Vaskereszt

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
1914-es Vaskereszt

A Vaskereszt (németül Eisernes Kreuz; Loudspeaker.svg kiejtése) a történelmi Porosz Királyság, később az egységes Németország katonai kitüntetése volt, amelyet 1813. március 10-én Breslauban (a mai Wrocław) alapított III. Frigyes Vilmos porosz király. A napóleoni háborúk lezárulta után az 1870-es porosz–francia háború, illetve az első és a második világháború idején adományozták. A háború után Németország lemondott használatáról, napjainkban csak felségjelzésként jelenik meg a német hadsereg járművein.

A Vaskereszt eredetileg kifejezetten katonai kitüntetés volt, de volt példa rá, hogy katonai erényeket felmutató civil személyt tüntettek ki vele. Hanna Reitsch civil berepülőpilótát hősiessége miatt Adolf Hitler a Vaskereszt első osztályával tüntette ki. Ő egyike annak a két nőnek, akinek első osztályú Vaskeresztet adtak át a második világháború idején.

Forma[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Vaskeresztet (egyenlő szárú, fehér szegélyű kereszt, amelynek szárai a kereszt középpontjától távolodva egyre szélesebbek lesznek) Karl Friedrich Schinkel építész tervezte. Schinkel a teuton lovagok által a 14. században viselt keresztről mintázta a kitüntetést, de ez volt Nagy Frigyes jelképe is.

A kereszt korábban a teuton lovagok jelképe volt, a Vaskereszt formája pedig 1870 óta egészen napjainkig a német fegyveres erők jelképe.

1813-ban, 1870-ben és 1914-ben a kitüntetés szalagja fekete volt, oldalán két vékony fehér sávval. A civil személyek számára kiadott Vaskereszt szalagja fehér volt, szélén két vékony fekete sávval.

A kitüntetést a német történelem több szakaszában is kiadták, a kiadás évét a kereszten mindig megjelenítették. Az első világháborús Vaskeresztek az „1914”, míg a második világháborús kitüntetések az „1939”-es évszámot hordozzák a kereszt alsó szárán. A hátoldalon látható 1813 az alapítás évére emlékeztet. Az első világháborúban Vaskereszttel kitüntetett katonák a második világháború idején megkaphatták a Vaskereszt magasabb osztályát is. Ilyen esetekben a régi Vaskereszt szalagjára egy „1939” feliratú csatot helyeztek. (Az első világháború idején hasonló kitüntetést adományoztak azoknak, akik az 1870-es háború idején már kitüntették magukat, de ezen katonák száma a nagyobb időbeni távolság miatt jóval kevesebb volt.)

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Korai története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Vaskereszt 1870-ből

A Vaskeresztet 1813. március 10-én alapította Boroszlóban a Napóleon elleni felszabadító háborúban küzdő katonák számára. 1870. július 19-én I. Vilmos porosz király újból engedélyezte e kitüntetés kiadását a francia-porosz háborúban hősiesen viselkedő katonák számára. Az 1895-ben a még szolgáló 1870-es kitüntetettek számára egy „25” feliratú szalagcsatot adtak át. Az első világháború első napjaiban, 1914. augusztus 5-én II. Vilmos császár újból ismét lehetővé tette a Vaskereszt adományozását. A kitüntetés történetének e három korai szakaszában a Vaskeresztet a porosz király adományozta. A korai Vaskeresztnek három fokozata volt:

  • Vaskereszt Másodosztálya (németül: Eisernes Kreuz 2. Klasse)
  • Vaskereszt Első Osztálya (németül: Eisernes Kreuz 1. Klasse)
  • A Vaskereszt Nagykeresztje (németül: Großkreuz des Eisernen Kreuzes vagy Großkreuz)

A Vaskereszt három osztálya egyedien nézett ki, viselésük módja különbözött. A Vaskereszt Első Osztályát a kitüntetett egyenruhájának bal oldalán, a szíve fölött viselte. A Vaskereszt Nagykeresztjét és a Vaskereszt Másodosztályát a szalag is megkülönböztette egymástól.

