Lappföldi háború

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Lappföldi háború
Második világháború
FinnishTroops Tornio1944 002.jpg
Finn katonák 1944 októberében a tornioi csata idején
Dátum 1944. október 1.1945. április 25.
Helyszín Lappföld finnországi része
Eredmény finn győzelem
Casus belli 1944 szeptemberében Finnország fegyverszünetet kötött a Szovjetunióval, ezzel azonban a finnek kiváltották az országban állomásozó német csapatok támadását
Harcoló felek
 Harmadik Birodalom  Finnország
Parancsnokok
Harmadik Birodalom Lothar Rendulic
Harmadik Birodalom Matthias Krauttler
Harmadik Birodalom August Krakau
Finnország Hjalmar Siilasvuo
Finnország Aaro Pajari
Finnország Ruben Lagus
Haderő
214 000 fő 75 000 fő
Veszteségek
4300-4500 halott,
2300 sebesült,
1300 hadifogoly
2872 halott,
3000 sebesült.

A lappföldi háború (finnül: Lapin sota) 1944. október 1.1945. április 25. között zajlott a Lappföld Finnországhoz tartozó részén. A háború a Finnország és Szovjetunió közötti fegyverszünet aláírása után tört ki. A Finnországban állomásozó német csapatok az ország északi részén vetették meg a lábukat, mivel ezen a területen kapcsolatot tudtak tartani az általuk megszállt Norvégiával. A német csapatok végül 1945. április 25-re kénytelenek voltak visszavonulni Norvégiába, ezzel Finnország második világháborús szereplése véget is ért.

Előzmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Finnország 1941 júniusa óta vett részt a második világháborúban, Németország szövetségében, a Szovjetunió ellen harcolva. A németek katonákat küldtek a finnek megsegítésére, akik az ún. folytatólagos háborúban visszaszerezték a szovjetek által az 1940-es téli háborúban elvett területeket.

A sztálingrádi csata után azonban a hadiszerencse végleg megfordult a szovjetek javára, így Németország addigi szövetségesei már egyre kevésbé álltak lelkesedéssel szövetségesük mellett. A német hadvezetés már 1943 nyarán készített egy tervet arra az esetre, ha Finnország különbékét kötne a Szovjetunióval. A németek eltervezték, hogy ebben az esetben azonnal visszavonnák seregeiket az ország északi területére, hogy birtokukba tudják venni a számukra fontos Petsamo környéki nikkelbányákat.

19431944 telén hadifoglyokkal megjavíttatták az úthálózatot Észak-Norvégia és Észak-Finnország között, majd kiépítették védelmi vonalaikat, tehát 1944 szeptemberére, amikor Finnország aláírta a moszkvai fegyverszünetet, már készen álltak az ellenállásra.

A háború[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Amikor értesültek a fegyverszünetről, a német csapatok azonnal visszavonulásba kezdtek észak felé. Ezalatt azonban a haditengerészet támadásba lépett és a Tanne Ost hadművelet keretében megkísérelte elfoglalni a Finn-öbölben található Gogland szigetet. A támadás hírére a szovjetek azonnal követelni kezdték a finnektől a német csapatok kiűzését az ország területéről, így a finnek arra kényszerültek, hogy hadjáratot kezdjenek a korábbi szövetségeseik ellen. Időközben a német támadás Gogland ellen teljes kudarcba fulladt.

Az első néhány hétben a németek visszavonulása észak felé teljes békességben zajlott, ugyanis kölcsönös megegyezés alapján – amelyet a szovjetek előtt természetesen titokban tartottak – a németek egy előre megegyezett „menetrend” szerint haladtak, míg a finnek a szovjetek félrevezetésére üres lövészárkokat és bunkereket támadtak. Két hét után azonban a szovjetek rájöttek erre és azonnal követelték a finn hadvezetéstől egy nagy erejű támadás megindítását. A finnek tehát egy kockázatos invázióba kezdtek a svéd határ mellett található Tornio irányába október 1-jén. A németek hét napi ellenállás után kénytelennek voltak visszavonulni, nagy veszteségeket szenvedve.

A torniói csata elején a finnek foglyul ejtettek több mint száz német katonát. Az ő kiszabadításuk érdekében Lothar Rendulic horvát származású német vezérezredes (Generaloberst) finn civilek túszul ejtését rendelte el. A németek 132 személyt ejtettek túszul Kemi városából és 130-at Rovaniemiből. Rendulic megüzente a finn parancsnokságnak, hogy ha a német hadifoglyokat nem bocsátják szabadon, akkor a túszokat agyonlöveti. Hjalmar Siilasvuo altábornagy visszautasította a követelést, és visszaüzent, hogy ha németek agyonlövik a finn túszokat, akkor a finnek agyonlövik az összes német hadifoglyot, és azokat a német sebesülteket is, akiket a torniói kórházban kezeltek. Ennek a fenyegetésnek köszönhetően a németek október 11-én elengedték az összes polgári túszt, azonban Rendulic nem sokkal ez után áttért a felperzselt föld taktikájára, teljesen lerombolva a lappföldi falvak többségét, teljesen tönkretéve Lappföld infrastruktúráját. A lakosság nagy része kénytelen volt Svédországba vagy a déli területekre menekülni.

A németek április végére érték el Norvégiát, és ezzel a lappföldi háború lezárult. Nemcsak a falvakat rombolták porig, de Rovaniemi városát is, amiért mintegy 100 000 lakos kényszerült elhagyni otthonát. A háború után Lothar Rendulic tábornokot Nürnbergben bíróság elé állították (az 1947. július 15. – 1948. február 19. közötti ún. 7., Túszperben). Háborús bűneiért 20 év börtönre ítélték, amiből hat évet le is ült.

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Lapland War című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Leskinen, Jari; Juutilainen, Antti (ed.) (2005) (in Finnish). Jatkosodan pikkujättiläinen (1st ed.).