A bukás – Hitler utolsó napjai

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A bukás - Hitler utolsó napjai
(Der Untergang)
A Bukas.jpg
Bruno Ganz mint Adolf Hitler
Rendező Oliver Hirschbiegel
Producer Bernd Eichinger
Alapmű Joachim Fest: Inside Hitler's Bunker
Traudl Junge és Melissa Müller: Hitler's Last Days: An Eye-Witness Account
Műfaj háborús film
filmdráma
Forgatókönyvíró Bernd Eichinger
Főszerepben Bruno Ganz
Alexandra Maria Lara
Zene Stephan Zacharias
Operatőr Rainer Klausmann
Vágó Hans Funck
Gyártás
Gyártó Constantin Film
WDR
NDR
ORF
Degeto Film
EOS Entertainment
Rai Cinemafiction
Ország Németország Németország
Olaszország Olaszország
Ausztria Ausztria
Nyelv német
orosz
Időtartam 155 perc
Költségvetés 13 500 000 €[1]
Forgalmazás
Forgalmazó Constantin Film
Newmarket Films (Angol felirattal)
Bemutató Németország 2004. szeptember 16.
Magyarország 2005. január 25.
USA 2005. február 18.
Bevétel 92 180 910 $[2]
Külső hivatkozások
Hivatalos oldal
IMDb-adatlap
PORT.hu-adatlap

A bukás – Hitler utolsó napjai (németül Der Untergang) egy 2004-es német filmdráma, mely Adolf Hitler életének utolsó tizenkét napját mutatja be a Führerbunkerben, miközben a Harmadik Birodalom 1945-ben porrá hull. A film rendezője Oliver Hirschbiegel, producere Bernd Eichinger. A film alapjául az Inside Hitler’s Bunker és a Hitler’s Last Days: An Eye-Witness Account című könyvek szolgáltak.

Történet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A második világháború utolsó napjai ezek, a vörös hadsereg Berlin felé tart. Az amerikai csapatok a német ellenállás utolsó gócpontjait számolják fel. Adolf Hitler utolsó születésnapját ünnepli a föld alatti sötét bunkerében, elzárva a világ elől.

Szereplők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Paródiák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A YouTube-on és más videomegosztó oldalakon nagy számú paródia jelent meg a filmnek arról a részéről, amelyikben Hitler rájön, hogy a háborút elvesztette. Ezek a paródiák megtartják az eredeti német hangot, de a feliratokat különböző témáknak megfelelően változtatták: sport, szórakozás, aktuálpolitikai témák, közlekedés, zene, sőt, egyes paródiákban Hitler maguknak a paródiáknak a létezésén dühödik fel.

A film rendezője, Oliver Hirschbiegel a New York magazinnak azt nyilatkozta, hogy nem lát kivetnivalót ezekben a paródiákban, hiszen a film célja az volt, hogy a film szereplőit lelökje a trónjukról és mindennapi alakként mutassa be őket. Így paródiát készíteni belőlük, vagy bármi mást tenni, amit az emberek szeretnének, nem helytelen. A filmet kiadó Constantin Film ennek ellenére több paródia törlését kérte a YouTube-ról.

2010 októbere óta a YouTube már nem törli le ezeket a videókat, sőt, egyes videókra reklámot is helyez. Corynne McSherry szellemi tulajdon specialista szerint ezek a videók a Fair Use esetébe tartoznak, így azok nem sértenek szerzői jogokat és nem kell őket eltávolítani. 2011-ig több ezer ilyen paródia került fel videó oldalakra.

Díjak, jelölések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Oscar-díj (2005)
  • Bavarian Film Awards (2005)
    • díj: legjobb színész – Bruno Ganz
    • díj: legjobb produkció – Bernd Eichinger
    • díj: Közönség-díj – Oliver Hirschbiegel
  • British Independent Film Awards (2005)
    • díj: legjobb külföldi film
  • Kansas-i Filmkritikusok Körének díja (2006)
    • díj: legjobb külföldi film
  • Santa Barbara-i Filmfesztivál (2006)
    • díj: zsűri különdíja (legjobb színészi alakítás - nemzetközi filmben) – Bruno Ganz
  • London-i Kritikusok Körének Filmes díja (2006)
    • díj: az év színésze – Bruno Ganz
    • díj: az év külföldi filmje
    • jelölés: az év forgatókönyvírója – Bernd Eichinger

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz A bukás – Hitler utolsó napjai témájú médiaállományokat.