A Vaskereszt Nagykeresztjét a német haderő idősebb tábornokainak adományozták. A legmagasabb fokozatot, a Vaskereszt Nagykeresztjének csillagát mindössze kétszer adták át, 1813-ban Gebhard von Blücher marsallnak, míg 1918-ban Paul von Hindenburgnak. A második világháború idején tervezték e kitüntetés átadását a háború legsikeresebb német parancsnokának, de a náci Németország veresége miatt erre nem került sor.

A Vaskereszt Másodosztályát és a Vaskereszt Első Osztályát rangra való tekintet nélkül adományozták. Más európai országokban a kitüntetéseket a kitüntetett rangjára való tekintettel adományozták, a Vaskeresztet azonban a legalacsonyabb és legmagasabb rangú katona is megszerezhette. Poroszország egyéb kitüntetései is igazodtak a katonai rangokhoz, a Vaskereszt velük ellentétben egalitárius jellegű.

Az első világháborúban körülbelül 3,5 millió másodosztályú Vaskeresztet adtak át[1], míg 145 000 német katona az első osztályú Vaskereszttel tüntette ki magát.[2] Adolf Hitlert első osztályú Vaskereszttel tüntették ki, ami ritkaság volt a sorozott katonák között. Hitler későbbi pályafutása során is viselte a kitüntetést, ez számos korabeli fényképen látható.

Második világháború[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Wehrmacht jelképe

Hitler is a hagyományok folytatása mellett döntött és a második világháború első napján kiadott rendeletében újraélesztette a Vaskeresztet.[3] A második világháború idején a Vaskereszt három osztályát adományozták. A legalacsonyabb szintű Vaskereszt és a legmagasabb szintű Nagy Kereszt közé beiktatták a Vaskereszt Lovagkeresztjét. A Lovagkereszttel a Pour le Mérite nevű porosz kitüntetést helyettesítették, amelyet Hitler nem kedvelt. Megváltozott a szalag is, amelynek alapszíne vörös lett, szélein fehér és fekete sávok futottak végig. (E színek voltak akkoriban Németország nemzeti színei is.) A civilek számára Hitler létrehozta a Hadiszolgálati Keresztet.

Vaskereszt[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Vaskereszt Másodosztálya (1939)

A Vaskereszt hagyományos változatát 1939-től kezdve két osztályban adták át:

  • Vaskereszt Másodosztálya (németül: Eisernes Kreuz 2. Klasse)
  • Vaskereszt Első Osztálya (németül: Eisernes Kreuz 1. Klasse)

A kitüntetést a csatában és a harcterek környékén mutatott hősies magatartásért adományozták.

A Vaskereszt Másodosztályát három különböző módon viselték:

  • A zubbony második gomblyukában
  • Nem harctéri öltözetben a szalagján önállóan lógott
  • Hétköznapi egyenruhában csak a kitüntetés szalagja volt látható a zubbony második gomblyukában

A Vaskereszt Első Osztálya egy szalag nélküli kitűzhető medál volt, amelyet a zubbony nyaki részének közepén helyeztek el. A katonák először a Vaskereszt alsóbb fokozatait nyerhették el, a magasabb osztályokat csak az alacsonyabb osztályok megszerzése után kaphatták meg. A második világháború idején 5 millió másodosztályú és 730 000 első osztályú Vaskeresztet adtak át.[4] Mindössze két kapott első osztályú kitüntetést, míg a finn haderő két zsidó vallású katonája visszautasította a Vaskeresztet.

A Vaskereszt Lovagkeresztje[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Vaskereszt Lovagkeresztjét (németül: Ritterkreuz des Eisernen Kreuzes, vagy Ritterkreuz) a harctéren tanúsított önfeláldozó hősiességért és a sikeres hadvezetésért adományozták. A Lovagkeresztet öt fokozatba sorolták:

Összesen 7313 darab lovagkeresztet adtak át. Ezek közül mindössze 883 volt tölgylombokkal ékesített, 160 tölgylombokkal és kardokkal, és 27 tölgyfalombokkal, kardokkal és gyémántokkal. A legmagasabb rangú Lovagkeresztből egyetlen darabot adományoztak. A Lovagkeresztet az ingnyakban hordták.

