Baldur von Schirach

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Baldur von Schirach
Baldur von Schirach in Prison.JPG
von Schirach (álló)
1. vezetője a Hitlerjugendnek
Hivatali idő
19311940
Előd Adolf Hitler
Utód Arthur Axmann
Hivatali idő
19401945
Előd Josef Bürckel

Született 1907. május 9.
Berlin, Német Birodalom
Elhunyt 1974. augusztus 8. (67 évesen)
Kröv, Rajna-vidék-Pfalz, NSZK
Párt Nemzetiszocialista Német Munkáspárt

Házastársa Henriette von Schirach 1933-1946
Foglalkozás politikus
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Baldur von Schirach témájú médiaállományokat.

Baldur Benedikt von Schirach (1907. május 9.1974. augusztus 8.) német ifjúsági vezető, akit a nürnbergi perben elítéltek 1945 után. Schirach volt a Hitlerjugend (HJ) vezetője, Gauleiter és Bécs vezetője (Reichsstatthalter).

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Weimarban született, apja színházigazgató volt. Anyja amerikai nő volt, Emma Middleton Lynah Tillou (1872 - 1944). Két lánytestvére volt, Viktoria és Rosalind von Schirach, és egy fiútestvére Karl Benedict von Schirach, aki 1919-ben öngyilkos lett 19 éves korában.

Tízéves korában beállt a Wehrjugendgruppe-ba, 1925-ben NSDAP tag lett. 1932 március 31-én elvette Henriette Hoffmannt, akinek apja Hitler fényképésze és közeli barátja volt. Így került Hitler közelébe, és gyakran meglátogatta a Berghofon. Négy gyerekük született, Angelika Benedikta von Schirach (1933), Klaus von Schirach, Robert von Schirach és Richard von Schirach (1942).

Politikai pályafutása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Schirach a hátsó sorban, jobból a második

1940-ben megszervezte 5 millió gyerek evakuálását a szövetségesek által terrorbombázott városokból. Később belépett a hadseregbe, és Franciaországban harcolt, ahol vaskeresztet kapott hősiességéért. A Hitlerjugend vezetését tőle Artur Axmann vette át, Schirach ezután Bécs vezetője (Reichsstatthalter) lett. Kormányzása alatt deportáltak 185 000 zsidót munkatáborba. 1943 után kegyvesztett lett, de megtartotta állását.

A nürnbergi perben azt mondta, hogy nem tudott „megsemmisítő táborok” létezéséről. 1946-ban a bécsi zsidók deportálása miatt 20 év börtönre ítélték. 1949 július 20-án felesége elvált tőle. 1966 szeptemberében engedték ki. Megírta memoárjait „Hittem Hitlerben” címmel. 1974-ben halt meg Krövben.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]