Leni Riefenstahl
| Leni Riefenstahl | |
 |
|
| Születéskori neve | Helene Bertha Amalie Riefenstahl |
| Született |  Berlin1902. augusztus 22. |
| Elhunyt |  Pöcking2003. szeptember 8. (101 évesen) |
| Házastársa | Peter Jacob (1944–1947) Horst Kettner (1968–) |
| Foglalkozása | filmrendező |
| Leni Riefenstahl hivatalos oldala |
|
Leni Riefenstahl, teljes nevén: Helene Bertha Amalie Riefenstahl (Berlin, 1902. augusztus 22. – Pöcking, 2003. szeptember 8.), német filmrendező.
Értékelése[szerkesztés]
- „A szépség szörnyetege” – Susan Sontag
- „Leni Riefensahl művészetét beszennyezi szoros kapcsolata a nemzetiszocializmussal, amit súlyosbít, hogy a háború után sem volt hajlandó szembenézni azzal, hogy munkásságával mennyire kiszolgálta az embertelen náci propagandát, és hogy mennyire közel volt Hitler rezsimjéhez” – Christina Weiss, német kulturális miniszter.
- „...övé a legtöbbet elemzett (sok száz monográfia, 44.600 cikk az interneten) és a legtöbbször félremagyarázott életmű.” – Schubert Gusztáv
Munkássága[szerkesztés]
Balettot tanult, majd az 1920-as évek közepétől színésznő lett. Első filmszerepe a Korda Sándor rendezte Tragédia a Habsburg-házban c. filmben volt. Filmrendezőként a Balázs Bélával – akihez szerelmi kapcsolat fűzte – közösen írt és rendezett Kék fény c. filmmel debütált.
Hitlert Riefenstahl külseje és tehetsége egyaránt lenyűgözte. A rendezőnő szintén el volt ragadtatva Hitlertől. 1932-ben levelet írt neki, ezt követően találkoztak. Ennek következtében a rendezőnő Hitler propagandafilmesévé vált. Az első ilyen film A hit győzelme volt (1933),[1] amelyet az 1934-es nürnbergi náci pártkongresszust megörökítő Az akarat diadala követett. [2]
A filmtörténet ezt a filmet is, az 1936-os berlini olimpiát bemutató kétrészes Olimpiát is remekműnek tartja. „Tömény vizuálerotika” – írta róla Schubert Gusztáv. Az Olimpia-filmben jelenik meg először a futók mellett száguldó kamera, a légi felvétel, a teleobjektív…, egy halom – a filmezésben ma már rutinnak számító – kamerakezelési mód.
Riefenstahl haláláig tagadta politikai kapcsolatát a náci párttal. A második világháborút követően sikerült tisztázni magát, de nem filmezhetett. A fényképezéshez fordult.
Évtizedekkel későbbi, öregkori filmje, a Víz alatti impressziók anyaga 1974 és 2000 között készült az Indiai-óceán mélyén.
101 éves korában halt meg.