A Vaskereszt Nagykeresztje[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A lovagkereszthez hasonlóan a Nagykereszt is az ingnyakból lógott. A Nagykereszt a Lovagkereszt felnagyított változata, szegélye eredetileg arany színű volt, ám ezt az átadás előtt ezüstre cserélték. A Nagykeresztet egy 57 milliméter széles szalagon viselték, amelynek színei megegyeztek a Lovagkereszt színeivel. A Nagykereszttel nem a harctéren mutatott kitűnő magatartást jutalmazták, hanem a törzskar olyan tisztjeinek, akik kitűnő stratégiai döntésükkel alapvetően befolyásolták a háború kimenetelét. Ezt a kitüntetést csak Hermann Göring birodalmi légimarsall kapta meg, akinek 1940. július 19-én a Benelux államok lerohanása és a Franciaország elleni győzelmet követően adományozták a Vaskeresztet. A Nagykeresztet Adolf Hitler adta át Göringnek, ám ez a kitüntetés elpusztult a szövetségesek Berlin elleni légitámadásainak idején. Göring több másodpéldányt is készíttetett a Nagykeresztből, ezek közül egyet akkor is viselt, amikor a szövetségesek fogságába esett.

A Vaskereszt Nagykeresztjének Csillaga[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Vaskereszt Nagykeresztjének Csillaga (1813)

Az első Nagykereszt Csillagát 1815-ben Gebhard Leberecht von Blüchernek a waterlooi csatában aratott győzelméért adományozták. A másodikat Paul von Hindenburg kapta az 1918 tavaszi német győzelmeket követően. Ezt a kitüntetést a második világégés során egyetlen német katona sem érdemelte ki. A legmagasabb rangú Vaskereszt egyetlen példányát a háború legsikeresebb német tábornokának szánták, ám a Wehrmacht veresége miatt nem adták át. A kitüntetés egyetlen ismert példányát az amerikai hadsereg katonái találták meg a háború utolsó napjaiban és hadizsákmányként az Egyesült Államokba vitték.

A Vaskereszt a háború után[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A háború utáni német állam megtiltotta a horogkereszt használatát, ezért 1957-ben határozatot hoztak a második világháború Vaskeresztjén látható szvasztika tölgyfalombokkal történő helyettesítéséről. A hidegháború befejeződése óta a német hadsereg újból részt vesz Németország határain kívüli fegyveres akciókban. Jelenleg Németországban nem adományoznak kifejezetten katonai kitüntetést, ezért mozgalom indult a Vaskereszt újraélesztése érdekében.[5] 2007-ben egy 5000 támogató aláírást tartalmazó petíció került a Bundestag képviselőinek asztalára.[6][7] A javaslattevő hangsúlyozta, hogy a bár a Vaskeresztet Európa-szerte a hitleri rezsimmel és az az által elkövetett szörnyűségekkel azonosítják, de a Bundeswehr külföldi bevetései során a szolidaritás és az érkező segítség jelképévé vált a világ háborús régióiban.[8] Jelképként való megítélését rontja, hogy a szélsőjobboldali csoportok előszeretettel jelenítik meg lobogóikon, emblémáikon.[9][10] A Bundeswehr napjainkban is jelképeként használja a Vaskeresztet, amelynek színe hivatalosan kék és ezüst, de a harci eszközökön a hagyományos fekete-fehér változat látható 1956 óta.[11]

