Adolf Eichmann

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Otto Adolf Eichmann
Adolf Eichmann at Trial1961.jpg
Adolf Eichmann a jeruzsálemi tárgyaláson
Született
1906. március 19.
Solingen, Németország
Elhunyt
1962. május 31. (56 évesen)
Izrael
Nemzetisége német
Halál oka kivégzés

Adolf Eichmann (signature).svg
Otto Adolf Eichmann aláírása

Otto Adolf Eichmann (Solingen, Németország, 1906. március 19.Ramla, Izrael, 1962. május 31.[1]) német SS-főtiszt, SS-Obersturmbannführer (alezredes), a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt vezető tagja. A zsidódeportálások egyik fő szervezője, gyakran nevezik a Harmadik Birodalom fő hóhérjának. Argentínai bujkálása alatt izraeli ügynökök elrabolták és Izraelben bíróság elé állították: bűnösnek találták és 1962-ben kivégezték.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ifjúkorát Linzben töltötte (csakúgy, mint Hitler). Villamosmérnöknek tanult, azonban tanulmányait nem tudta befejezni pénzügyi okok miatt. 1932-ben, Bécsben belépett a nemzetiszocialista pártba. Politikai tevékenysége miatt el kellett hagynia Ausztriát. Németországba ment, ahol csatlakozott az SA-hoz. Himmler kinevezte a Zsidóügyi Tudományos Múzeum élére. 1935-től a berlini SD-központban Eichmann a zsidóügyek felelőse. 1937-ben Palesztinában tanulmányozta a zsidó kivándorlás lehetőségeit. 1938-tól a bécsi Zsidó Kivándorlás Központi Hivatalát vezette. 1939 végétől az RSHA (Birodalmi Biztonsági Főhivatal) IV-B-4 (zsidóügyi) ügyosztályának volt a vezetője. Részt vett a wannseei konferencián 1942 januárjában. Az európai zsidók deportálását Eichmann és munkatársai szervezték és irányították. Személyesen leghosszabb ideig Magyarországon tevékenykedett a német megszállás után. A világháború után Argentínába szökött vatikáni útlevéllel. Itt a Moszad ügynökei elrabolták, 1960-ban. Elkábítva Izraelbe csempészték, a következő évben zsidó bíróság elé állították, halálra ítélték és 1962-ben felakasztották. Hamvait a Földközi-tengerbe szórták. Izrael Állam kikiáltása óta az egyetlen, akin a halálos ítéletet végre is hajtották.[forrás?]

Eichmann Magyarországon[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Eichmann helyettese, Hermann Krumey és másik közvetlen munkatársa, Dieter Wisliceny a német hadsereggel együtt érkeztek Magyarországra 1944. március 19-én. Eichmann néhány nappal később érkezett az országba. Innen kívánta megszervezni a több százezer magyar zsidó deportálását. Sonderkommandója körülbelül 200-300 emberből állt. A deportálások lebonyolításához ez nem lett volna elég: a csendőrség és a vidéki államapparátus együttműködésére is szükségük volt. A (vidéki) zsidóság tömeges deportálását május 15-én indították el. Veesenmayer szerint július 11-ig 437 402 zsidót deportáltak Magyarországról. Eichmann ezután visszatért Németországba. Október 17-én Veesenmayer jelentette Szálasinak, hogy Eichmann visszatért, és 50 000 munkaképes (zsidó) férfi kiállítását követeli. Az első halálmenetek november 6-án indultak el a nyugati határ felé. A magyar zsidó holokauszt áldozatainak számát összesen körülbelül 400 000 főre becsülik.

Pere és kivégzése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Eichmann a háború után 4 évig Németországban favágóként bujdosott, majd sikerült Argentínába jutnia. Később felesége és gyermekei is követték, és Buenos Aires mellett, Suarezben telepedtek le. 1960-ban három izraeli ügynök fogta el. Elrabolták és 1960. május 22-én különgéppel Izraelbe szállították. Jeruzsálemben bíróság elé állították, a vádat Gideon Hausner, Izrael állam főügyésze képviselte. Az eljárás során beismerte bűnösségét. Adolf Eichmannt 1961. december 15-én kötél általi halálra ítélték, az ítéletet 1962. május 31-én hajtották végre.[1] Hamvait a Földközi-tengerbe szórták.

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Hannah Arendt: Eichmann Jeruzsálemben (1963)
  • David Cesarini: Eichmann (Bp. Gold Book Kiadó, 2006)
  • Gideon Hausner: Ítélet Jeruzsálemben (Európa kiadó, 1984)
  • V. P. Borovička: Izraeli hírszerzők (Zrínyi Kiadó 1984) ISBN 963-326-155-4

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b Benjamin Blech. The Complete Idiot's Guide to Jewish History and Culture (angol nyelven). New York: Alpha Books, 267-268. o (1999) 

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Karsai László: Holokauszt. Budapest, Pannonica, 2001 ISBN 963-9252-25-5

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Adolf Eichmann témájú médiaállományokat.