Adolf Eichmann
Otto Adolf Eichmann (Solingen, Németország, 1906. március 19. – Ramla, Izrael, 1962. május 31.[1]) magas rangú náci tiszt, a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt vezető tagja, SS-Obersturmbannführer. A zsidódeportálások egyik fő szervezője. Gyakran nevezik a Harmadik Birodalom fő hóhérjának.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Élete
Ifjúkorát Linzben töltötte (csakúgy, mint Hitler). Villamosmérnöknek tanult, azonban tanulmányait nem tudta befejezni pénzügyi okok miatt. 1932-ben, Bécsben lépett be a nemzetiszocialista pártba. Politikai tevékenysége miatt el kellett hagynia Ausztriát. Németországba ment, ahol csatlakozott az SA-hoz. Himmler kinevezi a Zsidóügyi Tudományos Múzeum élére. 1935-től a berlini SD-központban Eichmann a zsidóügyek felelőse. 1937-ben Palesztinában tanulmányozza a zsidó kivándorlás lehetőségeit. 1938-tól a bécsi Zsidó Kivándorlás Központi Hivatalát vezeti. 1939 végétől az RSHA (Birodalmi Biztonsági Főhivatal) IV-B-4 (zsidóügyi) ügyosztályának vezetője. Részt vett a wannseei konferencián 1942 januárjában. Az európai zsidók deportálását Eichmann és munkatársai szervezték és irányították. Személyesen leghosszabb ideig Magyarországon tevékenykedett a német megszállás után. A világháború után Argentínába szökött vatikáni útlevéllel. Itt a Moszad ügynökei fogták el 1960-ban. Izraelbe szállították, a következő évben bíróság elé állították. Halálra ítélték, 1962-ben felakasztották.
[szerkesztés] Eichmann Magyarországon
Eichmann helyettese, Hermann Krumey és másik közvetlen munkatársa, Dieter Wisliceny a német hadsereggel együtt érkeztek Magyarországra 1944. március 19-én. Eichmann néhány nappal később érkezett az országba. Innen kívánta megszervezni a több százezer magyar zsidó deportálását. Sonderkommandója körülbelül 200-300 emberből állt. A deportálások lebonyolításához ez nem lett volna elég: a csendőrség és a vidéki államapparátus együttműködésére is szükségük volt. A (vidéki) zsidóság tömeges deportálását május 15-én indították el. Veesenmayer szerint július 11-ig 437 402 zsidót deportáltak Magyarországról. Eichmann ezután visszatért Németországba. Október 17-én Veesenmayer jelentette Szálasinak, hogy Eichmann visszatért, és 50 000 munkaképes (zsidó) férfi kiállítását követeli. Az első halálmenetek november 6-án indultak el a nyugati határ felé.
A magyar zsidó holokauszt áldozatainak számát összesen körülbelül 400 000 főre becsülik.
[szerkesztés] Elfogása
Eichmann a háború után 4 évig favágóként bujdosott, majd sikerült Argentínába jutnia. Később felesége és gyermekei is követték, és Buenos Aires mellett, Suarezben telepedtek le együtt. 1960-ban három izraeli ügynök fogta el Eichmannt. Elrabolták és 1960. május 22-én különgéppel Izraelbe szállították. Elfogása után beismerte bűnösségét. Jeruzsálemben bíróság elé állították, a vádat Gideon Hausner, Izrael állam főügyésze képviselte. Adolf Eichmannt 1961. december 15-én kötél általi halálra ítélték, az ítéletet 1962. május 31-én hajtották végre.[1] Hamvait a Földközi tengerbe szórták.
[szerkesztés] Irodalom
- Hannah Arendt: Eichmann Jeruzsálemben (1963)
- David Cesarini: Eichmann (Bp. Gold Book Kiadó, 2006.)
- Gideon Hausner: Ítélet Jeruzsálemben (Európa kiadó, 1984)
- V. P. Borovička: Izraeli hírszerzők (Zrínyi Kiadó 1984) ISBN 963-326-155-4
[szerkesztés] Jegyzetek
- ^ a b Benjamin Blech. The Complete Idiot's Guide to Jewish History and Culture (angol nyelven). New York: Alpha Books, 267-268. o (1999)
[szerkesztés] Forrás
Karsai László: Holokauszt. Budapest, Pannonica, 2001. ISBN 963-9252-25-5
[szerkesztés] Külső hivatkozások
|
|||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