Érdekességek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Vaskereszt-kitűző az első világháborúban adományaikkal Németországot támogató amerikaiaknak
  • A Vaskereszt jelképe többször is feltűnik a német történelemben. 1813-ban a porosz Marianna hercegnő felhívást intézett a porosz asszonyokhoz, hogy azok aranyékszereiket adják át porosz államkincstárnak a Napóleon elleni hadjárat finanszírozására. Az ékszereiktől megváló asszonyoknak egy vasból készített, Vaskeresztet ábrázoló kitűzőt ajándékoztak, amelyen az „Aranyat adtam a vasért” (németül: Gold gab ich für Eisen) felirat volt olvasható.[12]
  • Az első világháború idején a felhívást megismételték. Az Egyesült Államokban élő adományozók számára külön angol-német nyelvű Vaskereszt-kitűzőt adományoztak
  • A Berlin melletti Großbeeren napjainkban is a település címerében viseli a Vaskeresztet. A jelkép még 1813-ból származik, amikor a porosz hadsereg győztes csatát vívott a falu határában.[13]
  • Berlin Kreuzberg nevű kerülete a Vaskeresztről kapta nevét. Az 1821-ig Temephofer Bergnek nevezett 66 méteres magaslaton emlékművet állítottak a Napóleon elleni háború hőseinek. Az emlékmű tetején egy stilizált Vaskereszt volt, amely később az egész környék névadója lett.[14]
  • 1977-ben amerikai-NSZK-jugoszláv koprodukcióban forgatták a második világháború keleti frontján játszódó Vaskereszt (Cross of Iron) című filmet. A filmben a Maximilian Schell által alakított gátlástalan tiszt saját embereit is cserbenhagyja, hogy a katonai karrier alapját jelentő kitüntetést megszerezze.

Galéria[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Eisernes Kreuz című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.
  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Iron Cross című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Vaskereszt témájú médiaállományokat.

Lábjegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Orden für Massenmord; Kitüntetés tömeggyilkosságért; A Die Zeit írása, 2008. június 5; (németül) Elérés: 2008. június 28.
  2. History and Introduction; The Wehrmacht awards; (angolul) Elérés: 2008. június 28.
  3. Verordnung über die Erneuerung des Eisernen Kreuzes; Rendelet a Vaskereszt felújításáról; Osztrák Nemzeti Könyvtár; (németül) Elérés: 2008. június 28.
  4. Az Angol Wikipedia Iron Cross cikkének ez a változata hivatkozza:
    Robin Lumsden: Medals and Decorations of Hitler's Germany, pp. 20-21
    ISBN 978-0-7603-1133-2
  5. Neues „Eisernes Kreuz"; Az új Vaskereszt; A Die Presse írása; (németül) Elérés: 2008. június 28.
  6. Vaskereszt súlyos örökséggel - Heves vita dúl Németországban az új katonai bátorsági érdemrend nevéről; A Népszabadság írása, 2008. március 12; (magyarul) Elérés: 2008. június 29.
  7. Kérvény a Vaskereszt újbóli bevezetését illetően; 2007. december 13. (németül) A Bundestag honlapja; Elérés: 2008. június 28.
  8. Jung will Tapferkeitsmedaille - aber kein Eisernes Kreuz; Jung rátermettségi kitüntetést akar - de nem Vaskeresztet; A SPIEGEL írása; 2008. március 6; (németül) Elérés: 2008. június 28.
  9. Zeichen und Symbole des Rechtsextremizmus; A szélsőjobboldal jelei és jelképei; (németül) Elérés: 2008. június 29.
  10. Symbolik; www.mut-gegen-rechte-gewalt.de, Szélsőjobboldal-ellenes portál; (németül) Elérés: 2008. június 29.
  11. Heißes Eisen; Forró vas; A Die Zeit írása, (németül) 2008. március 3; Elérés: 2008. június 29.
  12. Gold gab ich für Eisen; Aranyat adtam vasért; (németül) Elérés: 2008. június 28.
  13. Hauptsatzung der Gemeinde Großbeeren; Großbeeren közösség települési alkotmánya; (németül); Elérés: 2008. június 28.
  14. Schaumglas statt Kunststoff; Ónüveg a műanyag helyett; a Berlin Online cikke; (németül) Elérés: 2008. június 28.