Nemzetárulási per

A nemzetárulási per (románul: Procesul Marii Trădări Naționale) Romániában zajlott a második világháborút követően. A perben Románia háború alatti vezetőjét, Ion Antonescu marsallt halálra ítélték 13 másik vádlottal egyetemben. A vádlottak többségét távollétükben ítélték el, 3 személynek megkegyelmeztek, 4 személyt pedig kivégeztek.

Előzmények [szerkesztés]

Antonescu és Hitler Münchenben

A második világháború európai lezárását követően a három győztes nagyhatalom, Nagy-Britannia, az USA és a Szovjetunió vezetői, Churchill, Truman és Sztálin konferenciát tartottak a kelet-németországi Potsdamban. Ezen a konferencián eldöntötték, hogy azok az országok, amelyek a németek oldalán harcoltak a háborúban, kötelesek a felelős személyeket, az ún. háborús bűnösöket bíróság elé állítani és elítélni őket.

A konferenciát követően Romániában és felállították a népbíróságokat, egyet Kolozsváron és egyet Bukarestben. A bukaresti népbíróság hatáskörébe tartozott Ion Antonescu marsall és 23 társa elítélése.

Antonescut 1940. szeptember 4-én nevezte ki miniszterelnöknek II. Károly király, azonban a marsall hamarosan a Vasgárda támogatásával megbuktatta a királyt és felvette a conducător (vezér) címet. Hatalomátvétele után cserébe a Vasgárda támogatásáért, belegyezett a szervezet által végrehajtandó tisztogatásokba. A vasgárdisták rengeteg zsidót és királypárti személyt öltek meg, míg tevékenységük túl zavaróvá nem vált. Mikor azonban Antonescu megkísérelte lefegyvereztetni őket, a Vasgárda felkelésben tört ki, amelyet a német csapatok segítségével tudott csak leverni, 1941. január 30-án. Antonescu ekkortól diktátorrá nyilvánította magát.

Diktatúrája alatt rengeteg antiszemita intézkedést hozott. 1941. június 22-től részt vett a Szovjetunió elleni háborúban, amelynek során a román hadsereg a visszafoglalt Besszarábia és Észak-Bukovina területén több mint 310 000 zsidót űzött el lakóhelyéről és mintegy 150 000 zsidót gyilkoltak meg. Ezen kívül az ország területén is deportálták a zsidók többségét, gyakoriak voltak a zsidóellenes pogromok is. Összességében tehát elmondható, hogy Antonescu 280 000-380 000 zsidó haláláért volt felelős.

Antonescut egy jól megszervezett puccs keretében buktatta meg I. Mihály király a történelmi román pártok tagjainak segítségével, 1944. augusztus 23-án, majd Románia átállt a németek oldaláról a szövetségesek oldalára, Antonescut híveivel együtt pedig letartóztatták.

A per [szerkesztés]

Lucrețiu Pătrășcanu

A per 1946. május 6-án kezdődött. A bíróság elnöke a kommunista Lucrețiu Pătrășcanu volt, a népügyészek pedig Vasile Stoican, Constantin Dobrian és Dumitru Săracu voltak.

A 24 vádlottat háborús bűncselekményekkel vádolták: béke elleni bűntettel, tömeggyilkossággal, tömeggyilkosságra való uszítással és a németek kiszolgálásával.^[1]

A per május 17-ig tartott, amikor a bíróság 24 személyből 13-at halálra ítélt, közülük hatot távollétükben (az 1944. augusztus 23. után megalakult német-párti emigráns kormány tagjai, élükön Horia Simaval, a Vasgárda vezérével). Az elítéltek fellebbeztek, aminek következményeként 1946. június 1-én Mihály király Pătrășcanu javaslatára 4 személy ítéletét kegyelemből életfogytiglani kényszermunkára változtatta.

Az elítéltek [szerkesztés]

A bíróság hat személyt távollétében ítélt halálra:

Horia Sima
Vasile Iașinschi
Mihail Sturdza
Ion Protopopescu
Corneliu Georgescu (a per kezdetének napján meghalt Ausztriában)
Constantin Papanace

A másik hét halálraítéltből három személy ítéltetét kegyelemből életfogytiglani kényszermunkára változtatták:

Constantin Pantazi – volt védelmi miniszter
Radu Lecca – a "zsidóügyek" irányítója
Eugen Cristescu – a Hírszerző Szolgálat egykori vezetője.

Négy személy ítéletét végrehajtották:

Ion Antonescu marsall
Mihai Antonescu volt külügyminiszter
Constantin Vasiliu tábornok, a Román Csendőrség volt vezetője
Gheorghe Alexianu, a Dnyeszteren túli, román megszállás alatti területek volt kormányzója.

A börtönbüntetésre ítélt személyek:

A kivégzések [szerkesztés]

Ion Antonescu, Mihai Antonescu, Constantin Vasiliu és Gheorghe Alexianu halálos ítéletét 1946. június 1-jén hajtották végre a jilavai börtön udvarán, golyó által. Habár Antonescu kérte, hogy hivatásos katonák végezzék ki őt és ne a börtönőrök, ezt a kérését nem teljesítették, így a jilavai börtönőrök végezték ki.

A per visszhangja [szerkesztés]

A kivégzés

A kommunista rendszer bukását követően felerősödött azoknak a hangja, akik a marsall és társai rehabilitálását követelik. 2003-ig az országban hat szobrot is emeltek Antonescu tiszteletére. Amikor a Nagy-Románia Párt tagja, Kolozsvár polgármestere, Gheorghe Funar is szobrot akart emelni neki a város főterén, a román kormány betiltotta a háborús bűnösök tiszteletére való emléktáblák, szobrok felállítását.^[2]

2006-ban benyújtották a bíróságra a rehabilitációs kérelmet, de a bíróság azt visszautasította és az ítéletet megerősítette. Egy évvel később azonban a bukaresti fellebbviteli bíróság felmentette Antonescut és társait a "béke elleni bűnök" vádja alól, ugyanakkor azonban a bíróság kiemelte, hogy nem mentik fel a tábornokot a többi vádpont alól.^[3] A döntés ellen a Moldovai Köztársaság Kommunistáinak Pártja és az Európai Baloldal tiltakozott, majd később számos zsidó szervezet és az orosz kormány is kifejezte tiltakozását.^[4]