Adolf Eichmann

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Otto Adolf Eichmann
Adolf Eichmann at Trial1961.jpg
Adolf Eichmann a jeruzsálemi tárgyaláson
Született
1906. március 19.
Solingen, Németország
Elhunyt
1962. május 31. (56 évesen)
Izrael
Nemzetisége német
Halál oka kivégzés

Adolf Eichmann (signature).svg
Otto Adolf Eichmann aláírása
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Otto Adolf Eichmann témájú médiaállományokat.

Otto Adolf Eichmann (Solingen, Németország, 1906. március 19.Ramla, Izrael, 1962. május 31.[1]) német SS-főtiszt, SS-Obersturmbannführer (alezredes), a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt vezető tagja. A zsidódeportálások egyik fő szervezője, gyakran nevezik a Harmadik Birodalom fő hóhérjának. Argentínai bujkálása alatt izraeli ügynökök elrabolták és Izraelben bíróság elé állították: bűnösnek találták és 1962-ben kivégezték.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ifjúkorát Linzben töltötte (csakúgy, mint Hitler). Villamosmérnöknek tanult, azonban tanulmányait nem tudta befejezni pénzügyi okok miatt. 1932-ben, Bécsben belépett a nemzetiszocialista pártba. Politikai tevékenysége miatt el kellett hagynia Ausztriát. Németországba ment, ahol csatlakozott az SA-hoz. Himmler kinevezte a Zsidóügyi Tudományos Múzeum élére. 1935-től a berlini SD-központban Eichmann a zsidóügyek felelőse. 1937-ben Palesztinában tanulmányozta a zsidó kivándorlás lehetőségeit. 1938-tól a bécsi Zsidó Kivándorlás Központi Hivatalát vezette. 1939 végétől az RSHA (Birodalmi Biztonsági Főhivatal) IV-B-4 (zsidóügyi) ügyosztályának volt a vezetője. Részt vett a wannseei konferencián 1942 januárjában. Az európai zsidók deportálását Eichmann és munkatársai szervezték és irányították. Személyesen leghosszabb ideig Magyarországon tevékenykedett a német megszállás után. A világháború után Argentínába szökött vatikáni útlevéllel. Itt a Moszad ügynökei elrabolták, 1960-ban. Elkábítva Izraelbe csempészték, a következő évben zsidó bíróság elé állították, halálra ítélték és 1962-ben felakasztották. Hamvait a Földközi-tengerbe szórták. Izrael Állam kikiáltása óta az egyetlen, akin a halálos ítéletet végre is hajtották.[forrás?]

Eichmann Magyarországon[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Eichmann helyettese, Hermann Krumey és másik közvetlen munkatársa, Dieter Wisliceny a német hadsereggel együtt érkeztek Magyarországra 1944. március 19-én. Eichmann néhány nappal később érkezett az országba. Innen kívánta megszervezni a több százezer magyar zsidó deportálását. Sonderkommandója körülbelül 200-300 emberből állt. A deportálások lebonyolításához ez nem lett volna elég: a csendőrség és a vidéki államapparátus együttműködésére is szükségük volt. A (vidéki) zsidóság tömeges deportálását május 15-én indították el. Veesenmayer szerint július 11-ig 437 402 zsidót deportáltak Magyarországról. Eichmann ezután visszatért Németországba. Október 17-én Veesenmayer jelentette Szálasinak, hogy Eichmann visszatért, és 50 000 munkaképes (zsidó) férfi kiállítását követeli. Az első halálmenetek november 6-án indultak el a nyugati határ felé. A magyar zsidó holokauszt áldozatainak számát összesen körülbelül 400 000 főre becsülik.

Pere és kivégzése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Eichmann a háború után 4 évig Németországban favágóként bujdosott, majd sikerült Argentínába jutnia. Később felesége és gyermekei is követték, és Buenos Aires mellett, Suarezben telepedtek le. 1960-ban három izraeli ügynök fogta el. Elrabolták és 1960. május 22-én különgéppel Izraelbe szállították. Jeruzsálemben bíróság elé állították, a vádat Gideon Hausner, Izrael állam főügyésze képviselte. Az eljárás során beismerte bűnösségét. Adolf Eichmannt 1961. december 15-én kötél általi halálra ítélték, az ítéletet 1962. május 31-én hajtották végre.[1] Hamvait a Földközi-tengerbe szórták.

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Hannah Arendt: Eichmann Jeruzsálemben (1963)
  • David Cesarini: Eichmann (Bp. Gold Book Kiadó, 2006)
  • Gideon Hausner: Ítélet Jeruzsálemben (Európa kiadó, 1984)
  • V. P. Borovička: Izraeli hírszerzők (Zrínyi Kiadó 1984) ISBN 963-326-155-4

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b Benjamin Blech. The Complete Idiot's Guide to Jewish History and Culture (angol nyelven). New York: Alpha Books, 267-268. o (1999) 

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Karsai László: Holokauszt. Budapest, Pannonica, 2001 ISBN 963-9252-25-5

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Adolf Eichmann témájú médiaállományokat.