdonosú üzletek bojkottja, a nem elfogadott nézetű irodalmi művek nyilvánosan történő elégetése (a könyvek máglyára kerülése 1933. május 10-től kezdődött). Vidéken 42 birodalmi propagandahivatal működött, a munkatársak több mint kétharmada egyetemet végzett egyén volt. A nemzetiszocialista propagandára az erő és a hatalom igézete, a geometria mámora, neoklasszicista gigantománia volt jellemző. Az állami szórakoztatás erősebb szerepet kapott a művészet szabadságával szemben. Ennek fontos megnyivánulása volt az 1936-ban rendezett berlini olimpia, mint grandiózus jelenség.[1] Nagy szerepe volt az SA-vezér Ernst Röhm elleni konspirációban, és a hosszú kések éjszakájának lebonyolításában.

Gyakori vélekedés szerint 1933. március 23-án Goebbels ötletére gyújtották fel a Birodalmi Gyűlés (Reichstag) épületét, amelyet politikai tisztogatásokra használtak fel. Több más elmélet is létezik még a Reichstag felgyújtását illetően, van aki a bolsevikok számlájára írja azt, ám a mai történészek többsége a magányos gyújtogatást fogadja el.[2][3]

1938. november 9-én Goebbels tervei alapján hajtották végre a Kristályéjszakát (Reichskristallnacht), melynek során a nemzetiszocialista félkatonai alakulatok zsidó tulajdonú üzleteket fosztottak ki, illetve megölték tulajdonosaikat.

Személyisége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Goebbels számos fiatal színésznővel folytatott viszonyt. Több luxusberendezésekkel felszerelt villát tartott, saját jachtja volt Velencében.

Fanatikusan hitt Hitlerben, a Führert elkísérte legutolsó tartózkodási helyére, a Führerbunkerbe is. 1945. május elsején, este 8 órakor megállapodott egy SS-orvossal, Helmut Kunzcal, hogy Goebbels hat gyermekét megölik. Morfiuminjekciót adtak be nekik, majd öntudatlan állapotukban cianidot tartalmazó ampullát tettek a szájukba, majd összenyomták azt. Nem sokkal később Goebbels és felesége, Magda Goebbels a Kancellária kertjébe ment, ahol közös öngyilkosságot követett el.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. tortenelem.fazekas.hu/uploads/253.doc
  2. Hahner Péter, i. m. 284. old.
  3. Ian Kershaw, i. m. 431. old.

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Anna Maria Sigmund: A nácik asszonyai, Európa Könyvkiadó, Budapest, 2007, ISBN 978-963-07-8407-8
  • Hahner Péter: 100 történelmi tévhit avagy amit biztosan tudsz a történelemről - és mind rosszul tudod, Animus Kiadó, Budapest, 2010, ISBN 978-963-9884-95-3
  • Ian Kershaw: Hitler, 2003, Szukits Könyvkiadó, ISBN 963-9441-94-5

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Joseph Goebbels témájú médiaállományokat.